„Arabul beszéltem velük, hogy megzavarjam őket”: egy izraeli arab, aki rajongókat mentett a lincseléstől Amszterdamban
Malham Aszad, az észak-izraeli drúz település, Kisra-Samia lakosa szintén ott volt Amszterdamban a Maccabi Tel-Aviv mérkőzésén. Amikor a pogrom elkezdődött a város utcáin, kihasználta, hogy beszél arabul, és félrevezette a támadókat, megmentve számos szurkolót. „Azt hitték, hogy közülük való vagyok. Mondtam nekik, hogy a zsidók már nincsenek itt, erre az ellenkező irányba rohantak. Ezután elkezdtem bejárni a bárokat és éttermeket, hogy figyelmeztessem az izraelieket.”
Az amszterdami utcákon péntek éjszaka lezajlott pogromszerű események után, amelyek során a Maccabi Tel-Aviv labdarúgócsapat szurkolóit helyi – a jelentések szerint marokkói és török – muszlimok támadták meg, nemcsak szörnyűségekről, de hősiességről szóló történetek is előkerülnek a helyi médiában.
A Mako hírportálban elmesélik, hogy Malham Aszad izraeli drúz szurkoló is elkísérte kedvenc csapatát az Ajax elleni meccsre Amszterdamban.
Aszad elmondása szerint a meccs kezdete előtt több száz rendőr kísérte és biztosította a Maccabi Tel-Aviv szurkolóit, mert a város turisztikai központjaiban a megelőző napokban több palesztinbarát tüntetés zajlott. „Tényleg biztonságban éreztük magunkat, de a meccs végére teljesen megváltozott a helyzet” – emlékszik vissza. „A szurkolókat egyszerűen magukra hagyták, mindenki a metróhoz ment, és a szállodák felé vettük az irányt, és itt a helyi rendőrség nagyon nagyot hibázott. Nem biztosítottak bennünket, nem vigyáztak ránk, nagyon kiszolgáltatottnak éreztük magunkat.”
Ekkor a város különböző pontjain lesben álló támadók brutális lincselésbe kezdtek az izraeliek ellen. Aszad a szállodája közelében futott bele a támadókba. „Hallottam, hogy az utca túloldalán arabul beszélnek, és egy nagy csoport szervezkedik, hogyan és hol támadják meg a Maccabi Tel-Aviv szurkolóit. Kihasználtam, hogy arabul beszélek, és átkiabáltam nekik, ők meg azt hitték, hogy én is velük vagyok” – meséli.
Miután összezavarta és félrevezette a támadók csoportját, akik egy izraeliekkel teli városrész felé tartottak, Aszad nem habozott, és rohant minél több embert figyelmeztetni. „Mondtam nekik, hogy a zsidók már nincsenek itt, elmenekültek. Mindent megtettem, hogy összezavarjam őket, pontosan tudtam, hol vannak a rajongóink, és ez működött. A másik irányba tereltem őket, és akkor elfutottam az izraeliek csoportjai irányába, és figyelmeztettem őket, hogy vannak bevándorlók, akik meg akarják támadni őket. Sokan voltak makkabis mezben, és mondtam nekik, hogy vegyék le, mert hallottam, amikor a támadók azt mondták, hogy „verjünk szét” mindenkit, aki kék-sárga pólót visel; ez volt számukra az azonosító jel.”
„Az volt a célom, hogy mindenkit megmentsek, akit csak lehetséges. Láttam, mekkora a gyűlölet, és mennyi arab verődött össze, hogy lecsapjon ránk, izraeliekre. Elkezdtem szaladgálni a bárok, éttermek, sikátorok között, ahol tudtam, hogy a szurkolók elhaladnak hazafelé. Ha izraelit láttam – figyelmeztettem őket, és így folytattam, anélkül, hogy engem elkaptak volna, mivel kihasználtam, hogy beszélek arabul.”
Aszad azt is elmondta, hogy az amszterdami utcákon látottak az október 7-i mészárlást juttatták eszébe. „Aki akkor Izraelben volt, az ezt megérti. Egyszerűen megszakadt a szívem. Sajnos nem sikerült mindenkit megmentenem, de amennyire lehetett, próbáltam minden izraelit figyelmeztetni és elirányítani onnan. Olyan érzésem volt, hogy Isten a megfelelő pillanatban a megfelelő helyre küldött, hogy megmenthessek minél több embert.”
Az izraeli légitársaságok különjáratokat indítottak Amszterdamba, szombatra minden szurkoló és az ott kiránduló turisták nagy része elhagyta a várost és épségben hazatért Izraelbe.