Tényleg betegesen nárcisztikus minden politikus?

A nárcisztikus személyek nagyobb valószínűséggel veszik fel a kapcsolatot politikusokkal, nagyobb eséllyel írnak alá politikai petíciókat, adományoznak pénzt politikai szervezeteknek, és nagyobb arányban vesznek részt időközi választásokon. Vagyis a nárcisztikus emberek sokkal aktívabban fejezik ki a politikai véleményüket. A nárcizmus magasabb szintjét mutató emberek szó szerint többet beszélnek, és erőteljesebben adnak hangot a politikai véleményüknek.

Paradox módon mindeközben azok az empatikus, tisztességes, felelősségteljes és bölcs emberek, akik pedig ideálisan alkalmasak lehetnének a hatalmi pozíciók betöltésére, természetüknél fogva nem törekednek a hatalom megszerzésére. Az empatikus emberek nem irányításra vagy hatalomra vágynak, hanem az emberekkel történő kapcsolódásra. Vagyis a vezetői szerepek tulajdonképpen megüresednek a nárcisztikus személyiségvonással rendelkezők javára.

Némi aggodalomra adhat okot, hogy ez a helyzet könnyen elvezethet a politikailag elkötelezettebb és aktívabb nárcisztikusok felülreprezentálásához az aktív szavazók körében, és az általuk sikeresen megválasztott vezetők is nagyobb eséllyel mutatnak majd nárcisztikus vonásokat. Ez a folyamat pedig végső soron tovább fokozza a nárcizmust a politikában és a társadalomban. Ennek kivédésére szükséges lenne a sokszínűség biztosítása a szavazók körében, vagyis hogy más személyiségtípusok is megfelelően reprezentálva legyenek a politikában, és kiegyensúlyozzák a túlsúlyba kerülő nárcisztikus tendenciákat.

Kollektív nárcizmus: az én csoportom jobb, mint a tiéd!

Érdekes módon bizonyos csoporthelyzetekben

olyan egyének is nárcisztikussá válhatnak politikai értelemben, akik egyébként egyénként nem mutatják a nárcizmus jeleit.

Vagyis a nárcizmus kollektív szinten is képes jelentkezni egy társadalomban: ez az úgynevezett kollektív nárcizmus jelensége. Ez egy olyan csoport saját felsőbbrendűségébe vetett eltúlzott bizalmat és a feljogosítottság érzését jelenti, amely defenzív és destruktív vonásokkal rendelkezik, és mindez együtt jár egy másik (ellenségesnek tekintett) csoport leértékelésével. A kollektív nárcizmus meglepő módon nem az egyénenként nárcisztikus emberek által összeadódó nárcizmus eredménye. Éppen azok az emberek mutatják a kollektív nárcizmus magasabb szintjét a csoportjukon keresztül, akik kevésbé élik át az autonómia érzését, és kevésbé érzik, hogy kontroll alatt tartanák az életüket.

A kollektív nárcizmus nagy eséllyel vezethet csoportközi konfliktusokhoz és nemzetek közötti ellentétekhez. A kollektív nárcizmust mutató személyek nagyobb eséllyel kívánnak bosszút állni, ha úgy érzik, hogy sérült a csoportjuk megbecsülése. A kollektív nárcizmusban szenvedő személyek hajlamosabbak hinni az összeesküvés-elméletekben is, kifejezetten azokban, amelyek bevándorlókkal vagy a nemzetet érintő külső erőkkel kapcsolatosak.

A kutatások érdekes nemzeti eredményekre vezettek a kollektív nárcizmus körében. Azok a törökök, akik magas pontszámot érnek el a teszteken kollektív nárcizmusban, nagyobb eséllyel tartják úgy, hogy nemzetük megszégyenítése volt az, hogy nem csatlakozhattak az EU-hoz, és nagyobb kárörömmel állnak az EU-ban jelentkező gazdasági problémákhoz. Hasonló módon azok a portugálok, akik a kollektív nárcizmus magas szintjét mutatják, nagyobb eséllyel érzékelik Németországot fenyegetésnek, és mondják azt, hogy élvezettel töltené el őket, ha valamilyen bosszút állhatnának Németországon, mivel Németországot teszik felelőssé az EU Portugáliával szembeni megszorító intézkedéseiért. Végezetül pedig az amerikaiak körében a magas kollektív nárcizmust mutató személyek nagyobb eséllyel támogatják az Egyesült Államok külföldi katonai beavatkozásait.

Megoldások: a görögöknél jobb volt?

A társadalomtudósok egyre nagyobb aggodalommal szemlélik a nárcizmus felülreprezentáltságát a politikai közegben, amely együtt jár azzal, hogy az empatikus politikusok fokozatosan elmaradnak és kikopnak a politikai életből. A jelenség egy nagyobb probléma része: a képviseleti demokrácia sajnálatos és eredendő módon lehetőséget ad arra, hogy a magukat képviselőnek jelölő emberek között jelentős arányban képviseltetve legyenek rendellenes személyiségek, vagyis olyanok, akik rosszindulatú vonásaik miatt vágynak a hatalomra.https://telex.hu/eletmod/2024/10/14/narcizmus-a-reflektorfenyben-a-popkulturatol-a-politikai-csucsokig