„Egyetlen napig sem működött” – jelentette ki Volodimir Zelenszkij a Budapest Memorandumról, amit 1994. december 5-én írtak alá magyar fővárosban Nagy-Britannia, Oroszország és az Egyesült Államok képviselői. A The Kyiv Independent beszámolója szerint az ukrán elnök elmondta: „Ma van 30 éve, hogy a Budapesti Memorandumot megkötöttük. Tíz év háború. Ez a dokumentum egyetlen napig sem működött. És emiatt most már mindenki tudja a világon, hogy egy aláírás vagy bármilyen ígéret nem elég a biztonsághoz.”
Zelenszkij szerint Ukrajna biztonságához valódi szövetségesekre és hatékony garanciákra van szükség, és olyan fegyverekre, amelyek „elrettentik az ellenséget”.
A lapnak Anton Liagusha történész elmondta, hogy Ukrajnának „hiba volt lemondani az atomfegyverekről”, és szerint Ukrajnának újra kellene építeni a nukleáris képességeit.
VOLHÍNIÁT A VILÁGNAK !
VOLHÍNIÁT A VILÁGNAK !
VOLHÍNIÁT A VILÁGNAK !
„A múlt becsületes értelmezése a népeink és független államaink közötti megbékélést és együttműködést kell szolgálja” – hangoztatta Bronislaw Komorowski lengyel államfő vasárnap az Ukrajnához tartozó egykori lengyel város, Luck római katolikus katedrálisában tartott megemlékezésen. Ukrán nacionalisták, az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) fegyveresei 1943 és 1945 között mintegy 100 ezer lengyelt mészároltak le Volhíniában, a mai nyugat-ukrajnai Volinyi területen. A náciellenes és szovjetellenes lengyel Honi Hadsereg (AK) partizánjai megtorló akcióiban pedig hozzávetőleg 20 ezer ukrán vesztette életét.
Az UPA emberei több száz lengyel családot öltek meg volhíniai és kelet-galíciai falvakban 1943 és 1945 között. Sokakat bezártak a falu templomába, majd rájuk gyújtották az épületet. A szerencsétlenek elevenen megégtek. A gyilkosságok 1943 júliusában érték el csúcspontjukat. Legalább 100 ezer áldozatuk volt, de egyes becslések szerint a dupláját is elérhette ez a szám. Az áldozatok zömmel nők, gyermekek és öregek voltak. A tömeggyilkosságok egészen addig folytatódtak, amíg a Vörös Hadsereg 1944-ben el nem foglalta a területet.
A megbékélés nehézségét mutatja, hogy a lengyel parlamentben már az is vitát robbantott ki, milyen néven említsék a megemlékezésen a tragikus eseményeket…”