Már a kezdésnél elveszünk
Elhatározzuk, hogy három hónap alatt leadunk tíz kilót, és legalább heti háromszor mozgunk, mert csak annak van értelme. Ez működik is egy-két hétig, aztán becsúszik egy munka, valami program vagy szülői értekezlet. A harmadik edzésre már nem volt időnk, gyorsan csalódunk magunkban, majd hagyjuk is az egészet a fenébe. A szakemberek egyetértenek abban, hogy sokszor támad kisebb zűrzavar, ha valaki felkészületlenül és gyorsan vág bele az életmódváltásba, és nem biztos, hogy reménykeltő vége lesz.
Góg Anikó szerint kudarc akkor érhet minket, ha az elvárásaink túl magasak. És mivel az embereknek fogalmuk sincs, mire számíthatnak egy ilyen folyamatban, hamar eljutnak a csalódásig, mert nem sikerült elérniük az elképzelt célt. Eközben egyáltalán nem biztos, hogy a stratégiájuk megfelelő volt, a célkitűzésük pedig reális – magyarázza a health coach. De nemcsak az akadályozza a sikerélményt, hogy nem tudjuk, mit várhatunk el magunktól, hanem az is, hogy az apró előrelépéseket nem akarjuk észrevenni, és csak a nagy, látványos eredményeket ismerjük el saját magunk számára.
Góg úgy véli, az egész gondolkodásunkat át kellene huzalozni, hogy ez megváltozzon. „Igen, az edzés végén csak a vörös fejemet meg az izzadt pólómat látom. Lefogytam? Nem. De grammok lemehettek! Lehet, hogy a vérnyomásom 3 hónap rendszeres mozgással 5 Hgmm-rel lejjebb ment. Még mindig magas, de már lejjebb ment! Tényleg innen kellene indulnunk.” Az edző szerint érdemes feltenni a kérdést: amikor állhatatos munkával több évtizedet fektettünk abba, hogy megérkezzünk a mostani állapotunkba, miért érezzük kudarcnak, ha valami két hét alatt, fél év alatt nem változott meg gyökeresen?
Góg Anikó úgy fogalmaz: „Ha nap mint nap ötven irányból ártunk saját magunknak, akkor egy pici csavarás valamelyik potméteren csak kicsi változást eredményez majd. Holnap még nem fognak érte megtapsolni a strandon. Senki nem küld elismerő oklevelet.”