Azt például azonnal, hogy nem igaz az a városi legenda, miszerint az itt meghalt kínaiakat visszaviszik a szülőhazájukba. Így értelemszerűen a legendának az a leágazása sem reális, hogy az elhunyt papírjaival aztán valaki más kezd új életet itt Budapesten.

A november 10-én elhunyt Ms. He Yunqing temetése például a Farkasréti temetőben volt, Wang Ruifangot Szentendrén temették el, Chen Minget és Luo Xinget a Fiumei úton, Yu Qint pedig a nagytétényi Bányalég utcai temetőben.

Dehát ez kínai

A lapot olvasva néhol feltűnik, hogy a kínaiak simán a „nevükre vesznek” olyasmit, amiről a magyar sajtó nem akarja, vagy nem tudja leírni, hogy kínaiaké. Jó példa erre egy augusztusi nyíregyházi tűzeset, amelyről magyarul csak annyit tudunk meg, hogy ruhák gyulladtak ki egy raktárban, de a lapban simán leírják, hogy kínai raktár volt, és kínai önkéntesek a kínai követség megbízásából intézkedtek a helyszínen, majd pár nappal később újra szemrevételezték a károkat, és beszéltek az érintett kínai vállalkozókkal.

Aztán büszkén jellemzik kínai találmányként azt a robotkapszulát, „mágnesesen irányított gasztroszkópiás rendszert”, amelyet a bélrendszeren átküldve lehet adatokhoz jutni, és amelynek alkalmazására Budaörsön nyílt magánklinika. A cikk leírja, hogy egy 2009-ben alapított kínai cég, az Anhan Technology fejlesztette ki, és Kínában már több mint 1000 intézményben használják, de Európában ez lesz az első. Ehhez képest a cég honlapján nem igazán reklámozzák, hogy kínai a dolog, pedig itt, itt és itt is írnak a technológiáról.

Az európaiak nem értik

Olvashatunk a kulturális különbségekről is kínai szemszögből. Egy friss cikk azt magyarázza el az itteni kínaiaknak egy holland ügy apropóján, hogy Európában nem ismert a hozomány fogalma, úgy legalábbis semmiképp, ahogy a kínaiaknál, ahol a vőlegény családjának kell fizetnie, hogy legyen esküvő. Hollandiában egy ott tanuló várandós kínai menyasszony követelt 88 ezer eurót a vőlegényétől, mire az bepánikolt, és nem lett az esküvőből semmi, sőt, a férfi még a hatóságoknál is bejelentette az ügyet. „A nyugati férfiak nem igazán értik Kína »hozomány-kultúráját«” , írja a cikk, amelyben egyébként a „hozomány” kifejezést bride price-ra, azaz menyasszonyárra fordítja a Google. Európában nincs ilyen szokás, és sokan erkölcstelennek is tartják, hogy pénzt vagy ingatlant kérjen valaki a házasságért cserébe, írja a szerző.

A cikk szerint már Kínában is sok helyen változóban van ez a szokás, és egy idegen országba átvinni a kínai hozomány fogalmát nem fogja segíteni az idegeneknek abban, hogy megértsék a mélyen gyökerező jelentését: a szerelmet és ajándékozást. „Nem a csalás és a zsarolás az eredeti szándék”, figyelmeztet a cikkíró.https://444.hu/2024/12/05/belemerultunk-az-itt-elo-kinaiaknak-szolo-ujsagba-es-csuda-dolgokat-lattunk