A szegény gázszerelő és az aranyhal
2024, 80 x 100 cm, akril vásznon
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény gázszerelőlegény, akinek az égvilágon semmije se volt, csak egy ősrégi gázbojler a hátán, amelyből jó szívvel adott minden rászorulónak meleget, s javított mindent, amit csak kellett. Egy sötét pincerekeszben lakott, kis fapadon aludt, s egyetlen rozsdás lavórja volt, amelyben olykor megmosakodott.
Egy este, amikor holtfáradtan hazatért egész napos munkájából, s meg akart mosakodni bádogedényében, belenézett, mire mit lát, hát ott úszkált egy gyönyörű aranyhal. Óvatosan kiemelte és remegő hangján megkérdezte.
– Drága szépséges aranyhalacskám! Teljesítenéd három kívánságomat?
– Hát persze! – mondta az aranyhal, majd hirtelen akkorára nőtt, mint egy igazi nő, ami láthatóan izgalomba hozta a gázszerelőt, majd kacérkodva megkérdezte. – Mit szeretnél szépfiú?
– Juhé! – kiáltott fel a gázszerelő, majd örömében erősen ölelgetni kezdte az aranyhalat. – Az első kívánságom az, hogy ne csak három, hanem számtalan kívánságomat teljesítsed! Ezek közül is az első legyen egy csodaszép kacsalábon forgó palota, amelyikben majd lakom, a második a világ legszebb jachtja, amelyiken utazgatok, a harmadik a világ legjobb autója, amelyben száguldozok, a negyedik annyi arany, amennyi száz bankban se fér el, hogy azon mindent megvásároljak, az ötödik a világ legszebb nője, akivel majd ölelkezek, a hatodik…
– Kedves gázember! – szólalt meg elvörösödve az aranyhal. – Máris teljesítettem valamennyi kívánságodat, de lehetne nekem is egy cserébe?
– Persze, drága aranyhalacska, bármit kérhetsz tőlem cserébe! – válaszolta még erősebben ölelgetve.
– Húzd ki belőlem a kis gázcsövedet, s ne tapaszd rám a büdös szádat! Ha már ennyi mindent megadtam neked, legalább a kurvád ne én legyek!
(új népmesék 1)
Új népmesék _2
„Most, hogy a kormányzat kérdése gyakorlatilag el is dőlt, nézzük meg, hogy pontosan mit is ad nekünk a Tisza Párt.
Ami talán a legfontosabb adóssága a mostani kormányzatnak, hogy végre megszűnik a külpolitikai elszigeteltségünk, Magyar Péter ugyanis Manfred Weber hűséges barátjaként olyan szoros együttműködést folytat a demokrata elittel, ami fizikailag csak lehetséges. Ezután végre olyan miniszterelnökünk lehet, aki tényleg mindent megtesz, amit a külföldi partnerek kérnek, ezáltal lehetőséget teremtve, hogy az együttműködés e formáját minél szélesebb körre kiterjesszük az EU vezetése felé is.
Végre egy olyan vezetése lehet Magyarországnak, amely felvállalja a rezsihazugságot, és leépíti az állami szubvenciók rendszerét. Valóban tarthatatlan, hogy míg a lakossági fogyasztás árszabása Európában a legalacsonyabb (újabb ranglista végén kullogunk!), addig a közműszolgáltatók profitrátája gyakorlatilag nulla. Ezt a tarthatatlan rendszert is csak azért engedheti meg magának az Orbán-kormányzat, mert állami tulajdonban vannak a közműszolgáltatók. Azonban ha privatizálnánk, azzal a bevezetőben említett know-how hazahozatala mellett végre a profitrátát is lehetne növelni. Különben is, a németek négyszer annyit fizetnek villanyra, és milyen jól elvannak a virágcserép kályháikkal. Ha mindent leküzdő akaratot sugároznak, akár a Volkswagen gyárat is működtethetik. Hinni kell csak benne. Tégláról téglára, virágcserépről virágcserépre építjük fel a magyar ipart! (…)
Ja, és ne feledjük a lengyel modellt. Csak a miniszterelnököt kell lecserélni, nem a jogrendszert, ahhoz, hogy végre jogállam legyünk. Így már biztosan áradni fog az euró Magyarországra. És ami a legfontosabb erénye, hogy végre a Manfred Weber-féle demokraták is elégedettek lesznek velünk. Ha egyszer végre egy kormány képes lenne pontosan, szóról szóra követni azt, amit előírnak nekünk, megszűnne végre az elszigeteltség, Feladni az önrendelkezésünket kérem szépen nem szervilizmus, hanem szuverenizmus. Ha most hűséget esküszünk a nagyobb birodalomnak, az nem hűbéresség, vagy feudalizmus, hanem egyelőség. Ja, és a háború: béke. (…)
Rajongásom sokrétű Péter iránt, de ha már a vadászatnál tartunk, egyrészt imponál, hogy bárkit megkaphat. Varga Juditon kívül. És Vogel Evelinen kívül. De amúgy tényleg, bárkit. És szingliként sorban állnak a jelöltek, akik azonos értékrenden vannak a hősömmel: Hohn Krisztina, Vadai Ágnes, Lendvay Ildikó, Gurmai Zita, bőven lehet választani olyat, akihez nem fog kelleni semmiféle elővigyázatosság.
Ők jobban megérdemlik Pétert, mint azok, akik holmi gyerekekkel terhelték. Hiszen milyen fontos a gyermekvédelem. Péter világgá kiabálta, üvöltötte sőt, énekelte, hogy a gyerekek a legfontosabbak. Menczer Tamás meg csak megzavarta ebben. Szóval árad a Tisza, s ti mind imádjátok egyformán a bálványomat. Ettől lesztek különlegesek.”
Nincs értelme ilyen mesék, főleg népmeseként való kitalálásának, ugyanis Várkonyi ünnepelte az ember áldozását a Rákóczi terének, amit most is művelnek Halakkal az ünnepi tortán, Gina Lolobrigida atlantiszi aranyhalak főszerepében, atlantiszi földrengéssel a szájban, ledarálással együtt. Nem látok köztük különbséget, fertelmesek valamennyien Bocskorékkal együtt, mióta a kisebbik lányommal, medve korokat hosszabbítanak 1977 óta. Nyolc éve hosszabbítanak fertelmükkel.