Hogyan diétázzunk?
Az elhízással élő személy esetében a kór és az obezitás mértékének megállapításán túl célszerű belgyógyászati-háziorvosi kivizsgálás során a másodlagos okok és szövődmények feltérképezése is, főleg cukorbetegség- és magasvérnyomás-vizsgálatok elvégzése. Az elhízás kezelésének alappillérei minden esetben a megfelelő orvosi táplálkozásterápia, a fizikai aktivitás, az életmódváltás. Ezek meg kell előzzék, és párhuzamosan ki kell egészítsék az egyéb kezeléseket.
Diéta alatt a napi szükséges kalóriabevitel 500–700 kcal-val történő csökkentését értjük, ez nőknél átlagosan 1200, férfiaknál 1500 kcal-t jelent. Mivel a kalóriaigényt számos tényező befolyásolja (fizikai aktivitás, életkor, korábbi fogyások), ezeket ajánlott figyelembe venni, és egyénileg meghatározni azt. Tartósan, hat hétnél hosszabban általában nem célszerű az alapanyagcseréhez szükségesnél kevesebb kalóriát bevinni, mert az a metabolizmus lassulását eredményezheti (az alapanyagcsere csökken, az étvágy nő). A jelenlegi ajánlások a mediterrán diétát preferálják: kb. 45 százalék, döntően lassú felszívódású szénhidrát, 25 százalék, elsősorban növényi eredetű fehérje és 30%, döntően telítetlen zsír, valamint 35 gramm rost bevitelét. Az egyes diéták (általában proteinben vagy zsírban gazdagabbak, szénhidrátban szegényebbek) között testsúlycsökkentés eredményességében hosszú távon nem igazolódott érdemi különbség. Mivel jellemző, hogy a bevitt kalóriát kb. 30 százalékkal alá-, a felhasználtat 50 százalékkal túlbecsüljük (pl. 30 perc kutyasétáltatás kb. –250 kcal, 1 csokis croissant 453 kcal), kiemelten fontos az ezzel kapcsolatos edukáció: konzultáció dietetikussal, kalóriaszámlálás, okostányér megtanítása.
Az a sokszor hangoztatott életmódváltás…
A mozgás elengedhetetlen része a testsúlycsökkentésnek. Az edzettség a mortalitást a BMI-től függetlenül csökkenti. Evidencia a heti legalább 150 perc közepes intenzitású vagy 70 perc intenzív mozgás (az intenzitás többféleképpen meghatározható, általában a pulzusszámmal vagy a fáradtság érzésével jellemezhető). A lényeg a fokozatosan bevezetett fizikai aktivitáson van: nagyobb testsúly esetén ez akár lehet a forszírozott gyógytorna, napi 10 ezer lépés vagy az ízületeket kímélő, vízben történő mozgás is. A testsúly megtartása és további testsúlyredukció a sportolás időtartamának növelésével érhető el. A fizikai aktivitás a kalória elégetéséből adódó fogyáson és a szénhidrát/zsír felhasználásából következő pozitív metabolikus hatásain túl az úgynevezett miokinek felszabadulásán, gyulladásellenes citokinek termelésén keresztül is kedvező hatású. Klinikai vizsgálatok szerint már hétperces intenzív mozgás is egészségügyi vonatkozással bír. Mindezeken túl csökkenti a stresszfaktorok szintjét, és kedvezően hat a hangulatra is.
Az életmódváltás alapvető része a viselkedés megváltoztatása, új szokások kialakítása. Tanulmányok sora igazolja az étkezési/mozgási naplóvezetés, a szakemberrel történő rendszeres egyéni vagy csoportos kapcsolattartás és támogatás hatékonyságát. A kognitív terápia és a gyógyszeres kezelés együttes alkalmazásával a testsúlycsökkentő hatás kétszer eredményesebbnek bizonyult.https://telex.hu/eletmod/2024/11/04/fogyokura-elhizas-az-obezitas-pszichologiaja