Kedves Olvasók!
A sajóbábonyi tarthatatlan állapotok késztettek írásra. Ez a Miskolctól 10 percre fekvő kisváros a völgyben hosszan elterülő ipari parknak ad otthont hozzávetőleg ötven cég működésével. A Bükk tövében a friss levegő helyett mégis a rendszeres ipari környezetszennyezés ellen kell felemelni a hangunkat.
A sajóbábonyi ipari park a múlt században lőszergyártási céllal létesült, jól rejtve a szemek elől a völgyben, a balesetek lokalizálva voltak ezáltal. Aztán a privatizáció során más-más cégek települtek be, a lőszergyártásra már nem volt szükség. Manapság tevékenykedik itt többek között szivacsfeldolgozó, gyógyszergyártó, napraforgóolajat előállító cég, illetve az emberi szervezetre súlyosan mérgező szereket felhasználó (pl. foszgén), növényvédőszereket külföldi értékesítésre előállító SPL Europe Kft. és a veszélyes hulladékokat égető ÉMK Kft. Ehhez az utóbbi két céghez köthető az idén augusztus végi két nagyobb visszhangot kapott baleset. 2024. augusztus 18-án az ÉMK Kft. területén egy veszélyes anyagokat tartalmazó raktár égett le, ami a környéket sűrű fekete füsttel és kegyetlenül büdös szaggal terítette be. A tüzet sokára sikerült eloltani a tűzoltóknak, melyek közelében a szabad ég alatt szintén veszélyes anyagokat tartalmazó hordók sorakoztak a tűztől pár méterre. A tűzoltást nehezítette, hogy a hatalmas hő hatására a vízvételi helyek is sérültek. A tűz eloltását követően még napokig erős büdös, de nem az ilyenkor szokványos koromszag, sokkal inkább valami vegyi keverék jellegű szag terjengett a levegőben. A hatóságok szokásos nyilatkozata szerint veszélyes koncentráció nem volt. Laikusként is tudható, hogy ez enyhén fogalmazva sem fedte a valóságot.
Felocsúdni sem érkeztünk az esetből, amikor az SPL Europe Kft. 2024. augusztus 27-én etántiollal (etil-merkaptán) borította be a borsodi régió jelentős részét. Ez a vöröshagymára emlékeztető szájízt okozó, rendkívül erős, bűzös szagot árasztó mérgező anyag a lakásokba a zárt nyílászárók mellett a szellőzőkön keresztül is beszivárgott. Azon az éjszakán a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztályára közel száz bejelentés érkezett. Nemcsak Sajóbábonyból, hanem Miskolcról, Szirmabesenyőből, Sajóecsegről, de még Miskolctól délre fekvő településekről is kaptak vöröshagyma jellegű bűzről bejelentéseket.
Sajnos ezt a két nagyobb esetet okozó balesetet leszámítva a Sajóbábonyban és a környezetében élők alig-alig tesznek bejelentést annak ellenére, hogy az utóbbi években rendkívül gyakori a vegyi jellegű bűzzel terhelés. Ellehetleníti a pihenést, a mindennapokat és legfőképpen az egészséget megterheli. Ez a tendencia főként idén nyártól vett olyan rossz irányt, hogy már majd’ mindennapos az elviselhetetlen, rendszeresen éjszakától reggelig tartó vegyi koktél szaga.
2024. szeptember 17-ére a sajóbábonyi polgármester lakossági fórumot hívott össze, amire azonban a katasztrófavédelem és a környezetvédelmi hatóság megtagadta a részvételt. Így nekik nem tudtuk feltenni a kérdéseinket. A helyi általános iskola tornatermében tartott közmeghallgatás több órán át tartott, amin az SPL Europe Kft. és az ÉMK Kft. képviseltette magát. Eredményre nem vezetett, mindkét cég sajnálatát fejezte ki az eset miatt, érdemi válaszokat nem tudtak adni sem a környező települések polgármestereinek, sem a lakosoknak. Bár sokan megjelentek a fórumon más településekről is, a sajóbábonyi lakosságnak az egészét tekintve kb. 2% volt jelen, és még kevesebbre redukálódott, aki mert kérdezni és elmondani a véleményét. Ez a tartózkodás jellemző a csekély bejelentések számánál is annak ellenére, hogy dr. Szilva István független polgármester maga kérte és kéri, hogy aki szaghatást észlel, azonnal tegyen bejelentést a környezetvédelmi hatóságnak. A sajóbábonyi polgármester maga is helyi lakos, itt nőtt fel és most is itt él a családjával. A rokonai is sajóbábonyiak. A polgármester kihívó nélkül indult az önkormányzati választáson, ahol újraválasztották.
A polgármesteri hivatal a tarthatatlan helyzet miatt felkért egy független céget, amelynek a több milliós költségét a város állja, hogy végezzenek méréseket az ipari park és Sajóbábony lakott területein azzal a céllal, hogy bizonyíthatóan azonosítani tudják a szennyezést okozó cég(ek)et. Ezen cég(ek) a tapasztalatok alapján nem működnek együtt a környezetvédelmi hatósággal: letagadják reggel, hogy éjszaka kaptak bejelentést a hatóságtól, miközben ugyanaz az éjszakai ügyeletes munkatárs telefonált, aki éjszaka a bejelentést tette. A szaghatás nem szűnik meg, a nevetséges összegű bírságokat kifizetik és minden változatlanul megy tovább. Az ipari parkban hamarabb tudnak egy-egy tervezett ellenőrzésről, mint hogy a helyszínre érkeznének a hatóságok. Ha mégis szankcionálnak, olcsóbb számukra bírságokat fizetni, mint szabályosan működni és az elavult rendszereiket biztonságossá tenni.
Polgármesteri javaslatra létrejött egy kontroll csoportnak nevezett 5 fős helyi lakosokból és önkormányzati képviselőkből álló csoport, akik bemehetnek az ipari parkba portai regisztráció után azzal a céllal, hogy szaghatás esetén felderítsék a szag forrását. Eddig az ő munkájuk eredményességéről sincs hír.
A lakosság felkapja a fejét a nagyobb baleseteknél, pl. 2023. augusztus 28. napi foszgénmérgezésnél, ami négy ember sérülését okozta, vagy a 2023. január 25. napi tartálybaleset kapcsán, ahol gázmérgezésben meghalt egy dolgozó. A 2022. májusi foszgénbaleset kapcsán, a 2022. január 25. napi foszgén miatt egy halálos áldozatot követelő esetnél vagy most, 2024. november 16. napi klórgázmérgezésnél.
Tudható, hogy 2020-ban 4,4 milliárdos állami támogatást beharangozva jelent meg Szijjártó Péter a sajóbábonyi ipari parkban, amelyet 30 új munkahely ígéretére jelentett be.
A lakosság pedig kevés kivételtől eltekintve csendben tűr, mert félti a munkahelyét, vagy a szomszédja munkahelyét, vagy a sógorét, haverét, apósét, szomszédét. Előrébb helyezi a megélhetést az egészségnél. Az egészség megromlását úgysem lehet bizonyítani, hogy az az állandó szennyezés miatt következett be, senkinek sincs a homlokára írva, hogy amiatt lett tüdőbeteg, daganatos beteg, rákbeteg és ki tudja még, milyen mérgező hatásokkal bír az az ismeretlen összetétetű, egy konkrét anyagra nem beazonosítható, vegyes összetételű bűz, ami éjszakánként elönt minket, felkap a szél vagy kiürül a 26-os főút irányába a Bábony-patak völgyében, esetleg Pereces irányába vagy a szél megfordulásakor Radostyán felé. Az ipari park cégei pedig maguk is egymásra mutogatnak vagy megbújnak egymás árnyékában. Vélhetően maguk is sárosak, ezért a hallgatás. Hiszen mindenhol keletkezik gyártás során melléktermék, amit meg kell semmisíteni, és nem mindegy, hogy ott helyben semmisítteti meg a hulladékfeldolgozóval vagy el kell szállíttatnia 10-20-100 km-rel odébb magasabb költséggel. Olcsóbb csendben maradnia.
Néhány éve költöztem Sajóbábonyba a férjemmel, azóta született két gyermekünk. Remélem, már nem sokáig mondhatom otthonomnak ezt a várost. Nekem nincsenek itt rokonaim, érzelmi kötődésem sincs ide főként a szennyezés miatt, ami leginkább az utóbbi 2-3 évben fajult idáig. Nem kötődök az ipari parkhoz, nem dolgozom helyi cégeknél, sem az önkormányzatnál, sem azok fenntartásában működő intézményekben. Fel mertem szólalni a szennyezés ellen, és folyamatosan levelezek a hatóságokkal, bejelentéseket teszek, kimegyek az intézkedések helyszínére, ahol kérdéseket teszek fel, információkat gyűjtök, az intézkedések hiányosságait firtatom. A ténykedésem következtében többen megkerestek ismeretlenül, akik itt vagy a környéken élnek és szenvednek a szagoktól, de tehetetlennek érzik magukat és talán bennem látják a reményüket ennek megoldására az üzeneteik alapján. A környező polgármesterek felvették velem a kapcsolatot, ahogy a sajóbábonyi polgármesterrel is több négyszemközti beszélgetésem volt, aki felajánlotta a lehetőséget számomra, hogy beléphetek egy alkalommal az ipari parkba a kontroll csoporttal. Erre a mai napig még nem került sor.
A gazdasági érdekek erősek és a fotelharcosok sem állnak fel a cselekvés érdekében. A hangjuk egyre némul, ők is csendben maradnak eredményt nem látva maguk előtt. Közös erővel tudunk eredményt elérni, egyedül viszont csak részeredményeket. Van már megoldásom erre is és el fogom érni. Addig is nem maradok adós az emberi életre súlyosan veszélyes anyagokat felhasználói cégekkel szemben a mindennapok ellehetetlenítésében. Amíg itt lakok, a szemem rajtuk tartom és fellépek ellenük a nyilvánosság erejével!
Sajóbábony, 2024. november 18.
Végh Andrea