A késő bronzkor és a kora vaskor érintetlen „információs kincsesbányájának” nevezik a Veszprém megyei Somló-hegyet. Idén nyáron egy 3000 éves, aranyfólia borítású késő bronzkori nyakékre bukkantak, de a Somló-projekt keretében több ezer további lelet is előkerült a hegyen.
A Somló-hegy Ajkától tizenöt kilométerre nyugatra, a Marcal-medence keleti szélén fekvő 431 méter magas vulkáni tanúhegy. Az évszázadok óta itt folyó szőlőművelésnek köszönhetően a régészek, műkedvelő régiséggyűjtők figyelme már igen korán a Somló felé fordult: kapálás, talajforgatás közben számtalan régiség – kerámiatöredékek, esetenként bronz- és vastárgyak – kerültek elő. Az 1880 és az első világháború közti időszakban Darnay Kálmán és Kleiszl Károly amatőr régészek végeztek kutatásokat a hegy környezetében. Az itt talált leletek közvetlen bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a Somló a késő bronzkorban és a kora vaskorban (Kr.e. 14. századtól a Kr.e. 5. századig) kiemelkedő jelentőségű hely lehetett az akkori közösségek számára.
A Darnayék óta eltelt bő száz évben a Somló-hegy őskorát nem kutatták, s földrajzi adottságai miatt többnyire a kincsvadászok is elkerülték. Majd tavaly januárban elindult a Magyar Nemzeti Múzeum Somló-projektje.
A régészeti kutatás „a modern tudománystratégai elvárásoknak megfelelően” fémkereső-műszeres lelőhely-felderítéssel párosult. Már tavaly májusban páratlan összetételű késő bronzkori rituális leletegyüttesekre bukkantak a szakemberek, de az igazi meglepetést idén nyárra tartogatta a hegy.
„Elég biztosan lehetett sejteni”
Az európai viszonylatban is ritkának mondható, mintegy 3000 éves késő bronzkori kincs november végéig a Magyar Nemzeti Múzeum Széchenyi-termében tekinthető meg. A leletről és megtalálásának körülményeiről a kutatásban részt vevő három régész – Tarbay J. Gábor, Soós Bence és Péterváry Tamás – mesélt a Narancs.hu-nak, de megszólalt az az önkéntes is, akinek fémkeresője először jelezte a földben lapuló különleges ékszert.
Ami az előzményeket illeti, 2021-ben Soós Bence egy kutatási program keretében a Somló-hegy környékét vizsgálta. A terepbejárások, műszeres felderítések közben erről a lelőhelyről szépen lehetett látni a Somló-hegyet. A kollégákkal beszélgetve szóba került, hogy a hegy őskori történetéről jóformán semmit nem tudnak. Ugyanakkor „elég biztosan lehetett sejteni, hogy
a Somló valamilyen módon szervezi ezt a tájat,
így adódott a kérdés: hogyan és mit lehetne feltárni ebből a történetből a mai korszerű módszerekkel” – meséli Soós Bence.
„Mindig, amikor utazunk, vannak olyan hegyek, pontok, amin látjuk, hogy »igen, itt el tudjuk képzelni, hogy van egy urnamezős település, vagy van egy kora vaskori település. Vagy azt, hogy de jó védhető ponton van, biztos centrális helyen lehetett az őskorban«. Úgy fogalmaztunk a kollégákkal, hogy a Somló-hegy ennek a korszaknak az egyik utolsó érintetlen kincsesbányája a régészet számára. Mi kincseken az információszerzést értjük, a régészetnek alapvetően az információ a kincs.
Az ember múltját kutatjuk, és a Somló, mint egy viszonylag kutatatlan és domináns lelőhely, lehetőséget biztosít arra, hogy a meglévő modelleket teszteljük: megerősítsük, vagy adott esetben módosítsuk az adatokat”
– mondja Tarbay J. Gábor.
„Nem a megszokott csipogás volt”
A kutatás 2023. január 28-án indult. https://magyarnarancs.hu/tudomany/megtalalasanak-korulmenyei-miatt-igazan-kulonleges-lelet-a-somlo-hegyi-nyakek-272327