Az eredményes villámháború alapjaiban rajzolhatja át a Közel-Keletet. Az iszlamista lázadók győzelme nem jelenti a feldarabolt Szíria egységét, de óriási csapást mért az orosz érdekekre, Iránra és a libanoni Hezbollahra.
Az eddig mindent túlélő, az alavita kisebbség élén Szíriát vaskézzel irányító Asszad hadserege a jelek szerint összeomlott és szétzilálódott, feladta a nagyobb nyugati városok jelentős részét. Talán már csak a saját hátoroszágának védelmére összpontosít a Latakiát és Tartuszt is magába foglaló tengerparti területen, ahol orosz tengeri és légi támaszpontok is találhatók.
Nyilvánvalóvá vált, hogy a magára maradt Asszad-rezsim egyedül képtelen volt megállítani az Idlib tartományból a múlt szerdán megindult, majd előbb az északkeletre lévő Aleppót, utána pedig a déli irányban fekvő Hamát és Homszt elfoglaló lázadókat, akiket a Hajat Tahrir al-Sam (HTS) iszlamista szervezet vezet.
Damaszkusz bevételére is szinte egy nap alatt került sor. Sem az Izraellel tavaly október 7. óta vívott háborúban meggyengült Hezbollah libanoni szervezet, sem annak fő támogatója, Irán, sem pedig az ukrajnai háborújában lekötött Oroszország sem tudott ezúttal is Asszad (mely arabul oroszlánt jelent) segítségére sietni.
A Hezbollah és az Irán által verbuvált síita milíciák szárazföldi ereje nélkül Asszad fogatlan oroszlánná vált, a szírek nagy része talán ezért sem félt kimutatni valós ellenérzéseit vele szemben.
A szíriaiak jelentős része gyűlölte őt és az apja, Hafez Asszad által katonai puccsal 1971-ben létrehozott kegyetlenül elnyomó rendszerét. Több mint fél évszázadon át kitartó uralmuk alatt csírájában fojtottak el minden ellenállást és ellenzékiséget, a Hamában 1982-ben kitört iszlamista lázadást például kérlelhetetlenül leverték, ami több ezer halálos áldozatot követelt. Az Asszad-rezsim börtöneiben általános volt a kínzás, a 2011-es arab tavasz kezdetén a damaszkuszi kormány elleni tüntetésekre is az öntött olajat, hogy a tiltakozókat, köztük kiskorúakat vetettek börtönbe.
A felkelők vezére másképp csinálná
A lázadók koalíciója vasárnap közölte, hogy átmeneti kormány felállításán munkálkodnak teljes végrehajtó hatalommal. „A nagy szíriai forradalom az Asszad-rezsim megbuktatásának szakasza után tovább folytatódik Szíria közös felépítésével” – olvasható a közleményükben. Abu Mohamed al-Dzsolani, a HTS vezetője a jelek szerint tehát egész Szíria „megváltásában” gondolkodik, és az egykor az Iszlám Állam (IS) szíriai emírjeként, majd az al-Káida helyi iszlamista vezetőjeként tündökölt, mára a saját állítása szerint a radikalizmusából sokat feladott vezér békés átmenetre törekszik. Al-Dzsolani többször is fogadkozott, hogy nem kell félniük a szíriai kisebbségeknek, például a keresztényeknek, drúzoknak.
A negyvenes éveiben járó al-Dzsolani – aki Irakban amerikai börtönt is megjárt, és dzsihádista múltjával most szakítani látszik – nem akarja elkövetni azt a hibát, ami Irakban 2003-ban káoszt okozott az amerikai invázió után: azt, hogy szélnek ereszti a hadsereget és elkergeti a régi kormányzatot – fogalmazott a Reuters hírügynökségnek Joshua Landis Szíria-szakértő az Oklahomai Egyetemről. Videofelvételen látszott, ahogy a lázadók békésen kikísérték hivatalából Asszad miniszterelnökét, aki nem menekült el, és felajánlotta a segítségét az átmenethez. Mi több, Mohamed Gazi al-Dzsalali szabad választásokra szólított fel.
Megosztott ország
A szíriai rendezés főként attól függ, hogy az átmenet mennyire lesz békés. Ezért az igazi kérdés, hogy mit várhatnak a szíriai lakosság 12 százalékát kitevő alaviták – az ő sajátos muszlim szektájukra ugyanis mindig is ellenérzésekkel néztek a szunniták. Vajon a 13 évig elhúzódó polgárháború és az azt megelőző, több évtizedes elnyomás után indul-e bosszúhadjárat az alavitákkal szemben, akik alapvetően egzisztenciális kérdésnek tekintették a hatalom minden áron történő megőrzését?
Ráadásul az ország távolról sem egységes. Az északi és keleti, főként kurdok lakta területeket a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) ellenőrzik, amelyre Ankara ellenségként tekint. Az SDF többször is kifejtette, hogy autonómiát szeretne, ami valamiféle föderális berendezkedést feltételezne, de a Damaszkuszt elfoglaló iszlamista lázadók egyelőre nem nyilatkoztak a kurdokról. Mindenesetre egyes hírek szerint a lázadók még a Damaszkusz bevétele előtti napokban visszaszorították az SDF egészen Aleppó keleti feléig elérő csapatait. Sőt a lázadók az északkeletre még tovább lévő Manbidzsnál már támadást is indítottak az amerikai támogatást élvező kurdok ellen. Szíria keleti sivatagos területein továbbá több helyen is jelen van az Iszlám Állam, az Irakkal határos déli részen pedig az USA tart fenn katonai jelenlétet, és Washington friss közlése szerint az egység marad.
Az iráni tengely súlyos veresége
A szíriai események alapvetően átalakítják a közel-keleti hatalmi egyensúlyt. Irán és az általa létrehozott ellenállás tengelye jelentős vereséget szenvedett. Hiszen ennek egyik fontos láncszeme volt Szíria, amely Iránnal együtt a Hezbollah fő patrónusának számított. Asszad távozásával a területi kapocs is megszakadt Irán és Libanon között. A szír diktátor bukásával Vlagyimir Putyin orosz elnök elvesztette legfontosabb közel-keleti szövetségesét, kérdés, meg tudja-e tartani a szíriai katonai bázisait, és ha igen, azok mekkorát veszítenek a jelentőségükből, ha Damaszkuszban nem Moszkva-barát kormány székel.
Az események nagy győztese Törökország,
amely több lázadó csoportot is támogat Szíriában. Ám míg nyilvánvalóan a HTS is élvezi Ankara együttműködését, al-Dzsolani szervezete jóval önállóbb. A HTS-t nemcsak az USA, de Törökország is terroristának nyilvánította. Al-Dzsolani számára Ankara és a Nyugat támogatása is szükséges, hiszen az USA és az EU számtalan szankciókkal sújtotta Damaszkuszt.
Az iszlamista lázadók szíriai győzelme több arab városban is aggodalmat keltett. Főként az Egyesült Arab Emírségekben, Szaúd-Arábiában és Egyiptomban félhetnek, ahol évek óta a külpolitika prioritásai közé tartozott az iszlamisták elleni harc Líbiától egészen Szíriáig. A vallási, etnikai és hatalmi törésvonalak által darabokra töredezett közel-keleti érdekhálóban a szíriai események feléleszthetik a régió iszlamisták okozta megosztottságát is, hiszen a másik oldalon Törökország és Katar a fő támogatói a térségbeli politikai iszlámnak.
Asszad bukása a vezető arab országok – így Szaúd-Arábia, Irak vagy Egyiptom – számára azért is rendkívül kínos, mert az utóbbi években gyakorlatilag beletörődtek a szíriai patthelyzet konzerválódásába. Ennek nyilvánvaló jele, hogy sorra újították fel Szíriával a jó egy évtizeddel ezelőtti tüntetőkkel szembeni brutális fellépés miatt megszakított diplomáciai kapcsolatokat, sőt tavaly Damaszkuszt még az Arab Ligába is visszahívták.
És mit várhat Izrael, amely kétségtelenül örülhet annak, hogy megbukott az Irán csatlósának számító Asszad, és ezzel a Hezbollah jövője is alapvetően megkérdőjeleződik? A szíriai lázadók máris határőregységeket irányítottak a libanoni határra, hogy megakadályozzák a fegyvercsempészetet a szír hadsereg megmaradt egységei számára, de az Izrael által megszállt Golán-fennsík határára is. Az izraeli kormány máris bejelentette, hogy megerősíti a fennsík védelmét. A jövő egyik kérdőjele, hogy a győztes szíriai iszlamisták hogyan viszonyulnak majd a nemzetközi közösség által megszállt területnek tekintett, de Izrael által már 1981-ben annektált Golán-fennsíkhoz. Az Asszad-klán ugyan mindig is visszakövetelte az 1967-es háborúban elfoglalt Golánt, amerikai közvetítéssel még tárgyalások is folytak, de a területet nem fenyegette szír támadás. Sőt olyan elemzők is vannak, akik szerint Damaszkusz alapvetően már feladta a stratégiai jelentőségű fennsíkot. De talán
ennél is fontosabb lehet a zsidó állam számára, hogy az új Szíria hogyan viszonyul majd a palesztinokhoz,
a szintén szunnita és iszlamista Hamászhoz, amelynek száműzetésben lévő politikai vezetése egykor Damaszkusz vendégszeretetét élvezte. De a legfontosabb kérdés, amelyet Washingtontól Rijádon át Teheránig számos érdekelt fővárosban feltesznek, mennyit puhult a HTS radikális ideológiája? Mi várható egy szíriai iszlamista uralomtól az egyik legvilágiasabb arab országnak tartott Szíriában és a megannyi feszültség, konfliktus és háború dúlta Közel-Keleten?
Összefújja a szemetet a szél.