Egy miskolci bringás kalandjai (1.)
Ez nem kitalált szituáció, hanem maga a valóság, a biciklis ugyanis én magam vagyok. Gyerek koromban sokat bringáztam, aztán majd négy évtized szünet után vettem egy bringát másfél hónapja. Gondoltam a tapasztalatokat időről időre megosztom, lévén sok ezer bringás van a városban, de másoknak is érdekes lehet.
A Zsarnain vettem a bringát, jó áron, de persze ki kellett a két gumit cseréltetni. Az elsőt fel lehetett fújni, de idővel leeresztett. A hátsót nem lehetett felfújni, kaptam egy másik, jó belsőt. Csak utólag derült ki,hogy nem lehet feltenni, mert ahhoz meg kellene fúrni a gumis szerint a kereket, amit nem javasolt. Szóval két gumicserével nyitottam. Ez volt a tanulópénz, meg az első lámpa. Azt is vettem, meg sok apróságot, mint sisak, memóriás nyeregtakaró… kesztyűt meg csináltam magamnak.
Eszembe jutott, hogy van COVID-kesztyűm, tenyere gumi, a többi textil. Levágtam az ujjperceit és kész a bringás kesztyű. Tükröt nem kaptam sehol, majd, ha szakboltot látok, veszek egyet. Miskolci forgalom mellett nem árt, ha kanyarodás előtt hátra nézek.
Biciklizni nem lehet elfelejteni, de kellett azért 2-3 hét, hogy fel vegyem a tempót. Az Avason átkelés egyelőre (?) túl nagy kihívás. Régen nem volt probléma a felhajtás,de akkor még nem is volt koszorúér szűkületem és infarktusom. Tehát vigyázni kell a terheléssel. Erre számítottam és le is vettem azonnal. Viszont javul a kondi. Mivel a hegyen lakok ezt minden egyes alkalommal tapasztalom. Kevésbé fáradok ki, kevésbé visel meg, mint eleinte.
Azt is hamar levettem, hogy az utak állapota bringás szempontból katasztrofális. Mint a tapolcai bicikliút is tele van repedéssel, az aknafedél nem mindenütt van szintben,s az a 2-5 centi nem is gondolják a laikusok mennyi veszélyt rejt. A minap az Avas aljánál a helyszínelők jelzéseire lettem figyelmes a bicikliúton. Vélhetően valaki ütközött másik bringással,felelőtlen gyalogossal (főleg kis gyerekek veszélyesek) vagy eldobta egy repedés. A környéken van jó pár.
Vannak akik ezek ellenére tekernek tempósan. Bevallom, hogy óvatos duhajként – hiába van elsőbbségem a táblával védett bicikliút kereszteződésekben inkább lassítok, ha jön egy autós, aki nem adja meg, akkor ütközés nélkül meg tudjak állni. Mert ugyan nekem lesz igazam, de ettől még én töröm össze magam.
A helyzetet csak bonyolítja az őszi falevélhullás. Ugyan romantikus látvány, de jó eséllyel alig érzékelhetővé teszi a kátyúkat, repedéseket. Szóval, ha nem ismerik jól az adott útszakaszt, akkor most még a bringautakon is csak óvatosan.
Kezdésnek most ennyit.
//Ajánlom a figyelmükbe az oldalam és a könyveim, nézzen be a portálra, olvasson!
AUTÓS SZEMPONTBÓL IS KATASZTROFÁLISAK EGYES SZAKASZOK.
VÉGÜL IS ELÉG HA FIZETJÜK A VONATKOZÓ ADÓKAT, AZ UTAK MINŐSÉGÉT NEM TARTJÁK FENN, KAMPÁNYSZERÚ SZAKASZFELÚJÍTÁSOK VANNAK FIDESZ-KDNP-S OGY.KÉPVISELŐI, MINISZTERI CSINDADATTÁS ÁTADÁSOKKAL.
A TÖBBI NÉMA CSEND . . .
Ne hergelj itt itt elvtárs 35 évig. Röviden; Kuss!
Négy szerződéssel annyit dobott ki az állam, mint a nyugdíjpénztári vagyon
„Tavaly 114 milliárd forintot fizetett a magyar állam az M5-ös és M6-os autópályák tulajdonosainak. Ezek a legdrágább magyarországi köz- és magánszféra közti koncessziók, avagy a közismertebb angol rövidítéssel ppp-szerződések. Ezt a liberális közgazdászok szerint előnyös konstrukciót a 2002-2010 közötti MSZP-SZDSZ kormányok alkalmazták, és az Európai Unió is erőltette: az elmélet szerint a magáncégek költséghatékonyabban és gyorsabban tudják a beruházásokat megvalósítani, jobb minőségben végzik el a karbantartást, és ezáltal az adófizetők is jobban járnak. A politikusok számára a ppp-konstrukciók fő előnye, hogy úgy tudnak beruházásokat megvalósítani, hogy az nem terheli azonnal az államkasszát.
A ppp nem egy túl bonyolult konstrukció, tulajdonképpen arról van szó, hogy egy cég megvalósít egy tipikusan állami beruházást, majd viszonylag hosszú ideig, akár több évtizedig üzemelteti azt, és ezt éves részletekben fizeti ki az állam. Ez nem növeli az államadósságot, de tulajdonképpen csak egy könyvelési trükkről van szó: az Eurostat ezt nem számítja bele az eladósodottságba, a valóságban azonban ez is ugyanolyan adósságteher, mintha állampapírok kibocsátásából finanszírozták volna a beruházást.
Az első körben 1994-ben koncesszióba adott M5-öst az osztrák Bau Holding AG, a francia Bouygues S.A. és Colas S.A. közös cége építette meg Kiskunfélegyháza és a szerb határ között. Ekkor még koncessziónak hívták a ppp-t, és ez előnyösebb volt az államnak: nem kellett fizetnie érte, a cég útdíjat szedhetett – 35 év után járt volna le ez a joga, utána az állam kapta volna meg. Az útdíj azonban olyan magas volt, hogy alig használta valaki a sztrádát, a párhozamos 5-ös út terhelése óriási volt.”
Követelődzni azt tudtok !!!!
Hány méter kerékpárutat építettek eddig a bringások?
Pont annyit, ahány méter autópályát eddig az autósok építettek! 🙂
Ti mit fizettek be a költségvetésbe?
A „zsarnain vettem a bringat”-ig olvastam. Amator, balf4sz, soher szarrago hulye.
A bringához észt nem adnak.
Bevezethetnének már a bringára is valami adót,mert követelőzni azt tudnak!
Idióta, azért azon gondolkozz majd el legközelebb, amikor a belvárosban a dugóban araszolsz, hogy mennyivel lenne nagyobb az autóforgalom az utakon, ha minden bringás kocsiba ülne!
Te jársz azzal a széntüzelésű kormot okádó fodtalicskával? Szerencséd, hogy a rendőrök és re3ndészek egyaránt rühellik a munkát.