Sokak számára ismeretlen fogalom a szarkopénia, pedig az egyre korosodó társadalmunk egyik meghatározó, a fizikai teljesítményt korlátozó jelensége. A szarkopénia progresszív és generalizált izomtömeg és izomerővesztést jelent, mely kórkép az idős embereknél gyakori, őket érinti tömegesen. Ami szarkopénia az izmokban, az oszteoporózis a csontokban.
normál izomtömeg szarkopénia
Bizonyára kevesen tudják, hogy harminc éves kortól az izomtömeg 3-8%-kal csökken tízévente ötven éves korig, ötven év felett 10 %-kal tízévente, és hatvan-nyolcvan év között már 60%-ot is meghaladóan fogyatkozik izomtömegünk. Ekkor az izmok sorvadása felgyorsul, ami a fizikai erőnlét és az életminőség rohamos romlásához vezet, ugyanis a korosodáshoz köthetően az izomrostok száma és mérete csökken.
Az utóbbi években számos nemzetközi munkacsoport alakult, mely egyre többet és behatóbban foglalkozik a kórképpel, felismerve annak jelentőségét.
Bár a szarkopénia bizonyos betegségek, vagy nem megfelelő táplálkozás hatására akár fiatalabb életkorban is kialakulhat, de a legtöbb egyénnek csak idősebb korban okoz valódi problémát. Az elsődleges (primer) szarkopénia oka maga a korosodás.
Elsődleges (primer) szarkopénia:
- korhoz köthető
Másodlagos (szekunder) szarkopénia okai:
- elégtelen energia/ és vagy fehérjebevitel (anorexia, gyomor-bélrendszer megbetegedései, felszívódási zavar)
- túlsúly, elhízás (obezitás szarkopénia)
- 2-es típusú diabetesz mellitusz
- inzulin rezisztencia
- csökkent D-vitamin bevitel
- szisztémás megbetegedések (sokízületi gyulladás, daganatos betegségek, stb.)
- genetikai okok
- oszteoporózis
- korral járó hormonális változások
Kevert szarkopénia:
- idős kor, plusz a másodlagos szarkopénia okai
A szarkopéniát azonban el kell különíteni olyan kóros rendellenességektől, mint a kahexia (károsodott komplex anyagcserezavar), vagy olyan kórokoktól, melyek hátterében pszicho-szociális faktorok, szándékos testsúlycsökkentés vagy kimerültség állhat.
A kezdődő szarkopénia legjellemzőbb tünetei:
- fizikai fáradékonyság (melynek nincs más betegségre visszavezethető oka)
- hosszabb gyaloglás megerőltetővé válik
- kimerítő a lépcsőzés
- nehézkes a székből felállás
Természetesen az egyéb fizikai korlátozottságot jelentő mozgásszervi (térd-csípő artrózis), vaszkuláris (perifériás) érszűkület és neurológiai kórképek (pl. Parkinson-kór stb.) súlyosbítják a fenti tüneteket, de a szarkopénia elkülönítendő státuszként értékelendő.
A szarkopénia mint egy negatív jelenség, nemcsak a fizikai teljesítőképességet, mobilitást, általános állóképességet csökkenti, hanem növeli a károsodás, fogyatékosság valamint a társbetegségek kialakulásának és a korai halálozásnak a kockázatát. Oszteoporotikus betegeknél fokozza a törési rizikót, és ami igen figyelemre intő, hogy az esések száma megháromszorozódik.
Mely módszerek segítenek a pre – szarkopénia és szarkopénia diagnosztizálásában?
A szarkopénia és annak súlyossága az izomfunkció és izomtömeg mérésével (melyek még nem rutinszerűen végzett eljárások) diagnosztizálható. Az izomfunkcióról a járási sebesség, (meghatározott távolság megtétele időre) és a kéz szorítóerő (korra, nemre kalibrált kézi dinamométerrel) vizsgálata tájékoztat bennünket. Az izomtömeg, a testösszetétel detektálására alkalmas DEXA készülékkel határozható meg, a karok és alsó végtagok zsírmentes tömegének összege alapján. Még pontosabban mérhető az izomtömeg az ultrahang, quantitív CT és MR készülékkel, de ez ma még elsősorban tudományos vizsgálati céllal történik. A szarkopénia okozta esési kockázat egy pontozásos kérdőív rendszer segítségével megbecsülhető.
A terápiáról röviden
A fenti tünetek, panaszok és rizikótényezők alapján, ha gondolunk a szarkopénia lehetséges kialakulására, nem is annyira a műszeres vizsgálat a legfontosabb, hanem a megelőzés és az időben elkezdett napi rendszeres mozgás, testedzés, kisebb súlyzókkal, ellenállásos gyakorlatokkal vízben, vagy gumiszalag segítségével. Az izomzat felépüléséhez a mozgásterápián kívül fehérje bevitelre is szükség van , s ezt megfelelő mennyiségű tej, hal, tojás, csirkehús fogyasztásával érhetjük el. A tejsavó fehérjéjének a biológiai értéke a klinikai mérések szerint legnagyobb. A megelőzésre 1,2 gramm fehérje fogyasztása javasolt testsúly kilogrammonként naponta. A D-vitamin szintén nélkülözhetetlen a szarkopénia elleni küzdelemben. A normális szérum D-vitamin szint esetén is annak megőrzésére napi 800-1000 NE D3 vitamin szedése javasolt különösen az őszi-téli hónapokban. Az egyéb gyógyszeres terápia még a kutatás – kísérletezés fázisában van.
A szarkopénia korunk létező problémája, 50-60 év felett a fizikai teljesítőképesség csökkenése mellett mind az oszteoportikus nőkben, mind a férfiakban azaz esések számát, a törési –és halálozási rizikót jelentősen növeli. Időben próbáljunk küzdeni ellene, mert a becslések szerint ma 50 millióra tehető szarkopéniások száma, amely 2050-re 200 millióra fog növekedni a 60 év feletti korosztály számának emelkedése miatt a demográfiai előre jelzések szerint.