Groznij környékét heves ukrán dróntámadás érte a járat érkezésének időpontjában, ezért az orosz légvédelem is aktív volt, ami azonnal találgatásokat indított el. Az orosz légiközlekedési hatóság azonban gyors reakciójában madárrajjal való potenciális ütközésről beszélt. Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő, akit a BBC News idéz, csütörtökön azt mondta:
Hibás volna bármilyen hipotézissel előállni a vizsgálat eredménye előtt. Mi nem fogunk így tenni, és másnak sem kellene.
Maulen Asimbajev kazah parlamenti szóvivő hasonló álláspontra helyezkedett, úgy fogalmazott: az orosz légvédelmi tűzről szóló vádak alaptalanok és etikátlanok.
Az Azerbaijan Airlines közlése szerint a brazil gyártmányú gép utoljára októberben esett át teljes szervizen. Csütörtökön az AnewZ azeri állami hírcsatorna az előzetes vizsgálatra hivatkozva azt adta közzé, hogy egy orosz Pantsir-S légvédelmi rendszer rakétájának repeszei találták el a gépet – tudósít a BBC. Az AP hírügynökség szerint az ugyancsak azeri, a New York Times által kormányközeliként leírt Caliber híroldal értesülése ugyanezt a fajta fegyvert azonosította. Ugyanakkor hivatalos azeri közlés nem történt, Ilham Alijev elnök utoljára szerdán szólalt meg, és időjárási problémák miatt bekövetkezett irányváltoztatásról beszélt.
A Reuters csütörtöki értesülése négy, meg nem nevezett, de a vizsgálattal tisztában lévőként leírt azerbajdzsáni forrásra hivatkozva ugyanazt állítja, mint az azeri források. A New York Times két, ugyancsak névtelen forrás alapján írta ezt le az azeri hatóságok álláspontjaként.
A képekkel gazdagon dokumentált tragédia bekövetkezte óta számos légiközlekedési és védelmi szakértő nyilvánult meg a gép farkán látható sérülésekről. Justin Crump, a Sibylline kockázatbecslő cég szakértője a BBC Radio 4-nek repeszsérülésekről és egy rendkívül valószínű, a gép bal hátsó része közelében bekövetkezett rakétarobbanásról beszélt.
A New York Timesnak Heinrich Grossbongardt német légiipari szakértő fejtette ki ugyanezt: a felvételek és a nyilvános repülési adatok is érdemben irányíthatatlan gépet mutattak számára. Ha madarak csapódtak volna a hajtóművekbe, amelyek ettől leállnak, az a motorikus erő elvesztését jelenti, de a gép siklórepülésben irányítható marad, mint az US Airways 1549-es járata, amely 2009-ben a Hudson folyón landolt New Yorkban.
Az OPSGroup kockázatelemzője, Mark Zee az AP-nek nyilatkozva azt mondta, 90-99 százalék az esélye egy föld-levegő rakéta találatának. Az Egyesült Királyságban működő Osprey Flight Solutions ugyanennek esélyére figyelmeztette ügyfeleit egy körlevélben. A cég több olyan légitársaságnak is elemzéseket készít, akik változatlanul járatokat üzemeltetnek Oroszország területére.
„-Groznijban vajon ki képes légvédelmi rakétát indítani?
-Ez a típustól függ. Ukrán diverzáns Oroszország mélységáében üres területről indított már több tucatszor drónt. Miért ne tehetné ezt olyan csapatvédelmi légvédelmi rakétával mint a mistral?”
Legalább ízlett putyin gecije te patkány?
Az azeri repülőgép katasztrófája – a legfontosabb tanulság az orosz hatóságok inkompetenciája és strukturális aljassága
————————————————————————————————-
Az Embraer 190-est valószínűleg az orosz légvédelem találta el, tévedésből. Ezután viszont az orosz állam mindent megtett, hogy eltüntesse a saját felelősségének nyomait, halálra ítélve a gép utasait és személyzetét. Az, hogy végül voltak túlélők, csak a két, hősi halált halt pilóta szaktudásának köszönhető.
.
.
I. December 25-én a kazahsztáni Aktau közelében lezuhant az Azerbaijan Airlines Embraer 190 típusú utasszállító repülőgépe. A gépen tartózkodó 62 utasból és ötfős személyzetből összesen 28-an maradtak életben, de túlélők közül többen is nagyon súlyos sérüléseket szenvedtek. Minden túlélő a gép hátsó részében foglalt helyet, ami nem semmisült meg a lezuhanás során (1. forrás)
.
A J28244-es járat Bakuból tartott a csecsenföldi Groznijba. A gépnek azonban második kísérletre sem sikerült leszállnia, a pilóták a navigációs rendszer hibájára panaszkodtak, nem működött sem a GPS, sem más rendszerek. A légiirányítás egyszer még a radarról is elveszítette a repülőgépet rövidebb időre.
.
Utóbb kiderült, hogy miközben a repülőgép Groznijban készült leszállni, a várost nem sokkal korábban ukrán drónok kezdték el támadni. Valószínűleg emiatt lehetett olyan erős elektronikai zavarás is, ami megbolondította az azeri gép műszereit. A csecsenföldi biztonsági tanács vezetője, Hamzat Kadirov meg is erősítette, hogy Groznijt dróntámadás érte és a légvédelem „minden célt megsemmisített”. (3. forrás). Ergo, csecsen hivatalos forrásból tudjuk, hogy a Groznijt védő légvédelem aktívan harcolt.
.
Azóta nyilvánosságra került a pilóták és a légiirányítás kommunikációja (5.forrás). A pilóták 08:16-kor vészjelzést adtak le, ekkor még úgy vélve, hogy madárral ütköztek. Jelezték, hogy irányítási problémák vannak a géppel és azonnal leszállási engedélyt kértek.
A repülőgép túlélő utasai elmondták, hogy robbanást hallottak és repeszek ütötték át a gép törzsét, a bal szárnyat, valamint a függőleges és vízszintes vezérsíkokat is. Az utasok több videót is készítettek, amint jól látható a gép szárnyának sérülése, az utastérbe csapódott repeszek hatása, valamint az is, hogy a repülőgép dehermetizálódott (hiszen kiestek az oxigénmaszkok). A videókért lásd pl. a Meduza összeállítását (2. forrás). Miután a gép lezuhant, a roncsról több olyan videó is napvilágot látott, amin egyértelműen látszanak a repeszek okozta sérülések (lásd szintén a Meduza összeállítását). Minden bizonnyal a pilóták is igen hamar felismerték, hogy a gép sérüléseit nem madár okozta.
.
.
A VCsK-OGPU nevű, biztonsági ügyekben jól értesült Telegram csatorna szerint Groznij felett a dróntámadás miatt 08:17-kor rendelték el a „KOVER” nevű rezsimet, ami a légtér teljes lezárását jelenti. Az időpont azért lényeges, mert az azeri járatot egy perccel korábban, 08:16-kor adta le a vészjelzést. (4. forrás). Sokatmondó, hogy a polgári légiirányításhoz csak 08:21-kor jutott el az információ a „KOVER” elrendeléséről, tehát öt perccel azután, hogy az azeri gépet eltalálta valami.
.
.
Mostanra azeri források és több nemzetközi hírügynökség is megerősítette, hogy a repülőgépet orosz légvédelmi rakéta találta el, minden bizonnyal véletlenül.
Jelenleg az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy egy Groznijt védő Pancir önjáró légvédelmi rendszeré a kétes dicsőség. Minden bizonnyal hibás célazonosítás történt. A hadtörténelem sajnos tele van ilyen esetekkel: éppolyan banális, mint amilyen tragikus.
.
A sérült azeri repülőgép hiába kért leszállási engedélyt, ezt minden környékbeli orosz repülőtér megtagadta. Pedig több alkalmas repülőtér is van a környéken: Groznijban a polgári reptér mellett van egy katonai repülőtér is, kicsit északabbra ott van a mozdoki légibázis, Dagesztánban ott a mahacskalai nemzetközi repülőtér, nincs messze Mineralnije Vodi, nem is beszélve a kisebb, sportcélú repülőterekről. Még Rosztovval is kapcsolatba léptek.
Mégis, a nyomorult azeri gépet sehol sem engedték leszállni, arra hivatkozva, hogy mindenhol rossz az időjárás. Erről tényszerűen tudjuk, hogy nem igaz, Rosztovban például tiszta, napsütéses idő volt (8. forrás). A közeli Mahacskala repülőterén párás idő volt, ami enyhébbnek számít, mint a köd. (9.forrás). Emellett, ha reménytelenül rossz lett volna az időjárás, akkor a repülőgép eleve meg sem kezdhette volna a leszállást Groznijban sem…
.
Ehelyett azt javasolták nekik, hogy repüljék át a Kaszpi-tengert és próbáljanak a kazahsztáni Aktauban leszállni. Ekkora az azeri gépnek már az üzemanyag-felhasználásra is gondolnia kellett, így úgy döntöttek, hogy egyéb lehetőség híján tényleg megpróbálják Aktaut.
.
A Flightradar24 publikálta a gép több alapvető repülési adatát is (3. forrás), ideértve az Aktauban történő két leszállási kísérlet vizualizációját is (más időzóna szerint szerepelnek az időpontok a csatolt grafikonon, de ezt leszámítva pontos).
Jól látszik, hogy a repülőgép a találat után lassan, de folyamatosan veszítette a magasságot, a sebességét képes volt tartani, sőt, növelni is, egészen a legutolsó percekig – ergo, a hajtóművei működtek.
Az, hogy az utolsó percekben mennyire radikálisan változott mind a magasság, mind a sebesség, azt mutatja, hogy a repülőgép akkor már egyre nehezebben volt irányítható. Ennél többet majd csak a repülési adatrögzítők vizsgálata után lehet tudni.
.
.
II.A történetnek számomra így elsőre két fő tanulsága van.
.
1) az orosz légvédelem és légirányítás totális csődje. Eleve érthetetlen, hogy ha egyszer éppen ukrán dróntámadás zajlott, akkor hogyhogy nem volt lezárva a teljes csecsen légtér.
Erre az tűnik a leglogikusabb magyarázatnak, amit már rebesgettek korábban is: az orosz légvédelem, úgy tűnik, nem képes elég korán érzékelni, illetve követni az ukrán drónokat, ha azok egyszer átrepülték a front zónáját (ahol nyilván elég sűrű a radarhálózat). Ergo, csak akkor érzékelték az ukrán drónok közeledtét, amikor az azeri járat már megkezdte a leszállást Groznijban.
.
Szintén a totális csődöt mutatja, hogy a repülőgépet eltaláló Pancir személyzete nyilvánvalóan képtelen volt megkülönböztetni egymástól a radaron egy ukrán ultrakönnyű Aeroprakt A-22-est (ezekből építik át az ukránok a nagy hatótávolságú, csapásmérő drónokat, és ilyenekkel támadták Groznijt is) és egy Embraer 190-es utasszállító repülőgépet, másképp ugyanis nem lőtték volna le.
Csak a különbség érzékeltetése végett: az Embraer 190-es több, mint 36 méter hosszú, 28 méternél nagyobb fesztávolsággal, és több, mint tíz méter magas. Konfigurációtól függően körülbelül száz utast tud szállítani. Nem kicsi, na. A kétszemélyes Aeroprakt A-22 viszont alig hat méter hosszú, tízméteres fesztávolsággal, a magassága pedig nincs két és fél méter. Ez tényleg egy nagyon apró repülőgép… de az orosz légvédelmisek így is képesek voltak összekeverni.
.
Az valószínűleg sosem fog kiderülni, hogy a rakétát indító Pancir egyáltalán tudta-e, hogy a légtérben akkor éppen egy polgári repülőgép is repül – tehát, hogy volt-e élő, működő kapcsolata a polgári légiirányítással.
.
Mindenesetre a történek fényében nem meglepő, hogy az El Al izraeli légitársaság ideiglenesen felfüggesztette az oroszországi járatait, hiszen az orosz légtérben láthatóan kb. bármi meg tud történni…
.
.
2) Az orosz államigazgatás félelmetes, strukturális aljassága.
a) a sérült repülőgép egyetlen környékbeli orosz repülőtéren sem kapott leszállási engedélyt. Arra, hogy ehelyett Aktauba küldték őket, keresztül a Kaszpi-tengeren, jelenleg nem találok semmilyen más értelmes magyarázatot, mint hogy azt akarhatták, hogy a gép a tengerbe zuhanjon, és így a hullámok elnyeljék az orosz rakétatalálat bizonyítékait. Azt ők is pontosan látták a saját radarjaikon, hogy a sérült Embraer folyamatosan veszíti a magasságot…
.
A történetben az a döbbenetes, hogy nyilván az orosz döntéshozókat is meglepte a találat (egészen biztos, hogy nem szándékosan lőtték le). Mégis, az első meglepetésből ocsúdva azonnal képesek voltak előjönni egy olyan megoldással, ami – gép utasainak élete árán – esélyt kínált rá, hogy eltűnjenek a bizonyítékok. Ehhez valami egészen beteg, torz gondolkodás kell, azt hiszem. 🙁
.
b) A zuhanás után az első orosz hivatalos nyilatkozat szerint a gép madárral ütközött (4. forrás) – pedig ekkor már közel másfél óra telt el azóta, hogy a rakéta eltalálta az azeri gépet és a személyzet segítséget kért az orosz légiirányítástól. Ekkorra nyilván az orosz vezetés is összerakta, hogy az azeri gép sérülését nem madár, hanem légvédelmi rakéta okozta. Mégis, Moszkva első reakciója reflexből a hazugság volt. Csak azt követően kezdtek el változtatni a narratíván, hogy kiderült, hogy vannak túlélők.
.
c) Vannak hírek arról is, hogy a repülőgép útját Kazahsztán felé a navigációs rendszer zavarásával is nehezítették. Erről bővebbet majd az adatrögzítők vizsgálata után lehet tudni.
.
.
III.Végezetül, azt hiszem, fontos megemlékezni a két pilótáról is. Emberfeletti repülőteljesítmény volt ugyanis, amit véghezvittek.
Az első döbbenetből felocsúdva nyilván hamar felismerték, hogy nem madárral ütköztek, hanem rakétatalálatot kaptak. Ehhez elég volt, hogy valaki végigsétáljon az utastéren és lássa a repeszek által ütött lyukakat.
Miután kiderült, hogy az oroszok nem engedik leszállni a gépet, és ezzel lényegében halálra ítélték őket, nem estek pánikba, hanem még képesek voltak átrepülni a Kaszpi-tengert és elérni Kazahsztán partjait. Bár a leszállás Aktauban már nem sikerült, mind a 28 túlélő a két pilóta bátorságának és repülőtudásának köszönheti, hogy életben maradt.
.
A két pilóta, Igor Ksnyakin és Alekszandr Kaljanyinov megtettek mindent, amit csak lehetett. Nyugodjanak békében.
.
.
.
A bejegyzés az eseményeket a december 26-án este ismert információk alapján tárgyalja.
Források a szokott módon az első kommentben.
ezek nem olyanok mint a cigányok?
bár én csak egyet ismerek