| Valljuk be, hogy egyikünk sem gondolta volna 1989-ban, hogy életünkben még hallani fogunk magyar külügyminisztertől és kormánytagoktól olyan ordenáré, vállalhatatlan moszkovita seggnyalást, mint amit az egész gyerekkorunkban hallottunk. Kisdobos meg úttörő nyakkendőben is drámaian nevetséges volt ugyanezt a szart hallgatni minden ünnepségen, meg kötelezően bekapcsolt rádióbejátszásokban, de 35 évvel később, családos emberként, adófizető polgárként kifejezetten sokkoló ugyanez a háborús uszítás, pánikkeltés és hazudozás azoktól, akik közben a szó szoros értelmében elpusztítják Magyarországot, a törékeny és kezdetlegesen megépült demokrácia utolsó intézményeit, akiknek a családtagjai unatkozó, gőgös milliárdosként pökhendiznek országszerte, akik miatt gyerekek tömegei éheznek, fáznak és nyomorognak.
És ez a Szíjjártó is elég fiatal még, hogy majd egy szép napon egy karib-szigetre menekülve bizonygassa majd egy képernyőn át, hogy ő bizony ártatlan, ő nem tehet semmiről, ő csak parancsot teljesített, és hogy ő aztán igazán nem tudhatta, mi történik körülötte. Vagy elkezdi ez az ország komolyan venni magát, vagy megszűnik még a mi életünkben |