Értem!
Elsőnek Magyar Péter magát nyugdíjas bácsikkal felpofoztatni jött Miskolc-Tapolcára.
Elérzékenyülve Miskolctól, a Gyermekvárosban az első bejártanál elénekelte házastársi, élettársi kapcsolataira gondolva „a bánatos Andika alpolgármester” dalát, miszerint; The Winner Takes It All
„Mért hevítsük fel azt mi már nem izzik. Tőlem el mentél, velem sírt a szél. .Nyitott lapokkal játszottam mint mindig, a kártyát el rakom, nincs mért osztanom.Minden a nyertesé a könny a vesztesé. Számtalan éjszakát nem aludtam át. Nap mint nap veled, de jó volt szeretni.Sosem hittem én , hogy egyszer véget é! Mennyi tervünk volt , a szépet szebbé tenni .Minden köddé vált az állom messze szált.A kártyás veszít vagy nyer, a szerencse dönti el, a szerencséd lesz e még,kicsit még játszanék!Bár tudnám mit teszel, téged nem érdekel! Mint élek egy magam, búsan boldogan.Lehet hogy neked könnyebb volt feledni. a hónapok során, mit együtt éltünk át.Nekem nehezebb ettől menekülnék! Az emlék áradat, egyre fogva tart! Mert minden a nyertesé, a könny a vesztesé. Új esély lesz e még, úgy újra osztanék! Holnap tán még leszek, még nehéz nekem! A játszma megy tovább, az élet meg nem áll. Furcsa játék volt, nem csak én vesztettem.Egyszer meg érte, ki voltam én neked! Harag meg vetés szívemnek ismeretlen! Bár sokat bántottál, még is várnék rád!”