• December elején alig néhány nap alatt összedőlt a Szíriát 54 éve terrorizáló Aszad-rezsim.
• Az országot 24 éve vezető Bassár el-Aszadnak az utolsó pillanatban sikerült Moszkvába menekülnie.
• Aszad bukása hatalmas presztízsveszteség Vlagyimir Putyin számára.
• Már csak az a kérdés, hogy a presztízsen túl még mit veszítettek ezzel az oroszok.

November 27-én Északnyugat-Szíriában támadásba lendült a Hajat Tahrír as-Sám (HTS – Levante Felszabadításáért Mozgalom) nevű fegyveres csoport/terrorszervezet. Az Al-Káidából kivált iszlamisták néhány nap alatt leromboltak mindent, amit Szíriában a két Aszad, az apa Háfez és a fiú Bassár 1970 óta építgettek. A 2011-ben kezdődő szír polgárháborúban évek óta merevek voltak a frontok, a HTS azonban megállíthatatlanul masírozott dél felé, és december 8-án, más milíciák segítségével a főváros Damaszkuszt is sikerült elfoglalniuk.

A HTS villámgyors előrenyomulásának és a rezsim még gyorsabb összeomlásának – Damaszkuszt gyakorlatilag egyetlen puskalövés nélkül adták fel – minden oka még nem ismert. Az azonban biztos, hogy ebben komoly szerepe volt annak, hogy az Aszadot minimum segítő, de talán inkább a hatalomban tartó két nagyhatalom, Oroszország és Irán az utóbbi hónapokban nagyon meggyengült a Közel-Keleten.

Irán esetében erről a gyengülésről elsősorban az az Izrael tehet, amely a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása után mind az irániak konkrét szíriai érdekeltségeit, mind a Teheránból támogatott környékbeli csoportokat, elsősorban a Hezbollahot hatékonyan támadta. Az oroszok esetében viszont inkább arról volt szó, hogy Szíriában állomásozó csapataikat és fegyvereiket átcsoportosították Kelet-Ukrajnába, a számukra most sokkal fontosabb hadszíntérre.

Amikor a HTS elkezdett előrenyomulni, az oroszok bombázni kezdték az iszlamisták által elfoglalt szír városokat is, de ezek a félszívű légicsapások semmire sem voltak jók. Talán az oroszok akkor sem tudták volna már megmenteni az Aszad-rezsimet, ha nagyon akarják, hiszen ahhoz az is kellett volna, hogy a szír hadsereg ne tegye le a fegyvert.

Az viszont biztos, hogy ez egy több mint öt évtizedes gyümölcsöző kapcsolat utolsó felvonása volt.