A lengyelországi magyar autóstoppos generációk, akiknek ez  a mai napig életük egyik felejthetetlen élménye

Autóstoppal a szabadság felé

Mi lehet a lengyelországi magyar autóstoppos generációk összekötő eleme, ami a mai napig életük egyik felejthetetlen élménye? A dokumentumfilm interjúk füzére, utazás a „Tátrától a tengerig” a múltban és a jelenben, melyből kirajzolódik egy korszak fénye és árnyéka, a két nép barátságának története.

 

A ZajtiFilm és a Filmbarát Stúdió (Filmbarát Bt.) dokumentumfilmjének története még 2014-ig nyúlik vissza. A film alkotói a Tiszta Formák Alapítvány segítségével szakaszokban, több év alatt forgatták le a mára Lengyelországban és Magyarországon is fogalommá vált autóstopos nemzedékről szóló filmes alkotást. A közel egyórás riportfilmben többek között a hazai közélet ismert és prominens alakjai is beszélnek Lengyelországgal kapcsolatos első élményeikről, emlékeikről. E személyes sorsokon keresztül rajzolódik ki a két nép különleges kapcsolata, kulturális-történelmi összefonódása. A filmben megszólaló szereplők közül sokan mára elismert polonisták, kiknek egész életét és sorsát meghatározta a lengyelekkel, Lengyelországgal történő első találkozás. A kultikus jelenséget körüljáró sodró és lendületes film törzsanyagát az egykori autóstoppos nemzedék tagjaival készített mintegy félszáz felvett riport alkotja, mely korabeli részletekkel, archív felvételekkel, és az elbeszélésekben szereplő helyszíneken forgatott vágóképekkel teszi még élőbbé és plasztikusabbá a fiatalok számára is a filmben elhangzó megható, meglepő, vagy épp elgondolkodtató személyes történeteket.

Az 1960-as évek elején lazultak Magyarországon is az utazással kapcsolatos szabályok. Megnyíltak a határok, a vízumkötelezettséget feloldották. Megindult a környező országok felfedezésére.
A fiatalok számára a legvonzóbb célpont a „szabadság földje”, Lengyelország volt.
A szocialista országokban egyedüliként itt legális volt az autóstop. Évtizedeken át generációk növekedtek fel a lengyelországi élményeken.
Az első generáció adta a mai polonistáink javát, Kovács István költő, történész vagy Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész vagy Engelmayer Ákos diplomata, akik a 60-as években útjaikon találkoznak a valóságos közép-európai történelemmel, és ahogy Engelmayer Ákos megfogalmazta „itt kint váltam igazán magyarrá, szabaddá”.
De ebben az időszakban utazza be az országot Sólyom László volt köztársasági elnök is. A 70-es években útnak indulók már más késztetéssel rendelkeznek.
Az avantgarde művészeti irányzatok, a jazz, a blues, a film, a színházak, a „szűk levegőjű” Kádár-korszak helyett egy ismeretlen új világra nyitja fel a stopposok szemét. Sokszor már nem csak „buli”, hanem egy rácsodálkozás is egy, „a magyarokat valami oknál fogva igen csak kedvelő népre.”
Ebből a korszakból sok művész köt életre szóló barátságot, nyer témát a lengyel kapcsola-tokon keresztül. Cseh Tamás, Haász István képzőművész, aki maga is megtanulja a nyelvet vagy Péterffy András filmrendező, Vékás Péter operatőr és sorolhatjuk a neveket…
Az emlékeikből, fényképeikből – belső képeikből – készül a film.
A visszaidézett múlt megelevenedik, 40-50 év után újrajárva a hagyományos autóstoppos útvonalat.
A film interjúk füzére, aminek központi témája Lengyelország, és az autóstop.
A riportalanyok mindegyike autóstoppal járta be az országot, sokuknak sorsává, életfeladatává is vált az a tapasztalat, hatás, amit szereztek. Ezek a történetek elevenednek meg, az előkerülő tárgyi emlékek által.
A film alkotói a „Tátrától a tengerig” végigjárták a múltban és a jelenben is az utat, interjúalanyaik történeteiből pedig kirajzolódik a lengyelországi magyar autóstoppos generációk összekötő eleme, ami a mai napig életük egyik meghatározó élménye.
A beszélgetésekből kibomlik egy korszak fénye és árnyéka, két egymástól merőben eltérő nép barátságának oka…