Az év cikke – és aki utána jött
Mi mással kezdhetném az évvégi áttekintést, mint AZZAL a bizonyos cikkel, amely után minden megváltozott a magyar politikában? Az (1) természetesen Kaufmann Balázs cikke lehet csak, amely kirobbantotta a kegyelmi botrányt. Balázs elképesztő energiával vitte tovább a sztorit, de aztán másokkal együtt beszállt Rényi Pál Dániel is (2) megírni, hogyan bukott el Orbán tévedhetetlennek hitt személyzeti politikája. De arról sem feledkeztünk meg, milyen (3) volt az élet a bicskei otthonban.
Novák Katalin és Varga Judit bukása után tűnt fel Magyar Péter, akinek pártját már több kutató mérte a Fidesz elé. Ilyenre több mint 15 éve nem volt példa. A Tiszáról szóló cikkeinkkel Dunát lehetne rekeszteni, úgyhogy most csak négyet pecázok ki. Volt olyan, hogy eltöltöttünk egy napot (4) a kampánykörúton, aztán az elemzős szakaszban összehasonlítottuk Magyar sármját (5) és a szexizmusát (6) Orbánéval, a karrierjét pedig Zelenszkijével (7).
Orosz, ukrán, zsidó, palesztin
Minden rendes lap próbál átfogó elemzéseket közölni a régiónk legfontosabb eseményéről. Ezek közül kiemelkedőnek tartom (8) Takács Lili sorozatát (első, második és harmadik rész) az oroszok által elhurcolt ukrán gyerekekről.
De a TEFI nevű nemzetközi projekt magyar partnereként egész évben toltuk a jófajta és sokféle elemzést, ezeket egy külön oldalon mind vissza lehet olvasni. Itt közöltük például Windisch Judit (9) interjúját Buda Péter volt nemzetbiztonsági főtiszttel, aki szerint a magyar külpolitikai stratégiát az orosz célkitűzésekhez igazították. Ez azután lett különösen feltűnő, amikor belső dokumentumok alapján (10) megírtuk: a magyar külügy tudott az orosz kibertámadásokról, amiket két éve még kampányhazugságnak neveztek.
Egyedi nézőpontból szólalt meg (11) Gazda Albert a hazánkban szaladgáló (és zenélő) külföldi ügynökökről, másik oroszul tudó kollégánk, Diószegi-Horváth Nóra pedig Putyin pacsirtáját énekelte meg (12). No meg köszöntötte (13) a 100 éves Lenint!
Távolabb van, és kevésbé is értjük talán a gázai háborút, ezért volt fontos, hogy az első évéről írtunk egy átgondolt összefoglalót. Vagyis arról, hogy a több tízezer halott ellenére Izraelnek egyik célját sem sikerült elérnie: a Hamász nem semmisült meg, a túszok pedig nem térhettek haza. Eközben az ország korábban elképzelhetetlen külső és belső problémákkal küzd. A folyó és a tenger között azonban továbbra is palesztinként rosszabb, és már mindkét oldalon vannak, akik népirtásra vágynak (14).
Foci tegnap és ma
Ki hinné, hogy Végh Antal 1974-ben írt bestsellere, a Miért beteg a magyar futball? a mai napig aktuális kérdéseket feszegetett? A focisták fizetése, ahogy a szocializmusban, úgy ma is tabu. A megye egyben ma is zsebbe fizetnek játékosoknak falusi kiskirályok. A 6:3 fetisizálása már 1974-ben is unalmas volt. A Népsport pedig ugyanúgy állami sportlap volt, ahogy ma is az – írja Tóth-Szenesi Attila (15).
„Óriási élmény volt kint lenni az Eb-n Németországban, ez volt az első nagy sportesemény, amin részt vehettem újságíróként. Sajnos ezen a meccsen nem mi nyertünk, de ezt a két hetet sokáig fogom emlegetni” – írta Benics Márk erről a tudósításáról (16).
Különös szubkultúrák
Bódog Bálint ledarálta (17), mire költ a magyar rapper, és milyenek (18) a tusványosi hétköznapok.
Kiss Bence két videót szeretne a nézők figyelmébe ajánlani, mindkettő a tizenévesek megváltozott tartalomfogyasztási szokásairól szól. Az egyikben (19) egy szokatlan reklámfogás keretében taposták halomra egymást az iskolások pár ezer forintért, a másikban (20) egy több mint 30 milliós követőtáborral rendelkező streamer száguldott végig Budapesten, miközben rajongói százszámra rohamozták őt egy közös képért imádkozva.
Közlekedő kollégák
„Nagyon nehéz olyan témát találni, amit még senki sem írt meg korábban. Pláne, ha az adott téma évek óta a szemünk előtt van. Ezért eléggé meg is lepődtem, amikor egyetlen olyan cikket sem találtam, ami az éjjel-nappal járó négyeshatos teszteléséről szólna. Mivel a kötöttpályás közlekedést és a terepmunkával járó cikkírást is szeretem, nem volt kérdés, hogy májusban egy teljes napot a négyeshatoson töltsek” – vallott Molnár Kristóf (21).
Bede Márton se volt rest, kikereste a leghosszabb sétát Budapesten, és le is gyalogolta a 44 kilométert (22).
Képek, de milyen képek
Bankó Gábor fotós néha más újságírókat kísér el riportozni, mint például Kolozsi Ádámot a bodrogkeresztúri zsidó zarándoklatra (23), néha viszont maga találja ki a témát és írja meg a szöveget, legyen az a sváb medencebál (24), a kádárista megemlékezés (25) vagy a béri polgármester csodálatos giccsbirtoka (26).
Autofikció
Nem volt ez tudatos döntés, de kulturális aloldalunk, a Jó idén jó erősen fókuszált az autofikciónak nevezett trendre, vagyis az önéletrajzot és a szépirodalmat vegyítő könyvekre. Horváth Bence és Ott Anna podcastje, a Nem rossz könyvek több része is foglalkozott ezzel, kezdve a divatot diktáló Knausgård-ral (27). De kritikáink között is túltengett a műfaj, gondoljunk például Kemény Lili könyvére (28).
És ha már kritika: komoly közönségsikert aratott, amikor három filozófus szételemezte Puzsér Róbert könyvét (29).
Világraszóló helyi hírek
A magyar gazdaság vergődését néha kikeredő szemmel figyeltük. Haász János portréja Nagy Mártonról (30) ezen kívül talán Orbán Viktorról árul el a legtöbbet. Másik szakszerzőnk, Székely Sarolta sokat írt (31) arról a jövőnket is meghatározó döntéssorozatról, amellyel a kormány már 1000 milliárdos tartozást halmozott fel Kína felé. De ennél is nagyobbat szólt, amikor leleplezte az év névváltoztatását (32).
Magyarországon időről időre előfordulnak strómanügynek látszó strómanügyek, olyanra viszont nem volt még példa, hogy egy stróman maga meséli el, hogyan használták egy közpénzeket behúzó cégben (33). Másfajta vidéki életet láttam szülővárosomban, ahol arról riportoztam, hogy a keszthelyi civilek hogyan verték rommá a Fideszt (34).