A verhetetlenség aurája veszi körül Orbán Viktort a 2006. őszi önkormányzati választások óta. A Fidesz sorozatban négy országgyűlési és öt önkormányzati választást, az Európai Parlamentről döntő négy voksolást, valamint három országos referendumot nyert meg az elmúlt 18 évben. Nemcsak az így szerzett felhatalmazás volt számára fontos, de az a figyelmeztetéssel felérő üzenet is, ami a társadalom legmélyebb rétegeibe is eljutott: ha valakit érdekel a közélet, csak a Fidesz támogatásával van esélye cselekvésre feljogosító poszthoz jutni.

Ezzel szemben aki ellenzéki, azt megrángatja a propaganda, a karrierjét és a magánéletét szétzilálja a környezetére nehezedő nyomás, és a végén marad a keserves tanulság, hogy a közösségért hozott áldozat értelmetlen, hisz senki nem kerülhet döntési helyzetbe Orbán áldása nélkül. Ez jelentős hatással volt az ellenzéki kontraszelekcióra: maradtak a máshoz nem értők, a helyzetüket rosszul felmérők és a lézengő ritterek. Ahogy épült a rendszer, úgy épült le a politikai alternatívája.

Ennek tudatában kell értelmezni a Medián földrengéssel felérő közvélemény-kutatását, amely szerint a Tisza többségbe került a teljes lakosságban, és egy most vasárnapi választás 7 százalékpontos győzelmet hozna Magyar Péter számára Orbán Viktor és pártja felett.

A Fidesz meggyengülését mutatja az is, hogy hirtelen a kis pártok szereplése is érdekessé vált. A Mi Hazánk 6 százalékkal parlamenti párt lehet, de a jelenlegi kormánypártokkal összefogva se éri utol a Tiszát. Ráadásul az Orbán érdekeit szolgáló választójogi törvény most visszahullhat az alkotójára: Toroczkai László szélsőjobboldali pártja csak akkor állíthat országos listát, ha jelöltjei a 106-ból legalább 71 választókerületben elindulnak. Az egyfordulós szavazás a szélsőjobboldali zavarórepüléssel jelen állás szerint a Tisza felé billentheti az egyéni versenyeket.