Beszámoló a MÚOSZ Újságírás a fővároson túl – vidéken még nehezebb a helyzet című fórumáról pár szubjektív megjegyzéssel kiegészítve.

A MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) székházába kaptunk meghívót Kocsi Ilonától, a MÚOSZ elnökétől mi, a független vidéki hírportálok képviselői és mások. Az utóbbiakról később. Szűkülő piac, erőteljes politikai nyomás, elkötelezett sajtó kontra alternatív újságírás, a helyi lapok hatása a közéletre, a függetlenség ára. Ezek voltak a fórum fő témái.

– Jól működő helyi sajtó nélkül nincs jól működő helyi demokrácia – ezzel a mondattal vezette fel a beszélgetéssorozatot Ónody-Molnár Dóra, a Jelen hetilap újságírója, a rendezvény moderátora.

Lett végre belpolitika

– Tavalyi kutatásunk szerint országosan az emberek 21 százaléka tájékozódik a helyi független sajtóból – mondta Urbán Ágnes, a Mérték Médiaelemző Műhely társalapítója, a BCE tanszékvezető tanára. – A lakosság 57 százaléka ismerősöktől hallja, hogy mi történik a településen, ahol lakik, 48 százaléka a helyi Facebook-csoport bejegyzéseiből informálódik. 55 százalékuk az önkormányzati kiadványokat olvassa. A legnagyobb probléma a helyi média finanszírozása. A jó hír, hogy rengeteg pályázat jelenik meg, ami új kihívások elé állítja a szerkesztőségeket: meg kell tanulniuk pályázatot, beszámolót írni. Sajnos nem a demokráciaépítés irányába halad a világ, lásd Szuverenitásvédelmi Hivatal és Trump újbóli megválasztása. Viszont van egy jó hírem. Véget ért az apátia, ami a 2022‑es országgyűlési választásokat követte, és elkezdtek mozgolódni a helyi közösségek. Lett végre belpolitika.

Zöldi László aranytoll-díjas újságíró emlékeztetett arra, hogy Trump első elnöki beiktatását követően egy tollvonással eltörölte azt a 700 ezer dolláros pályázatot, amelyet az előző amerikai elnök adminisztrációja a magyarországi független média támogatására szeretett volna fordítani. Megemlítette az úgynevezett érdi esetet is, amikor egy perben a bíróság kimondta: az önkormányzatoknak annyi pénzt kell fordítaniuk a helyi független sajtó támogatására, mint amennyit az önkormányzat médiáinak működésére ad. A Kúria megsemmisítette ezt az ítéletet. Azt is elmondta, hogy Magyar Péter országjárásáról semmi nem jelent meg a KESMA-lapokban. Az eseményekről kizárólag a független szerkesztőségek tudósítottak. Ugyanakkor a NER-médiában és a KESMA napilapjaiban március 15-e óta megszámlálhatatlan alkalommal foglalkoztak Magyar Péterrel negatív kontextusban.

A rendezvényen Dömsödi Gábor egykori televíziós, ma a Nógrád megyei Bokor polgármestere volt a kakukktojás, hisz ő már állt mindkét oldalon: újságíróként a média képviseletében, polgármesterként a hataloméban.

– Még az ellenzéki önkormányzatoknál is kifizetőhelyek az önkormányzati lapok, és előkészítik a regnáló polgármester újraválasztását – jelentette ki. – Ma a Nógrád megyei független sajtó az Átlátszó.hu és dr. Hadházy Ákos. A nógrádi megyei lap pedig kritikán aluli. (Ugyanez elmondható minden megyei napilapról – a szerző megjegyzése.) Mondom ezt, mint újságíró, újságolvasó és adófizető. A legtöbb megyében nemhogy független sajtó, de semmi sincs. Állítom, hogy amikor egy terrorban éltünk, sokkal függetlenebbek voltunk, mint most. Manapság elképzelhetetlen, hogy ha valaki megír egy disznóságot, annak legyen következménye.

A FÜLKE egy sorsközösség

A sajtónapon bemutatkozott a FÜLKE, vagyis Független Helyi Lapok Közössége, a vidéki, helyi, regionális független újságok összefogása. A közösség a csapat bemutatásával Babos Attilát, a szabadpecs.hu főszerkesztőjét bízta meg.

– A valódi sajtó nincs jó helyzetben ma Magyarországon – kezdte Babos Attila. – Az országos lapoknak is vannak finanszírozási gondjaik, de a Budapesten kívüli lokális sajtónál ez hatványozott probléma. A vidéki független lapok a túlélésükért küzdenek minden nap. Rövid távon látunk előre, ami megnehezíti a napi munkát és a tervezést. Pályázati forrásokból, olvasói adományokból, minimális vagy nulla hirdetési pénzből tartjuk a víz felett magunkat. Emellett néhányan még valamiféle előfizetői rendszert is működtetnek. Persze mindez így, együtt is kevés. Vidéken is gond az információhoz való hozzájutás, a sokszor nem megfelelő munkakörülmények, a kevés újságíró, a mindent is csinálni kell munkakör és az újságíró-utánpótlás. Vannak pozitív fejlemények is. Ilyen az az összefogás, amely a Budapesten túli lokális független lapok között alakult ki és fejlődött az elmúlt években. Ennek az összefogásnak a neve jelenleg FÜLKE, vagyis Független Helyi Lapok Közössége. A FÜLKE egy nem formális együttműködés, közös gondolkodás néhány vidéki online lap között. Ez az összefogás egymással egyenrangúnak tekinti a csatlakozott tagokat. A tagság nem végleges, idővel tervezzük a kör és a tagság bővítését is, természetesen a közösségünk egyetértésével és olyan médiumok esetleges későbbi csatlakozásával, amelyek hasonlatosak hozzánk, azonos szakmai elvek és szabályok szerint működnek, hasonlóan fontos nekik a szakmai és pénzügyi függetlenségük.

A FÜLKE-nek jelenleg hét kiadó a tagja, amelyek összesen tíz online újságot adnak ki. Ezek a következők: Borsod24, Szabolcs24, Szol24, Debreciner, KecsUP, Nyugat, Enyugat, Szegeder, Veszprémkukac, Szabad Pécs.

– Minden szerkesztőség értéknek tekinti az önállóságot és a függetlenséget, és meg kívánja őrizni akkor is, ha esetleg a jövőben lesz olyan szervezet, amelyet közösen hozunk létre – folytatta Babos Attila. – A FÜLKE egy sorsközösség. Valamennyiünk lapját civil szervezet adja ki, kivétel a Szabad Pécs, azt noprofit kft. működteti. A kiadók mögött mi magunk vagyunk. Nincsenek politikai szervezetek, pénzemberek mögöttünk, nincs befolyással ránk politikai erő, ideológiai szervezet, nem pénzelnek minket pártok és politikusok. A szerkesztőségek a szakma írott és íratlan szabályai szerint dolgoznak, a munkájukba senki sem szólhat bele, azaz az újságírók, szerkesztők döntik el, hogy miről, hogyan és mikor írnak. Ez egy nagyon fontos, kívülre, a nyilvánosságban is kommunikált közös értékünk, egy szervező és összetartó közös erő és érték. A FÜLKÉ-nek volt saját szervezésű találkozója Szolnokon, Miskolcon, Debrecenben, és tervezzük ezek folytatását. Az országos találkozóinkon a közös dolgainkról beszéltünk és arról, hogyan lehetne szorosabbra fűzni a szálakat köztünk, hogyan tudunk előrelépni, fejlődni, milyen további közös projekteket vigyünk, mik legyenek ebben az együttműködésben az újabb lépések stb. A Borsod24 lapcsoport és Bethlen Tamás javaslatára indult el a rendszeres heti lapszemlénk. Pályázatot nyertünk egy olyan projekttel, amelyben minden jelentkező szerkesztőség ugyanazt a témát dolgozta fel helyi szinten.

No most akkor ki a független?

Az első panelbeszélgetés témája a függetlenség ára volt. Bethlen Tamás, a Borsod24, a Szol24 és a Szabolcs 24 lapigazgatója elárulta, hogy a lapcsoport idén 30 millió forintból gazdálkodott, tavaly viszont mindössze négymillióból. Ennyire hektikus és bizonytalan a pályázatokból és a reklámokból befolyó összeg minden szerkesztőségnél. Adománygyűjtő akciójukból 500 ezer forint jött össze, tehát szép-szép az olvasók támogatása, de nem akkora, ami számottevő lenne egy lap életében.

Nagy Sándor, a Debreceni Nap kiadója az ingatlanvállalkozása mellett működteti a hírportálját, és elejtett egy furcsa megjegyzést, amire fölszisszent a teremben lévők egy csoportja:

– Akik tartják a markukat, azok nem lehetnek függetlenek.

(Itt is zárójelet kell nyitnunk: a FÜLKE tagjai csak olyan pályázatokon indulnak, amelyek kiírójának semmilyen szakmai vagy erkölcsi elvárása nincs a pályázóval szemben, magyarul: nem szól bele a munkánkba.)

Nagy Sándor fontosnak tartotta azt is megjegyezni, hogy kénytelen volt elindítani a hírportálját, mivel szerinte Debrecenben nincs független média. (Jelentjük: van, öt és fél éve: a Debreciner.)

Szilágyi József, a Nyugat.hu főmunkatársa nem tagadta, hogy a FÜLKE tagjai mindannyian „Soros-bérencek”. (A közösség tulajdonképpen az OSIFE-, azaz Soros-pályázat elnyerését követően alakult meg, de a pályázat kiírója kizárólag a fenntarthatóságot és a fejlődést várta el tőlünk, semmiféle ideológiai „utasítása” nem volt.)

Weil Zoltán, az Egri Szín főszerkesztője arról számolt be, hogy Egerben a fiatalokra fókuszálnak. Létrehoztak számukra egy profi stúdiót, ahol a fiatalok podcasteket, videókat készíthetnek, megtanítják őket az alapokra. No nem az újságírás alapjaira, mert Weil Zoltán véleménye szerint a fiatalokat nem érdekli a klasszikus újságírás, ők az új platformokat kedvelik.

A második panelbeszélgetés a kistelepülések helyi lapjainak gondjairól szólt. No, itt már páran felvontuk a szemöldökünket, amikor kiderült, hogy a meghívottak egyikének egyesülete képviselőjelölteket és polgármesterjelöltet indított Kalocsán, a másikuk egy kistelepülés nyomtatott magazinját szerkeszti 25 éve, a harmadik pedig egy szintén kistelepülés önkormányzati lapját húsz éve, ráadásul az utóbbi két újságíró évtizedek óta bedolgozik a helyi megyei lapnak is. Ezt azzal indokolták, hogy ha ők nem írnak a településükről, akkor az nem jelenik meg a nyilvánosságban. A harmadikként említett úr az önkormányzati újsággal kapcsolatban pártpolitika-mentes közéletet emlegetett. Mindhárman hangsúlyozták, hogy a település közösségének nyugalma érdekében kerülik a politikát. Azt Alter Róbert, a KecsUP lapmenedzsere, az Lcafe.hu (Lakitelek hírportálja, amely Alter Róbert magánkiadásában készül) főszerkesztője is kiemelte, hogy az összeférhetetlenség miatt ügyelniük kell arra, ki mit írhat meg a portálon.

Amikor pár nappal a sajtófórum előtt Bethlen Tamás a FÜLKE nevében megkérdezte Kocsi Ilonát, hogy az eseményt kiknek szervezik és milyen céllal, a MÚOSZ elnöke azt válaszolta, hogy a települési újságoknak kívánnak mindenféle hasznos információval és példával szolgálni. (Hm…)

A vezető képen Ónody-Molnár Dóra és Babos Attila. Fotók: a szerző