Így (nem) vár haza Magyarország
Ahhoz nem fűznék különösebb kommentárt, hogy a kormányablakból egyenesen az Egészségbiztosítási Főigazgatóság központi ügyfélszolgálatához irányítottak, mondván a Taj-szám aktiválást csak ott lehet kérvényezni, kizárólag személyes megjelenés útján. Mint kiderült és ahogy sejtettem, ez persze nem így van. Azonban meglepetésemre az ügyintéző közölte velem, hogy mivel friss a lakcímem, így a regisztrációt követő egy éven belül csak akkor lehetek jogosult egészségügyi ellátásra, ha alkalmazott vagy vállalkozó vagyok. Enélkül nem fizethetem magam után az egészségbiztosítási-járulékot. Az indoklás szerint azért van ez így (az ügyintézőt szó szerint idézve), hogy ha valaki Magyarországra jön és szerez egy lakcímet, ne kaphassa meg csak úgy 11 ezer forintért a teljes körű egészségügyi ellátást. Mintha abban olyan sok köszönet lenne – tettem hozzá magamban, látva a folyamatos híradásokat a hazai kórházak lepusztult állapotáról. Még érthető is lenne ez a hozzáállás egy bevándorlóval (migránssal) szemben, de magyar állampolgárként ez különösen zavaró, tekintve, hogy a kormányzat milyen lelkesen próbálná hazacsalogatni a külföldön remekül élő magyarokat. Az teszi a helyzetet különösen pikánssá, hogy a holland magánbiztosítónál fizetendő 100 eurós díjhoz a holland állam 70 euró támogatást ad az „alacsony” fizetésűeknek, mint amilyen én is voltam. Így a mostani 410 forintos euróval számolva is alig kerül többe a világszínvonalú holland egészségügyi ellátás a hazainál.
Szóval innentől kezdve még néhány hónapig nem tehetek mást, mint vigyázok magamra, amennyire tőlem telik, hogy ne kelljen a borsos árú magán egészségügyi ellátást igénybe vennem. Tegyen így minden kedves olvasó is!