A romák mintha rokonságot éreznének a Mesterrel.- Ezek mennek
Dusza Erika Ssoopdetrn63aa9n28044 .1001gf2mlui0cgá.2j772t0 39068557lggr0 
A VADZSRAMÓDSZEREKRŐL
„Kunhegyes, 2009. Május 8.
Ebéd után a Mester elhatározta, elmegyünk páran Tiszafüredre virágokért. Természetesen ez a kiruccanás is meglepetéssel zárult. Bár azért virágokat is beszereztünk 🙂
Az történt, hogy útban visszafelé megláttunk egy rikító sárga házat, amelyen kint volt az ‘Eladó’ tábla, mire Mester közölte, ide most bemegyünk, megtudjuk, mennyiért adják! Lehetetlennek tűnt, hogy valóban érdekelje az a ház, így aztán különösen kíváncsiak lettünk, mi vár ránk odabent.
Egy módos roma család lakott a kétszintes épületben, épp mindenki otthon volt, az asszony rántott csirkét sütött. Először meglepődtek kis kompániánk láttán, de egyébként nagyon kedvesen fogadtak. A romák mintha rokonságot éreznének a Mesterrel. Az étkezőben folytatott rövid beszélgetés, kávézás után kérte a Mester a családot, hadd nézzük meg a kertet is.
Itt aztán két bágyadt pónit találtunk, rövid szárra kikötve álldogáltak a tűző napon. Mint kiderült, vásárokra hordják őket, gyerekek ülnek fel a hátukra, s mennek velük körbe-körbe, ennyi az életük. Mesterünk addig alkudozott rájuk a házigazdával, mígnem egymás tenyerébe csaptak.
Hazajöttünk, majd alig egy óra múlva utánfutón ‘belovagolt’ a kertbe a két póni, Villám és Vihar. Az egyik fészerben kaptak helyet.
Még Füredről hazafelé jövet mondtam a Mesternek, hogy köszönöm az egész napos tanításokat. ‘Mint például?’, kérdezte. Azt feleltem: ‘Minden az volt.’ Például, gondoltam magamban, ahogy kertrendezés közben jó hangosan, hogy mindannyian halljuk, megdicsérte a leglustább szanghatársnőt, hogy milyen szorgos, vagy ahogy a virágárussal alkudozott, néha már a bosszantás határáig, hogy megnézze, mekkora a lány szíve.
De az igazi varázslásra este jöttem rá: amikor mentünk a virágokért, és a pónikról még szó sem volt, mondtam a Mesternek, hogy nagyon kellene már eső, két hónapja nem esett errefelé. Annyit felelt: ‘Oké.’ Aztán egy óra múlva lett Villámunk és Viharunk. Gondolom, nálunk aktiválódnak majd.”
Részlet a Szelídítésünk színhelye – Hároméves elvonulásom naplójából című könyvből, mely a Tanpai Rinpocse által vezetett mahámudrá elvonulás eseményeit dolgozza fel (136-138.oldal)