Egy miskolci bringás kalandjai (2.)
Nem gondoltam, hogy ilyen hamar jelentkezek megint, mint bringás, de az élet nagy szerkesztő és ellátott munícióval.
Amíg kocsival jártam a nagyobb távolságokra, esetleg busszal, nem is gondoltam, hogy mennyi problémájuk van a bringásoknak a gyalogosokkal és nyilván vissza is.
Tegnap bringával mentem reggel a belvárosba, komoly forgalom volt, na, de van bringaút! Nem elég, hogy a falevelek miatt az utat kell sasolni, hol vannak a nagyobb repedések, hol áll ki az aknafedél… de még a gyalogosokat is szemmel kell tartani. Elvileg – egy festék csíkkal- ketté van választva a járda, gyakorlatilag ezt a fele nem tartja be. Ha szembe jön vagy áll, s látja, hogy jövök akkor elmegyek mellette, ha háttal áll vagy megy a kerékpár sáv közepén, akkor csengetek. Megelőzendő a bajt.
Érdekesek voltak a reakciók. Volt hölgy aki a csengőt meghallva elrebegett egy jajt és szó szerint a jó oldalra ugrott (ha lát, akkor nem ugrik, csak lép, mert távolról csengettem). Előfordult, hogy hárman egymás mellett sétáltak, lezárva a teljes sávot, a csengetésre szó nélkül lehúzódtak. S volt egy negyvenes, megtermett pasas, aki a bicikli sáv közepén ment, a csengetésre nem lehúzódott, hanem helyben megfordult és rám förmedt: ki lehet kerülni, nem? Mivel nem volt öt percem a kioktatására így kikerültem és csak annyit mondtam menet közben, hogy a kerékpár sávon áll.
Ma reggel bringával mentem az egyetem melletti boltba, bevásárolni. A kerékpárút olyan üres volt, mint amit kisöpörtek. Na jó, egy-két gyalogos, de oda-vissza egyetlen bringást se láttam. A bolt parkolója tele kocsival, bringa jó, ha egy akad (de van, amikor az enyém az egyetlen). A vásárlók közt sok a fiatal, vélhetően jó részük az egyetemről jön. Ezek szerint gyalog vagy kocsival.
Laikusként azt gondolná az ember, hogy biciklizni sportos, egészséges, a fiatalok pedig erővel is bírják. De nem bringáznak, mint diák koromban. Többször is jártam – hétköznap és hétvégén is- a boltban, az egyetemen kirándulni vagy csak eltekertem Tapolcára, de bringást csak tévedésből láttam, személyautót annál többet, még a sporttelep előtt is…
Vannak bringás haverjaim, egykori sportolók, versenyszervezők, majd rágom a fülüket, ha találkozunk, hogy találjanak ki valamit a kerékpározás egyetemi népszerűsítésére. Hátha megtörténik a csoda ( na jó, erre 1 %-ot adnék) és kitalálnak valamilyen programot.
XXX
Az 1. rész itt érhető el
//Ajánlom a figyelmükbe az oldalam és a könyveim, nézzen be a portálra, olvasson!
Szarok a biciklisekre.
Elég hülye vagy, mert nincs olyan, hogy bicikklis. Talán csak egy olyan ember, aki hol villamossal, hol gyalogosan, hol kerékpárral közlekedik. Csak mert neked nem vett apád gyerekkorodban egy bringát, azért még nem kell gyűlölködni.
Andival nem az a legnagyobb baj, hogy nem volt bringája, hanem az, hogy gyerekszobája nem volt!