Innen indultunk a 12. napon Kaleüçağızbe, ahol viszont kivételesen egy igazi kempingben szálltunk meg; végre mostunk, zuhanyoztunk, és általában élveztük a civilizáció nyújtotta előnyöket. Kaleüçağız amúgy is kellemes meglepetés volt. Tengerparti kisváros lévén arra számítottunk, hogy ezt is újonnan épített villák és panziók lepik majd el, de – bár turista még az utószezonban is elég sok volt, köszönhetően a város relatíve nagy hajókikötőjének –, Üçağız még így is elég sokat meg tudott őrizni a kaotikus, autentikus, helyi jellegéből, és az ott élő törököket sem szorították ki teljesen az odalátogatók. Mivel ez volt az utolsó együtt töltött napunk, (Dénes másnap taxival visszaindult Fethiyébe, majd Dalamanba, hogy onnan visszarepüljön Budapestre), egy jó halvacsorával is megjutalmaztuk magunkat.
A 13. napon immár egyedül vágtam neki a túra fennmaradó nagyjából 300 kilométerének. Folytatás a második részben.
A Lükiai út nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-