Hol van az a fogyasztási szint, ami fölött már nem leszünk boldogabbak? Meglepően alacsonyan Takács-Sándor András humánökológus szerint, aki megmutatja, hogyan tudunk szembeszállni a válságba került fogyasztói társadalommal anélkül, hogy mindenestül kivonulnánk belőle. Az általa ajánlott életmód ugyan lemondásokkal járhat, de az érmének van egy másik, fontosabb oldala is: a teljesebb élet lehetősége.
Az éghajlatváltozás, a természeti katasztrófák, az egyre több feszültséget okozó gazdasági különbségek és társadalmi egyenlőtlenségek mintha visszafordíthatatlannak tűnő útra terelnék a civilizációnkat. A klímaszorongás és a világvégevárás már teljes generációk hangulatát befolyásolja – lesz-e még egyáltalán jövőjük, amiért érdemes lenne tenni most? Takács-Sánta András humánökológus, az ELTE oktatója szerint igen – ő a cselekvő remény útjában látja a megoldást, amelyhez az elméleti alapokat Világeleje című könyvében vázolta fel. Ebben 120 gyakorlati tanáccsal is szolgál azok számára, akik kételkednek az egyéni erőfeszítések értelmében vagy hasznosságában.
A témának korábban egy teljes adást szenteltünk zCast című podcastunkban, amelyből azonban érdemesnek tartunk külön is kiemelni egy részt, kifejezetten életünk talán legfontosabb kérdésére, a boldogság megélésére koncentrálva. De hogyan lehet ezt elérni?
A kutató szerint jelenkorunkban, történelmi kontextusban szemlélve szélsőséges módon az anyagi javakra, a piacon megvásárolható termékekre és szolgáltatásokra fókuszálunk, és ezektől várjuk a minőségi emberi életet. Ezzel együtt a másik oldalon pedig sok mindent elvesztettünk, ami nem anyagi javakban mérhető.
„A könyvemnek az alcíme úgy szól, hogy A jó élet keresése az ökológiai válság korában.
Én nem kevesebbet állítok, mint hogy a mainál jobb minőségű életet érhetnénk el kisebb anyagi fogyasztás mellett, és erre kellene törekednünk.