Riport az elcigányosodó Borsodból

Egy kiló kenyérért lapátolok

Az Index.hu cikksorozatot indított, amelyben igyekeznek bemutatni, hogy Magyarország régióinak legszegényebb járásaiban hogyan készülnek fel honfitársaink a télre és a közelgő ünnepekre. Ezúttal Észak-Magyarország legszegényebb régiójába, a Cigándi járásba látogattak el. Az elgettósodó településekről származó történetekből kiderül, hogy vannak, akiknek teljesen másról szól az ünnepi időszak, mint a legtöbbünknek, de még a legszomorúbb sorsok mellett is találhatunk pozitív példákat. Igaz, ehhez néha arra van szükség, hogy az ember feketén dolgozzon Németországban. Riport a borsodi romatelepek szomorú valóságáról.

A beszámoló szerint Tiszacsermely határában olyan térség fogadta őket, mint még sehol korábban. A település képe hasonlított az általuk korábban meglátogatott községekéhez, vagyis romos parasztházak és valamivel jobb állapotban lévő Kádár-kockák váltogatták egymást, közéjük pedig beékelődött egy-egy, már az összeomlás szélén álló épület. Míg korábban ezekről az épületekről mindig kiderült, hogy már évek óta lakatlanul állnak, a mostani házakban láthatóan volt élet. Az egyik jobb állapotú ház előtt egy idős hölgy éppen átvette a postástól a 130 ezer forintos nyugdíját.

Sokat ugyan nem akart elárulni, annyit viszont azért elmondott, hogy szerinte a térség egyik legnagyobb problémája, hogy az eredeti lakosság teljesen lecserélődött, ugyanis aki tehette, az elköltözött, és olcsón eladta ingatlanját, amelybe így a legszegényebb rétegekből származó emberek költöztek be. Miattuk pedig még inkább menekülni próbálnak azok, akik még megtehetik. Majd elköszönt tőlük, mert mennie kellett megetetni a szomszédja csirkéit, ott ugyanis egy másik idős hölgy lakik, akit jelenleg kórházban ápolnak.

Ahogyan továbbsétáltak az utcában, szembejött velük egy roma férfi kerékpáron, aki ugyan nem akarta, hogy lefényképezzék, mert nem borotválkozott meg – valószínűleg azt nem akarta, hogy megörökítsék a kerékpárjára erősített faágakat –, de szívesen mesélt a stábnak a helyi viszonyokról. Elmondta, hogy ő 50 ezer forint rokkantnyugdíjat kap havonta, amelyből a számlái befizetése után már nem telik tűzifa vásárlására. Igaz, valamennyit kapnak az önkormányzattól, ám az nem elég arra, hogy kibírják a telet.

Nálunk karácsonykor összegyűlik a család, ajándékot ugyan nem tudunk venni egymásnak, de ilyenkor mindenki hoz egy kis fát, hogy legalább az ünnepek alatt melegben lehessünk

– magyarázta a férfi, majd elmondta, hogy szerinte érdemes lenne átnézni Tiszakarádra, a romatelepre. Onnan egy jellemző mondat:

Azt mondták, kapok egy kiló kenyeret, ha ellapátolom a havat. Úgyhogy most lapátolok

– mondta egy hölgy. További részleteket az Index.hu cikkéből ismerhetünk meg.