Nem számítanak az egészségvédelmi előírások, mert úgysem ellenőrzi azokat a kutya sem, és az sem érdekes, hogy akár halált is okozhat, hogy a szerencsétlen rászorultak hagyják kizsigerelni a testüket – mert annyira kell a pénz. Magáncégek ugyanakkor megtalálják a számításukat, sorra nyitnak képviseletet. Az országban már több mint 50 ilyen hely működik, a többségük a keleti végeken. Ezek egy hét alatt akár 2600 liternyi plazmát gyűjtenek be. Hetente hat napon át tartanak nyitva, és nemritkán teljesítőképességük határán dolgoznak.

Elvileg alkalmanként csupán 7500 forintot fizethetnek, de megtalálják a módját az egyéb juttatásoknak. Vásárlási utalványokkal, sorsolásokkal, amelyeket pl. elektromos rollert vagy tévét lehet nyerni. És az emberek tódulnak, mert sokuknak mentőöv ez a lehetőség. Majd újra meg újra visszatérnek, a többi közt azért, mert jóformán szenvedélybetegként bíznak benne: legközelebb ők lesznek a szerencsés nyertesek.

Valójában azonban a terep vadnyugat az egészségügyi szolgáltatók számára. Habár a szabályok értelmében minden héten legfeljebb csupán kétszer lehet(ne) ilyen célokra vért adni, ám sokan jóformán folyamatosan keresik fel a központokat, amelyek nincsenek egymással kapcsolatban. Egyes begyűjtőállomások azzal sem törődnek, ha valaki már járt náluk a megadott határidőn belül.

Egy donor szerint a lényeg a profit, mert hatalmas üzletről van szó. Ezért hírek szerint olyanokat is fogadnak, akik még nincsenek 18 évesek, tehát nem is adhatnának plazmát. A kényszerű pénzhajsza oda vezet, meséli az egyik szenvedő alany, hogy ő pl. többször is elájult vérvétel közben, mert előtte nem iszik eleget és már lerobbant az immunrendszere. De mit tegyen, nincs állása, a családot viszont etetni kell – szó szerint a véréből.

Egy évben 45-ször lehet élni a lehetőséggel, de Debrecenben akad olyan, aki több mint 300-szor feküdt a tű alá. Egyetlen központban 220 liter plazmát vettek le tőle, a törvény által megengedett maximális mennyiség: 34 liter. De ezzel a cégek nem foglalkoznak, nekik csak a haszon a lényeg.

És ezt csak elősegíti, hogy nincs semmiféle felügyelet, a romák számára viszont szó szerint a túlélés a tét. Még úgy is, hogy az életüket teszik kockára érte. Egyszerűen kiszipolyoztatják magukat. Sokukról már kívülről ordít, milyen állapotban vannak, de ez is mellékes.

Az önkizsákmányolást ravaszul forszírozzák az érintett vállalkozások, amelyek szüntelenül reklámoznak. Az igaz, hogy a vérplazma életet ment, de mi van akkor, ha a véradó meg rámegy? – kérdezi a helyszínen szerzett megdöbbentő és gyomorfelkavaró élmények alapján a szerző a The Guardianben.