Miskolc. Az utak állapota bringás szempontból katasztrofális
Csontos László- író
 
Egy miskolci bringás kalandjai (1.)
Ez nem kitalált szituáció, hanem maga a valóság, a biciklis ugyanis én magam vagyok. Gyerek koromban sokat bringáztam, aztán majd négy évtized szünet után vettem egy bringát másfél hónapja. Gondoltam a tapasztalatokat időről időre megosztom, lévén sok ezer bringás van a városban, de másoknak is érdekes lehet.
A Zsarnain vettem a bringát, jó áron, de persze ki kellett a két gumit cseréltetni. Az elsőt fel lehetett fújni, de idővel leeresztett. A hátsót nem lehetett felfújni, kaptam egy másik, jó belsőt. Csak utólag derült ki,hogy nem lehet feltenni, mert ahhoz meg kellene fúrni a gumis szerint a kereket, amit nem javasolt. Szóval két gumicserével nyitottam. Ez volt a tanulópénz, meg az első lámpa. Azt is vettem, meg sok apróságot, mint sisak, memóriás nyeregtakaró… kesztyűt meg csináltam magamnak.
Eszembe jutott, hogy van COVID-kesztyűm, tenyere gumi, a többi textil. Levágtam az ujjperceit és kész a bringás kesztyű. Tükröt nem kaptam sehol, majd, ha szakboltot látok, veszek egyet. Miskolci forgalom mellett nem árt, ha kanyarodás előtt hátra nézek.
Biciklizni nem lehet elfelejteni, de kellett azért 2-3 hét, hogy fel vegyem a tempót. Az Avason átkelés egyelőre (?) túl nagy kihívás. Régen nem volt probléma a felhajtás,de akkor még nem is volt koszorúér szűkületem és infarktusom. Tehát vigyázni kell a terheléssel. Erre számítottam és le is vettem azonnal. Viszont javul a kondi. Mivel a hegyen lakok ezt minden egyes alkalommal tapasztalom. Kevésbé fáradok ki, kevésbé visel meg, mint eleinte.
Azt is hamar levettem, hogy az utak állapota bringás szempontból katasztrofális. Mint a tapolcai bicikliút is tele van repedéssel, az aknafedél nem mindenütt van szintben,s az a 2-5 centi nem is gondolják a laikusok mennyi veszélyt rejt. A minap az Avas aljánál a helyszínelők jelzéseire lettem figyelmes a bicikliúton. Vélhetően valaki ütközött másik bringással,felelőtlen gyalogossal (főleg kis gyerekek veszélyesek) vagy eldobta egy repedés. A környéken van jó pár.
Vannak akik ezek ellenére tekernek tempósan. Bevallom, hogy óvatos duhajként – hiába van elsőbbségem a táblával védett bicikliút kereszteződésekben inkább lassítok, ha jön egy autós, aki nem adja meg, akkor ütközés nélkül meg tudjak állni. Mert ugyan nekem lesz igazam, de ettől még én töröm össze magam.
A helyzetet csak bonyolítja az őszi falevélhullás. Ugyan romantikus látvány, de jó eséllyel alig érzékelhetővé teszi a kátyúkat, repedéseket. Szóval, ha nem ismerik jól az adott útszakaszt, akkor most még a bringautakon is csak óvatosan.
Kezdésnek most ennyit.
//Ajánlom a figyelmükbe az oldalam és a könyveim, nézzen be a portálra, olvasson!