boon.hu
„Van egy szociológiai háttere a zenekarnak. A rockzenéjükkel tudatosan megragadták a nép lelkét” – beszélt a zenekarról az Eddát nagyon szerető Bordás Péter.
Ő úgy látja, hogy az Edda-rajongók zöme az 1970-es évek végétől kezdve a fizikai, kétkezi munkát végző miskolci emberek voltak, akik közül sokan az akkori nehéziparban dolgoztak. A férfi megjegyzi: az Edda a rendszerváltás veszteseiről is énekelt, akik közül a miskolci gyárak bezárása után sokan elveszítették a munkahelyüket. A miskolciakra Bordás Péter szerint akkora hatást tett az Edda zenéje, hogy a Mese Cukrászda lebontásakor, átalakításakor látni lehetett a festék leszedésekor az Edda Művek feliratot, ami az 1980-as évek elejéről maradt meg az épületen.
„Az Edda valósággal berobbant a köztudatba a rockzenéjével. Emlékeim szerint az 1970-es, 1980-as években főleg romantikus, szerelmes hangulatú zenék számítottak népszerűnek hazánkban, ehhez képest az Edda egy teljesen új stílust képviselt. Az Edda zenéje a munkásokról, a panelházakban élő miskolciakról szólt. Az Edda Művek a gyárak dolgozóiról írt dalokat, akikről korábban szó sem volt a magyar rockzenében” – beszélt a zenekar újszerűségéről Bordás Péter. Az is szokatlan volt a magyar zenei piacon, hogy az Edda nem fővárosi együttes volt, hanem vidéki bandaként megénekelte a dolgozó miskolci emberek életét.
Bordás Péternek először a Kölyköd voltam című dal ragadta meg a figyelmét. Ez volt az első Edda-élménye még az 1980-as években, nyolc-kilenc éves korában. Ez jól jelzi, mekkora kultusza volt akkoriban a csapatnak, és napjainkban is nagyon népszerű a miskolciak körében az Edda.
„Akkor még nem a mondanivalójukra figyeltem fel, hanem a ritmusra, az akkori fül számára teljesen új stílusukra. A rockos hangzás ragadott meg. Aztán évről évre felfokozott érdeklődéssel vártam a barátaimmal az új Edda-albumokat. Nagyon tetszett nekem a kezdetektől fogva a lokálpatriotizmusuk, hogy büszkén vállalják Miskolc iránti szeretetüket, ami a mai napig érvényesül a dalaikban” – beszélt az Edda iránti szeretetéről Bordás Péter.
„Pataky Attila hangja betöltötte a Diósgyőri várat”
Bónusné Nánási Regina is mesélt nekünk frenetikus Edda-élményéről:
„Életem legnagyobb Edda-koncertjét 2011 augusztusában éltem át. A Diósgyőri várban zúzott a zenekar. Pataky Attila hangja betöltötte az egész teret. A váron kívül is rengetegen gyűltek össze. Ebben az évben költöztem Miskolcra, és rögtön egy Edda-koncertbe csöppentem. Megtapasztaltam a „Sorsod Borsod” érzést, amit két évvel később Veszprémbe is elvittünk.”
Az Edda zenéje bemutatta a vidéki életmódot
Hímer Bertalan Paya, a Rockinform főszerkesztője fiatal korában rajongott az Edda zenéjéért:
„Kamaszkorom meghatározó zenekara volt a Slamovits-féle Bakancsos Edda, nagyon megragadta a gondolatvilágomat. Az 1970-es évek második felében egy olyan zenei hangzással álltak elő, ami az országban páratlannak számított. Nagy igény volt arra a zenei nézőpontra, amit képviseltek, egy vidékiséget bemutató zenei megközelítésre.”
Hímer Bertalan Paya kiemelte: az akkori Edda megragadta a vidéki életmód lényegét, az itt élő emberek érzelmeit. Méghozzá olyan kifejező módon, hogy arra korábban nem volt példa a magyar rockzenében. Az Edda zenéje bemutatta a vidéki-miskolci lét küzdelmes jellegét, ennek szépségéről sem feledkeztek meg.
A későbbi Edda Hímer Bertalan Paya szerint már más zenét hozott létre, jobban közelítettek a nyugati trendekhez. Ezek közül a Rockinform főszerkesztője a Jon Bon Jovi-féle vokális, populáris rockzenét emelte ki.
„Napjainkban is nagyszerű zenészek, az ország vezető dalszerzői dolgoznak az Eddában” – mondta Hímer Bertalan Paya. A legszemélyesebb élménye az együttessel kapcsolatban az idei év nyara, amikor emléktáblát avattak az Edda korábbi miskolci próbatermének helyszínén a miskolci Győri kapuban.
