A Magyar Ügyvédi Kamara minapi, friss hírlevelében arról tájékoztatják a tagokat, hogy a kormány ötlete szerint a jövőben az állam nem fizetné ki a kirendelt ügyvédek díját, hanem azokkal az ügyvédekkel fizettetné ezt ki, akik nem hajlandók kirendelést vállalni.

Pedig a kirendelt védő fontos része az igazságszolgáltatásnak: a nehéz anyagi helyzetben lévő – magyarán saját ügyvédet megfizetni képtelen – terheltek jogi segítséghez való hozzájutása a büntető eljárásjog egyik fontos garanciális kérdése. A kirendelt védőket egy listáról jelölhetik ki az adott ügyre,

a listáról azonban egyre több ügyvéd iratkozik le, mivel a kirendelt védők központilag megszabott és hosszú ideje megalázóan alacsony díjazása a piaci árnak a töredéke. 

A jelenlegi, 30-40 ezer forintos középkategóriás ügyvédi óradíjak idején a kirendelt védő díjazása ennek alig ötöde: az óradíj jelenleg 7 ezer forint. (Csak azért nem alacsonyabb, mert idén januártól ezer forinttal emelték.) A büntetés-végrehajtási intézetben tartott konzultáció óradíja még kevesebb, 4900 forint. 

A piaci ár töredéke a kirendelt ügyvéd óradíja
AFP/Ludovic Marin

Az állam tehát szűkmarkú a kirendelt védőkkel, több terheltnél is csak másfélszeres az óradíj. A HVG-nek gyakorló ügyvédek azt mondták, régi probléma az alacsony díj, ráadásul jogszabályi kötelezettségeket – fellebbezés írásos indoklása például – egyáltalán nem fizetnek ki, mintha azzal nem is lenne munka, ezért

nem csoda, ha egyre többen iratkoznak le a kirendelt védői listáról.

A kamara hírlevelében a „a kirendelési díjak finanszírozásának új elképzeléséről” szóló tájékoztatásban a visszafogott jogászi megfogalmazás ellenére kitapintható a feszültség. Pláne azután, ahogy a kormányzat nyitott: „2024. október 29-én dr. Tuzson Bence igazságügyi miniszter hivatalába kérette dr. Havasi Dezsőt, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét egy megbeszélésre, melynek tárgyát előzetesen nem közölte.”

Több ügyvéd szerint a tárgy nélküli „berendelést” eleve figyelmen kívül kellett volna hagynia a kormánytól független köztestület vezetőjének, mert megalázó. Akárhogy is, Havasi Dezső elment, és ekkor lepődhetett csak meg igazán, hiszen a megbeszélésen az igazságügyi miniszter ultimátumszerűen közölte vele a Robin Hood-trükköt:

az állam nemhogy emelne a megalázóan alacsony kirendelt védői díjon, hanem úgy döntött, inkább azt se fizeti ki, amit eddig, hanem dobják össze társadalmi munkában ezt a pénzt azok, akiknek ez a helyzet nem tetszik.

A fentieket a hírlevélben szétküldött tájékoztatásban így fogalmazzák meg: „a miniszter úr tájékoztatta a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét, hogy a kirendelési díjak pénzügyi forrása a kirendelést nem vállaló, a kirendelési listán nem szereplő ügyvédek által az Igazságügyi Minisztériumnak fizetendő díj lesz.”

Túry Gergely

A hírlevél szerint az elképzelés ellen Havasi Dezső elnök „azonnal tiltakozott és egyet nem értését fejezte ki, utalva alkotmányossági aggályokra is”. Az elnök erről tájékoztatást adott a november 11-i kamarai elnökségi ülésen, ahol „a kérdésben az ülésen széleskörű vita bontakozott ki, a miniszteri álláspontot senki sem támogatta”.

A kormányzat azonban kitartott a terv mellett, legalábbis – szintén a hírlevél szerint – november 16-án, az Ügyvédek Napján mondott beszédében Tuzson megismételte, hogy ez a kormányzat szándéka. Az eseményen felszólalt a kamarai elnök is és nemcsak a szintén alacsony bírói és ügyészi fizetéseket hozta fel, hanem megjegyezte:

a jogállami működés feltételének tartjuk a kirendelt védői és pártfogói ügyvédi díjak méltánytalanul alacsony óradíjának emelését és időbeni megfizetését is.

„Ennek forrása azonban, még részben sem lehet az ügyvédek anyagi hozzájárulása” – folytatta Havasi Dezső a hírlevél szerint, hozzátéve: „a független ügyvédség nem finanszírozhatja az állam helyett az alkotmányosan kötelező védelem díját (…) ez számos elvi és gyakorlati okból nem elfogadható.”

Az ügyvéd nem az állam eltartottja

Érdekesség, hogy az Ügyvédek Napján tiszteletét tette a korábban szintén ügyvédként praktizáló államfő, Sulyok Tamás, aki beszédet is mondott, és abban előkerültek a tisztességes, piaci piaci díjak is. Az államfő úgy fogalmazott: „az ügyvéd bizony a piacról él (…) a megbízói fizetik ki (…) nem az állam eltartottja.”