Leleplezték Csurka István, a 12 éve elhunyt szélsőjobboldali, antiszemita politikus és író mellszobrát a lakiteleki Hungarikum Ligetben, Lezsák Sándor ősmagyar vidámparknak is beillő birodalmán.

Csurka a haláláig volt elnöke a rendszerváltáskori szélsőjobboldali pártnak, a MIÉP-nek, aminek a fő politikai mondanivalóját a kendőzetlen zsidózás jelentette. A pártelnököt egy antiszemita nézeteit tükröző írása nyomán 1992-ben a Fidesz is nyíltan elítélte: az akkoriban még liberális értékeket hangoztató Orbán Viktor és Kövér László szerint az akkori kormányzó párt, az MDF szalonképessé tette a náci nézeteket azzal, hogy nem határolódtak el elég erősen Csurkától.

32 évvel később a Fidesz váratlanul és leheletfinoman elkezdett egyfajta személyi kultuszt építeni köré. Múlt szerdán konferenciát rendeztek az emlékére, ahol a munkásságát úgy igyekezték újraértelmezni, mintha egy korát megelőző, félreértett, de jelentős gondolkodóról lenne szó, aki pusztán karaktergyilkosság áldozata lett, ezért állították be antiszemitának. (Erről itt írtunk bővebben.)

A Mazsihisz közleményben tiltakozott a szoboravatás ellen, szerintük Csurka István munkásságát „határozott és számtalanszor bírált antiszemitizmus jellemzi, amit a magyar zsidóság nem felejt, és amit minden tisztességes magyar állampolgár, felekezeti hovatartozásától függetlenül, elutasít.”

Mindez mit sem számított, a mellszobor ünnepélyes leleplezésén és koszorúzásán a már a Csurka-konferencián is főszerepet vállaló, a volt MIÉP-elnököt azóta a köztévében is fényező Schmidt Mária, a házigazda és parlamenti alelnök Lezsák Sándor, valamint Szatmáry Kristóf fideszes politikus is beszédet mondtak.

Schmidt Mária minden megszólalásával egyre erősebbeket állít Csurkáról. A Terror Háza Múzeum főigazgatója a szobornál már azt mondta az MTI tudósítása szerint, hogy Csurka politikusként és íróként is egyaránt azért küzdött, hogy „a magyarok felemeljék a fejüket, öntudatra ébredjenek, és kiegyenesítsék a gerincüket.” A magyarok önérdekalapú politizálásának a szószólója volt, ezért kikiáltották a demokrácia ellenségének. Azok vádolták és illették ezzel, akik „a kommunista rendszer bukása után sem keltek fel a húsos fazekak mellől és akik a kommunista diktatúra működtetői és haszonélvezői voltak”, de mint mondta, Csurka ismerte, sőt kiismerte őket.

„Amint Csurka a magyar nemzeti politizálás központi alakjává magasodott, szélsőséges, radikális, jobboldali, fasiszta, sőt náci, de főleg antiszemita és persze Nyugat- és Amerika-ellenessé vált, s így minden állítása, érve érvényét vesztette”, nem játszották többé a darabjait, kiírták a magyar drámairodalomból – fűzte hozzá a történész.

Schmidt szerint Csurka István leplezte le először a Soros-hálózatot, tárta fel gyökereit, mutatta be céljait és hívta fel a figyelmet arra az „eminens veszélyre, amit ez a pénzosztó szervezet a szuverenitásunkra gyakorolt”, amiért rágalmazták, támadták és meg akarták félemlíteni.

A főigazgató szólt arról is, hogy Csurka írásai, megszólalásai „kellemetlen figyelmeztetések voltak”, a realitással szembesítette a magyarokat, és „diagnózisaiban szinte soha nem tévedett”, majdnem mindenben igaza volt, csak rossz volt az időzítés. Nem neki „akartunk hinni, hanem a vágyainknak”. Kiemelte: Csurkának a magyarság sorsa volt az első, és ő a magyarság jövőjéért aggódott, ellenfelei pedig azért, hogy ne lepleződjön le „foltos múltjuk”.

Schmidt Mára úgy véli, Csurka Istvánt azért azonosították antiszemitaként, mert az„nagyon is kapóra jött” Magyarországon azoknak a zsidó származású kommunistáknak, akik a viselt dolgaikat firtató minden kérdést egyből antiszemita megnyilvánulásnak bélyegeztek, hogy ezzel „ússzák meg az elszámoltatásukat”.

Igazügyi golyófogó

Szatmáry Kristóf fideszes országgyűlési képviselő azt hangsúlyozta, hogy Csurka István a korát megelőző látnok volt. Mint mondta, lehet, hogy nem volt igaza a maga idejében, de hogy később sok mindenben igaza lett, azt az egykori ellenfelei sem tagadhatják.

Ha személye vitákat is generált a múltban, életművének egyes elemei vitathatatlanul a magyar irodalomtörténet és a magyar történelem előremutató, megkerülhetetlen részét képezik manapság – tette hozzá, majd kiemelte: Csurka István a magyar nemzet igaz ügyének „golyófogója” volt.

Annak ellenére, hogy ott volt a parlament alelnöke, a NER egyre fontosabbá váló udvari történésze és egy fideszes parlamenti képviselő is, az eseményt mintha mégsem szerették volna nagy dobra verni. Mi például nem kaptunk meghívót, és a szokásokkal ellentétben az MTI sem tüntette fel az agendájában, hogy lesz. Valóban volt meghívó a Lakiteleki Népfőiskola honlapján, de a november 25-i határidőre csak az tudott regisztrálni, aki megfelelő sűrűséggel látogatja Lezsák Sándor birodalmának honlapját.

Mivel valószínűleg sokan másokhoz hasonlóan a 444 sem tartozik ebbe a csoportba, a regisztrációs határidőről lecsúszva csak az esemény végeztével léphettem be a Hungarikum Liget területére lefotózni a nagy művet azokkal a feltételekkel, hogy végig szorosan kell követnem egy biztonsági őrt (akit lazán felügyel egy másik biztonsági őr), ki kell kapcsolnom minden „felvevő berendezést”, és nem kérdezhetek senkitől, aki esetleg szembejön, nem mintha eddigre nem távozott volna mindenki, akitől érdemes lett volna kérdezni bármit.

A bronzszobrot Lantos Györgyi készítette, és Kókai Géza, Lakitelek lelkipásztora áldotta meg.