Nyolcvanhat év elteltével került elő Karinthy Frigyes, valószínűleg utolsó interjúja, amely négy nappal a híres író halála előtt készült. Az akkor 22 éves Baráth Ferenc, a frissen végzett egyetemista és kezdő újságíró Pethő Sándortól, a Magyar Nemzet főszerkesztőjétől kapta a megbízást, hogy készítsen interjút Karinthy Frigyessel. Karinthy-t két évvel korábban műtötték agydaganattal Svédországban, a megrázó élményeit pedig az Utazás a koponyám körül című könyvében vetette papírra.
1938 augusztusában az 51 éves Karinthy egy siófoki panzióban pihent, ám megszakította a nyaralását, így augusztus 25-én a kedvenc kávézójában, a Centrálban fogadta a fiatal újságírót.
Baráth elkészítette az interjút, legépelte, majd megmutatta Karinthy Frigyesnek, aki akkurátus ember lévén még a helyesírási hibákat, elütéseket is kijavította piros tollal.
Baráth büszke volt rá, hogy kezdő újságíróként sikerült megszólaltatnia a neves írót, ám a cikk végül sosem jelent meg. Karinthy Frigyes visszautazott a siófoki panzióba pihenni, ahol aztán négy nappal később bekövetkezett a legrosszabb.
Elsőszülött fia, Karinthy Gábor is vele volt a gyászos napon. Elmondása szerint az édesapja éppen a cipőjét akarta felvenni, közben esett össze és hamarosan meghalt.
Utóbb derült ki, hogy agyvérzést kapott és az okozta a halálát. A fiatal újságíró cikke, amelyet jóváhagyott az író, végül sosem jelent meg, a Magyar Nemzet vezetősége joggal érezte úgy, nem lenne méltó Karinthy emlékével szemben, ha a halála után közölnék a beszélgetést.
1948-ban aztán elővette a fiókban lapuló Karinthy-interjút és elküldte az író fiának, Karinthy Gábornak. Ő boldog volt, hogy eljutott hozzá az írás, köszönőlevelet is írt. Karinthy Gábor, aki édesapjához hasonlóan íróként alkotott, ekkor könyvtárosként dolgozott és sokan tudták, hogy „eluralkodtak rajta az idegbaj tünetei”.
Később elmegyógyintézetbe került, majd az intézmény igazgatója, a neves orvos és író, Benedek István a sashegyi villájába költöztette a külvilágra egyre kevésbé nyitott Karinthy-fiút. 1974-ben, az 59 éves Karinthy Gábor pont úgy hunyt el, mint az édesapja. Lehajolt, hogy felhúzza a cipőjét, ám a mozdulat során megpattant egy ér az agyában és ez okozta a halálát. A Karinthy-cikk írója, Baráth Ferenc ekkor már régen nem élt. 1949-ben agyhártyagyulladást kapott, sokáig ápolták a Korányi-klinikán és végül 1950 nyarán hunyt el csupán 34 éves korában.
A 86 év elteltével előkerült, talán utolsó Karinthy-interjúban az író pesszimista gondolatokat festett. Többek között a fiatal költőket, írókat is kritizálta: „A fiatal költő büszke arra, hogy nem tudja mi a labdarúgásban a tizenegyes. Úgy érzi, ezzel fölébe került. Pedig abból, hogy valamit nem tudunk, nem következik, hogy többet tudunk.
A múlt írója megkövetelte önmagától, hogy érdeklődése általánosabb, egyetemesebb, eklektikusabb legyen. (…) A ma írója megelégszik a részletekkel. Mi az életet, az egész világmindenséget akartuk látni. Át akartam alakítani a világot irodalmi anyaggá”
– fogalmazott az író. Az interjú végén átsétáltak a Ferenc József hídon (a mai Szabadság hídon), betértek a Hadik kávéházba (Karinthy másik kedvencébe) és megálltak annál a háznál is, ahol korábban lakott. Az írás szerint Karinthy ekkor megjegyezte: „Lehet, hogy egyszer csak visszajövök ide Budára”. Már nem volt rá lehetősége… A Karinthy javításait tartalmazó, meg nem jelent interjúra a Múzeum Antikvárium december 13-án esedékes árverésén lehet licitálni.