A magyar politikában kétfajta politikus számíthat népszerűségre. Az egyik az apatípusú, aki azt mondja: ti csak éljétek a mindennapi életeteket, ne foglalkozzatok a politikával, azt „majd apuci elintézi”, megvéd benneteket a külső és a belső ellenségektől, problémáktól. Ilyen volt Ferenc József, Horthy Miklós, Kádár János, és ilyen az utóbbira egyre inkább hasonlító Orbán Viktor. De van egy másik magyar politikusi archetípus is, ez pedig a betyáros, kurucos figura. Antall József mondta, aki jól ismerte a magyar néplelket, hogy a falusi tisztaszobákban egymás mellett lógott Ferenc József és Kossuth Lajos arcképe.
Most is ebben a dichotómiában él a társadalom, a „biztonságot” kínáló, az ügyeletes ellenséggel szemben oltalmazó Orbán, és a Döbrögikkel harcoló, rózsasándoros, ludasmatyis mentalitású Magyar Péter. De ami a beszédeiben van, az nem felforgatás, hanem egy normális, inkább konzervatív, néppárti, centrista-demokratikus program, amihez még baloldaliak is csatlakozhatnak.
A negyedik kétharmad után be kell látnunk, hogy egy monolitikus rendszert csak egységes, erős párt képes lebontani, amely minden változást akaró erőt integrál.
Az is lehet, hogy a Tisza amolyan „anyapárttá” fog válni, átmeneti képződmény lesz, és a győzelme után különféle irányultságú pártok fognak kiválni belőle.
LÓFASZ PÁRTTÁ VÁLIK EZ.
LÓFASSZÁ FOG VÁLNI A TISZTELLENSÉGES SZARHÁZIAK PÁRTJA.
Köszönjük lófaszügyi szakértőnk értékes elemzését! 🙂