„A gólya, a fecske Magyarországon magyar madár. Vajon Afrikában afrikainak számít?” – tette fel a kérdést a Szabad Pécsnek adott interjúban a migrációs egészségüggyel foglalkozó, 27 éve Magyarországon élő, iráni származású egészségügyi közgazdász, dr. Kia Goolesorkhi. A jelenleg a pécsi orvosi egyetemen dolgozó szakember élt és dolgozott Angliában, az USA-ban, Hollandiában. Hangsúlyozta: bizonyított tény, hogy egy befogadó országba érkező migránstömeg egyszázalékos növekedése kétszázalékos GDP-emelkedéssel jár.

Mi az a migráció?

Nem a tankönyvi definíciót szeretném felmondani, inkább egy példát. Jártam Botswanában, rengeteg elefánt él ott, és amikor megindulnak a szárazság miatt, hogy átvándoroljanak a szomszédos Dél-Afrikába, hogyan mondhatná meg bárki is, hogy hol a határ? Megállíthatatlanok. A madarak is el tudnak röpülni mindenhová. A gólya, a fecske Magyarországon magyar madár. Vajon Afrikában afrikainak számít? Afrikában az emberek kinevetik a határokat. Azt mondják, hogy az angolok egyszer csak odarajzolták. Aki menni akar, az megy.

A magyaroknak még mindig trauma Trianon. Ha egy felvidékivel vagy egy erdélyi magyarral beszélek, nekem ők ugyanolyan magyarok, mintha Pesten vagy Pécsett élnének. A politikusok és a politológusok számára fontos a határ, de a civilizáció fontos része a migráció is. Erre fel kell készülni. Én magamat cirkuláris migránsnak tartom, hozom-viszem a tudást. Iráni–holland–amerikai–magyar „nagykövet” vagyok. Hol itt, hol ott élek. Tudok hidat építeni.

Ma Magyarország kormánya a migrációról mint veszélyforrásról beszél. Ennyire veszélyes lenne?