Dúró Dóra bejegyzése szerint az előadásban „férfiak tölcsérrel művért isznak nők széttárt lábai közül, miközben a színpadot vérrel és provokatív aktusokkal borítják el”. Azt is kifogásolja, hogy a darabot Jan Fabre, egy szexuális zaklatásért elítélt belga rendező jegyzi. „Ez az ember kapott helyet a magyar színházművészet legfontosabb szerepelőjétől Magyarország első számú színházában, hogy gusztustalan provokációját adófizetői pénzen a magyar közönség elé tárja” – írta a politikus.
Dúró leszögezi, hogy a Nemzeti Színház színpadán helyük van a magyar és nemzetközi klasszikusoknak, valamint a nemzeti értékeket közvetítő minőségi kortárs daraboknak, „de nincsen helyük a nemi identitással játszadozó, öncélú provokációknak és mocskos, véres performanszoknak!”.
Vidnyánszky Attila az Origón reagált.
„Elgondolásom szerint a nemzeti kultúra elidegeníthetetlen része a művészi szabadság: ez az erény napunk ideológiai harcaiban hatalmas veszélyben van” – írja, majd azt javasolja Dúrónak, hogy „a Vér vagyok produkciót ne a bulvármédia lejárató szándékú híradásai, hanem személyes élménye alapján ítélje meg”.
Vidnyánszky szerint a Nemzeti Színháznak igenis dolga, hogy kísérletezzen, és gondolati-esztétikai értelemben is úttörő legyen. „Ez az oka annak, hogy meghívtam Jan Fabre rendezőt is, mert ő a kortárs nemzetközi színház egyik kiemelkedő alakja, akinek a Vér vagyok című, woke-, háború- és erőszakellenes előadása manapság fontos üzenetet hordoz.”