Bayer: David Pressman takarodjon haza az általa pénzelt sajtóval és influenszereivel együtt

Bayer Zsolt, az 5-ös számú Fidesz párttagkönyv tulajdonosa a Magyar Nemzet hasábjain fejti ki azon meglátását, hogy fölöttébb szükséges lenne az általa helytartónak tekintett David Pressman az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövetének “eltakarodása”.

A NER-es véleményvezér azt feltételezi írásában, hogy David Pressmannak rossz napja van, ami –meglátása szerint – fordítottan aránylik minden normális ember hangulatához. A hazatakarodás (és csomagolás) technikai részleteit úgy vizionálja a véleménycikk szerzője, hogy David Pressman nagykövet előkotorja „vulkánfíber bőröndjét a rumliszobából”, míg a „kis felesége” elkezdi összepakolni a piperecuccokat. (Pressman deklaráltan homoszexuális, így nem egyértelmű, hogy Bayer kire gondol a szöveg későbbi pontjain is felbukkanó feleség motívum alatt.)

Bayer felidézi, hogy Pressman világnézete és személye Magyarországon tartózkodása alatt mely pontokban zavarta a publicistát. A szerző által a normalitás utolsó szigetének tekintett Magyarországon a nagykövet a “mélyállam, cancel culture, woke és LMBTQ és az összes más” elmebajnak tekintett dolgot szimbolizálta és képviselte. Szerinte azért küldte ide a demokrata adminisztráció (“a cuki kis feleségével együtt”), hogy „érezzük a törődést”, majd Bayer azzal folytatja, hogy Pressman kinevezése beavatkozás Magyarország belügyeibe, ugyan is túllépte a nagyköveti pozíció írott és íratlan szabályait.

A nagykövet valószínűsíthető távozása természetesen mégsem annak köszönhető, hogy belegázolt a megmondóember világnézetébe, sokkal inkább annak tudható be, hogy a Pressmant kinevező Demokrata párt elvesztette az amerikai elnökválasztást.

Jóllehet Republikánus győzelem esetén Donald Trumpot jövőre iktatnák be, Bayer azt javasolja a demokraták által kinevezett Pressmannak, hogy “még a héten takarodjon haza, és ne várja meg a januárt”.

Bayer mindemellett a nagykövetség elé hívja „villámcsődületre” az olvasóit, ahol két üzenetet szeretne átadni. Ezzel szemben a konkrét üzenetek felsorolásánál már négy tüntetési célkitűzést említ a szerző: “NO WAR, NO MIGRATION, NO GENDER, PRESSMAN GO HOME!” (Előbbi három a Fidesz által gyakran használt jelszó, amit a leleményességéről számot adó szerző azzal a meglátásával egészített ki, hogy Pressman menjen haza.)

Bayer diszkréten kifejti azon vágyódását is, hogy a távozó Pressman vigye magával az általa pénzelt sajtóját és influenszereit is, akinek a nagykövet távozása után a publicista nem gondolja, hogy lenne még keresnivalójuk Magyarországon.

Ezen felül Bayer arra buzdítja a nagykövetet, hogy esetleges távozása esetén vigye magával Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság frissen megválasztott elnökét, akinek – a publicista értelmezése szerint – „lefagyott a képéről a vigyor”.