„Legyenek szívesek kinyitni, mert ez egy olyan cirkusz, ami itt folyik… én szeretnék hátul kimenni, jó? Legyen szíves, kezdek megint mérges lenni.”
Fotó: Archív
Cséplőné azt válaszolja Magyarnak, hogy ki fogják nyitni az ajtót, közben fémes hangokat hallani, mintha valaki egy láncot rázna. Ezután Magyar telefonáló testőre azt mondja, hogy „kérjük levenni a lakatot”, a sofőrnek pedig hogy „tolass be, kinyitjuk az ajtót”.
„Bocsánat, utoljára mondom, szeretnék kimenni” – tér vissza Magyar, majd az egészet mobilozó illetőhöz fordul: „Ön egyébként jegyzeteket csinált végig? Vagy mit csinált?” – mire véget is ér a felvétel.
Magyar a Facebookon azt írta, hogy Cséplőné neki megtiltotta, hogy az intézményben felvétel készüljön a tárgyalásukról és Magyar kérdéseire adott válaszairól.
„Ő viszont a vele lévő fideszes aktivistával titokban felvetette telefonnal az egész tárgyalásunkat, majd a távozásom után öt perccel kiadta a megvágott felvételt a propagandának és a Fidesznek.”
A másik kiadott felvételen nincs kép, csak hang, azon Magyar azt mondja: „Igazgató asszony, nem szeretném felemelni a hangom, elég volt ez a stílus. Felháborító, vérlázító, amit csinálnak, akárki parancsolja meg, és ennek kurva nagy következményei lesznek. Ebből elég volt.”
Magyar Péter posztjában arra szólítja fel Cséplőnét, hogy játssza le a titokban készített teljes hangfelvételt, „hadd hallják a magyar emberek, hogy beszél ön a borsodi emberekről, gyerekekről, illetve hogyan magyarázza nekem, hogy a gyermekvédelemben élő gyerekek legtöbbször csak kitalálják, hogy pedofil bűncselekmények áldozatai lettek”.
Nyugodjon már meg a poloska-szekta.
Saul Alinsky
„9. A fenyegetés gyakran rémisztőbb, mint maga a dolog. A képzelet és az ego gyakran sokkal több negatív következményt képes vizionálni, mint bármely aktivista. És amit valóságnak észlelnek, az azzá válik. A nagy szervezetek mindig a legrosszabb forgatókönyvre készülnek fel, ami talán végtelenül távol áll az aktivista elképzeléseitől. Az eredmény az lesz, hogy a szervezetek hatalmas mennyiségű energiát és időt fognak azzal tölteni, hogy számbaveszik a legszörnyűbb következményeket. Ez könnyen megmérgezi a gondolkodást, és demoralizálja őket.”
Aztán hol volt a Petya, a budai ficsúr mikor Cséplőné dolgozott?
„Honnan indult az élete?
Egy Fejér megyei hétgyermekes családnak vagyok a legidősebb gyermeke. Van két húgom és négy öcsém. Sajnos az egyik öcsém már meghalt, így maradtunk hatan. Annak ellenére, hogy ilyen sokan voltunk testvérek, mindig mindenünk megvolt. Az édesapánk sajnos korán elhunyt egy munkahelyi balesetben. Ez nagy törést okozott az életünkben, és mindannyiunk sorsát befolyásolta. Ugyanakkor nagyon összetartó család voltunk, kiterjedt rokonsággal, és ez a mai napig így van. A férjemmel több mint harminc éve vagyunk házasok, van három gyermekünk és öt unokánk.
Hogyan került a szociális pályára?
Falun nőttem fel, ahol természetes volt, hogy az időseket segíteni, támogatni kell. Mi, gyerekek ezt korán megtanultuk. Részemről tudatos döntés volt, hogy a gánti szociális intézményt választom munkahelyül. Ez az intézmény ma a Fejér Megyei Integrált Szociális Intézmény székhelye. Tizenhét éves voltam, amikor 1989 decemberében dolgozni kezdtem itt, ahol végül harmincegy évet töltöttem. Az egész életemet meghatározta ez az intézmény. Nagyon kedves emlékeim vannak a lakókról és a munkatársakról is. Az utóbbiak barátokká is váltak ennyi év alatt. A munka mellett végeztem el az iskoláimat.
Amikor dolgozni kezdett, éppen a rendszerváltás időszaka volt. Ez izgalmas kihívásokat is jelentett?
A kilencvenes évek eleje valóban sok és fontos változást hozott a szociális területen is. Ezekben az években formálódott, illetve született meg az új szociális törvény, és a hozzá tartozó végrehajtási jogszabályok. Háttérbe szorult a túlgondozás és előtérbe került az egyéni szükségletekre épülő szolgáltatásnyújtás. Az irány, amelyet ekkor kijelöltek a szakemberek, egyértelműen jónak bizonyult és bizonyul ma is. Ugyanakkor vannak és maradtak még feladatok és kihívások.
Egy szociális intézményt működtetni sem egyszerű feladat. Önnek mi a „receptje”?
Egy intézmény működése olyan, mint egy óra. Precízen össze kell kapcsolódniuk a fogaskerekeknek. Ha az egyik megáll, akkor a másik sem működik. Véleményem szerint mindegy, hogy ki mely fogaskerék szerepét tölti be. Mindenki kell ahhoz, hogy a nagy egész működjön. Lényeges az is, hogy egy adott intézményben dolgozók milyen tudással, hozzáállással, habitussal végzik a feladataikat. Fontos, hogy mindenki hozzátegye azt a többletet is, amellyel előrébb viszi a szervezetet. Nagy utat jártam be a szakmában, hiszen voltam gondozó, ápoló, mentálhigiénés munkatárs, telephelyvezető, intézményvezető, vagyis dolgoztam benne beosztottként és vezetőként is. Azonban mindig figyeltem arra, hogy amikor egyik pozícióból átkerültem egy másikba, az maradjak, aki vagyok.
Az SZGYF-en belül mi a feladata?
Három főosztály irányítása tartozik hozzám: a Szociális Intézményirányítási Főosztály, a Gyermekvédelmi Intézményirányítási Főosztály és az Esélyteremtési Főosztály. Ez a három terület az, amely lefedi az ellátórendszerben élők mindennapjait. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy az ellátórendszerben dolgozó kollégák munkáját szakmailag úgy támogassuk, hogy képesek legyenek az ellátottaknak megadni azt a gondoskodást, törődést, ellátást, amelyre szükségük van.
A három főosztály munkája mennyire függ össze?
Mivel a három terület szorosan összekapcsolódik, ezért a három főosztály kollégáinak a munkája is szoros együttműködésben történik. Minden héten tartunk szakmairányítási értekezletet, de ettől függetlenül is folyamatosan kapcsolatban vagyunk, hiszen vannak közös feladataink, ügyeink, amelyeket megtárgyalunk, elemzünk, amelyekre közösen dolgozunk ki megoldásokat. Sőt, gyakran közösen is kell a megoldást megtalálnunk, hiszen a területek átjárhatók. Célom, hogy minél inkább bevonjuk az intézményvezetőket, a kirendeltségek igazgatóit is a tervezésbe, a gondolkodásba, az irányelvek kialakításába. Azt szoktam mondani, hogy ez csapatjáték, és mi egymást irányítjuk. Az pedig, hogy én vagyok a főigazgató-helyettes – az egy állapot. (Nevet.) Ennél fontosabb, hogy számíthatunk egymás munkájára, és emberileg is jó viszonyt ápolunk. Például tavaly az adventi időben szeretetvendégségeket tartottunk, amelyekbe mindenki bekapcsolódott. Nekem fontos egy munkahelyen a jó légkör, a munkatársak között lévő kapcsolatok minősége…”
Nem fáradj szolga. Mindenki látta a fényképeket…
És Orbán nem takarította el 14 év alatt ezt a 1234. sz@rhegyet, amit 40 év szoci uralom és 12 évi cuclib kormányzásotok után hátrahagytatok? Hm?
Ritka egy kétszínű alakok vagytok.
14 év után is szoci uralmazol agyhalott?
Tényleg jók a fotóid. Tetszik is , hogy befogadtál családodban 2-3 nebulót, akiket az anyja eldobott.
Orbán zabigyereke az egyik.
Petike!
Én jelentkezem a hirdetésedre a Tiszába! Csak még azt tisztázzuk, hogy milyen színű legyen a fürdőgatyó és milyen naptejet vigyek, hogy ne égjek le mindig, mint te.
Egyébként most már többször bizonyítottad, hogy hátulról szoktál kijönni. Azután törülközöl… 😉