Mi lehet a lengyelországi magyar autóstoppos generációk összekötő eleme, ami a mai napig életük egyik felejthetetlen élménye? A dokumentumfilm interjúk füzére, utazás a „Tátrától a tengerig” a múltban és a jelenben, melyből kirajzolódik egy korszak fénye és árnyéka, a két nép barátságának története.
A ZajtiFilm és a Filmbarát Stúdió (Filmbarát Bt.) dokumentumfilmjének története még 2014-ig nyúlik vissza. A film alkotói a Tiszta Formák Alapítvány segítségével szakaszokban, több év alatt forgatták le a mára Lengyelországban és Magyarországon is fogalommá vált autóstopos nemzedékről szóló filmes alkotást. A közel egyórás riportfilmben többek között a hazai közélet ismert és prominens alakjai is beszélnek Lengyelországgal kapcsolatos első élményeikről, emlékeikről. E személyes sorsokon keresztül rajzolódik ki a két nép különleges kapcsolata, kulturális-történelmi összefonódása. A filmben megszólaló szereplők közül sokan mára elismert polonisták, kiknek egész életét és sorsát meghatározta a lengyelekkel, Lengyelországgal történő első találkozás. A kultikus jelenséget körüljáró sodró és lendületes film törzsanyagát az egykori autóstoppos nemzedék tagjaival készített mintegy félszáz felvett riport alkotja, mely korabeli részletekkel, archív felvételekkel, és az elbeszélésekben szereplő helyszíneken forgatott vágóképekkel teszi még élőbbé és plasztikusabbá a fiatalok számára is a filmben elhangzó megható, meglepő, vagy épp elgondolkodtató személyes történeteket.
Az 1960-as évek elején lazultak Magyarországon is az utazással kapcsolatos szabályok. Megnyíltak a határok, a vízumkötelezettséget feloldották. Megindult a környező országok felfedezésére.
A fiatalok számára a legvonzóbb célpont a „szabadság földje”, Lengyelország volt.
A szocialista országokban egyedüliként itt legális volt az autóstop. Évtizedeken át generációk növekedtek fel a lengyelországi élményeken.
Az első generáció adta a mai polonistáink javát, Kovács István költő, történész vagy Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész vagy Engelmayer Ákos diplomata, akik a 60-as években útjaikon találkoznak a valóságos közép-európai történelemmel, és ahogy Engelmayer Ákos megfogalmazta „itt kint váltam igazán magyarrá, szabaddá”.
De ebben az időszakban utazza be az országot Sólyom László volt köztársasági elnök is. A 70-es években útnak indulók már más késztetéssel rendelkeznek.
Az avantgarde művészeti irányzatok, a jazz, a blues, a film, a színházak, a „szűk levegőjű” Kádár-korszak helyett egy ismeretlen új világra nyitja fel a stopposok szemét. Sokszor már nem csak „buli”, hanem egy rácsodálkozás is egy, „a magyarokat valami oknál fogva igen csak kedvelő népre.”
Ebből a korszakból sok művész köt életre szóló barátságot, nyer témát a lengyel kapcsola-tokon keresztül. Cseh Tamás, Haász István képzőművész, aki maga is megtanulja a nyelvet vagy Péterffy András filmrendező, Vékás Péter operatőr és sorolhatjuk a neveket…
Az emlékeikből, fényképeikből – belső képeikből – készül a film.
A visszaidézett múlt megelevenedik, 40-50 év után újrajárva a hagyományos autóstoppos útvonalat.
A film interjúk füzére, aminek központi témája Lengyelország, és az autóstop.
A riportalanyok mindegyike autóstoppal járta be az országot, sokuknak sorsává, életfeladatává is vált az a tapasztalat, hatás, amit szereztek. Ezek a történetek elevenednek meg, az előkerülő tárgyi emlékek által.
A film alkotói a „Tátrától a tengerig” végigjárták a múltban és a jelenben is az utat, interjúalanyaik történeteiből pedig kirajzolódik a lengyelországi magyar autóstoppos generációk összekötő eleme, ami a mai napig életük egyik meghatározó élménye.
A beszélgetésekből kibomlik egy korszak fénye és árnyéka, két egymástól merőben eltérő nép barátságának oka…
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
2 Comments
Nagy nagy élmény volt menni autóstoppal a szabadság felé a nagy autóstoppos generáció, igen mert Lengyelország már mindig is a Magyaroknak már a nyugatiságot jelentette ahol kinyílik a világ a hegyek felé Magas Tátra – Zakopane, Sziléziai régió és a Lengyel Bukovina régió s ha feljebb északabba mentek autóstoppal akkor a Lengyel balti térség Gdansk, Gdynia, Szczecin. Lengyelország már akkoriban is a nyugati életérzést a nyugatiságot jelentette „Kis Németország” vagy ahogy a nagy autóstopos generáció mondta Lengyelországra az „előretolt Németország”. Miskolcról sokan mentek vonattal Kassára ahol mindig belegért időbe egy finom knédli egy finom pilsner sör, egy városnézés és a híres zenélő szökőkút ami este díszfényekben és a kassai dóm látogatása. Majd onnan tovább Kassáról, vonatal Eperjesre ahol szintén városnézés, sör, temeplom. Vagy Kassáról vonattal Poprad-Tatry vasútállomás ott is sör, városnézés onnan már autóstoppos generáció tovább Lengyelországba ment Zakopane, Zywiec kihagyhatatlan volt és a karamella egy jó túrázással, kirándulással egybekötve onnan a híres Lengyel piac tovább autóstoppal Nowy Targ Lengyel piac ahol minden volt s van is jelenleg is ami szem szájnak ingere híres Levi’s márkák a híres Lengyel törölköző, Lengyel báránybunda, gránátalma dzsem, lengyel karamella stb… Régen „nagy veteránok” Kelet Németországból NDK-sok is jöttek Lengyelbe piacozni. Innen autóstoppal ha egy piros WW Wolkswagen golf vagy WW bogár bogárhátú-t „stoppoltál” óriási élmény volt de talán a Nagy Lengyel népautó a nagy polsi s kis polski (fiat olasz motorral) és polonez az volt az igazi ha egy Tátra teherautót „stoppoltál” érezted te is milyen nagy vagy benne de ha a Warszawát „stoppoltál” az volt az igazi. De ha egy sétahajózás wisztulán, hintózás, rynek piac, wavel vár (amiről csokit is neveztek el) akkor Krakków-felé vették irányt autóstopposok onnan pedig Gdansk, Gdynia, Szczecin meg sem álltak ahol kis lubickolás tengerben és teraszon Zywiec sör a balti tenger partján. Akik pedig még ott se utazták ki maguk és bevállalósabbak voltak, még kitartóbbak irányt vették Litvániába Vilnius onnak Klaipeda tengeri kikötő ahonnan autóstopp helyett már hajóval tovább Tallinn-ig meg sem álltak Észtországig. Szüleink, nagyszüleink igaz nagy veterán autóstoppos generációk szabadság felé ahogy történeteket sztorizzák fiaiknak,lányaiknak van, hogy már unokáknak azt érzed történet befejezéséhez közeledve „ez az ezt nekem is látni kell”. Szabadság felé egy életérzés és küldetés volt. Magyar autóstoppos generációk fő összekötő eleme összekötni a régmúltat a jelennel sztorizás közben pedig már érzed veterán barátaiddal „repetáznunk kell meg kell ismételni”. De a történetnek itt koránt sincs vége a Lengyel és Litván lányok szépek és csínosak.
Nagy nagy élmény volt menni autóstoppal a szabadság felé a nagy autóstoppos generáció, igen mert Lengyelország már mindig is a Magyaroknak már a nyugatiságot jelentette ahol kinyílik a világ a hegyek felé Magas Tátra – Zakopane, Sziléziai régió és a Lengyel Bukovina régió s ha feljebb északabba mentek autóstoppal akkor a Lengyel balti térség Gdansk, Gdynia, Szczecin. Lengyelország már akkoriban is a nyugati életérzést a nyugatiságot jelentette „Kis Németország” vagy ahogy a nagy autóstopos generáció mondta Lengyelországra az „előretolt Németország”. Miskolcról sokan mentek vonattal Kassára ahol mindig belegért időbe egy finom knédli egy finom pilsner sör, egy városnézés és a híres zenélő szökőkút ami este díszfényekben és a kassai dóm látogatása. Majd onnan tovább Kassáról, vonatal Eperjesre ahol szintén városnézés, sör, temeplom. Vagy Kassáról vonattal Poprad-Tatry vasútállomás ott is sör, városnézés onnan már autóstoppos generáció tovább Lengyelországba ment Zakopane, Zywiec kihagyhatatlan volt és a karamella egy jó túrázással, kirándulással egybekötve onnan a híres Lengyel piac tovább autóstoppal Nowy Targ Lengyel piac ahol minden volt s van is jelenleg is ami szem szájnak ingere híres Levi’s márkák a híres Lengyel törölköző, Lengyel báránybunda, gránátalma dzsem, lengyel karamella stb… Régen „nagy veteránok” Kelet Németországból NDK-sok is jöttek Lengyelbe piacozni. Innen autóstoppal ha egy piros WW Wolkswagen golf vagy WW bogár bogárhátú-t „stoppoltál” óriási élmény volt de talán a Nagy Lengyel népautó a nagy polsi s kis polski (fiat olasz motorral) és polonez az volt az igazi ha egy Tátra teherautót „stoppoltál” érezted te is milyen nagy vagy benne de ha a Warszawát „stoppoltál” az volt az igazi. De ha egy sétahajózás wisztulán, hintózás, rynek piac, wavel vár (amiről csokit is neveztek el) akkor Krakków-felé vették irányt autóstopposok onnan pedig Gdansk, Gdynia, Szczecin meg sem álltak ahol kis lubickolás tengerben és teraszon Zywiec sör a balti tenger partján. Akik pedig még ott se utazták ki maguk és bevállalósabbak voltak, még kitartóbbak irányt vették Litvániába Vilnius onnak Klaipeda tengeri kikötő ahonnan autóstopp helyett már hajóval tovább Tallinn-ig meg sem álltak Észtországig. Szüleink, nagyszüleink igaz nagy veterán autóstoppos generációk szabadság felé ahogy történeteket sztorizzák fiaiknak,lányaiknak van, hogy már unokáknak azt érzed történet befejezéséhez közeledve „ez az ezt nekem is látni kell”. Szabadság felé egy életérzés és küldetés volt. Magyar autóstoppos generációk fő összekötő eleme összekötni a régmúltat a jelennel sztorizás közben pedig már érzed veterán barátaiddal „repetáznunk kell meg kell ismételni”. De a történetnek itt koránt sincs vége a Lengyel és Litván lányok szépek és csínosak.
Én is stoppoltam ’79-ben Krakkótól Gdansig.Azután Sopot