Volt egy autóm. Minden vágyam az volt, hogy megszerezzem, aztán soha nem mentem vele egy métert sem”, mondja portálunknak Pusztai László újságíró, amikor arról faggatjuk, mennyire fontosak számára az autók, mennyit törődik velük, mennyire viseli gondjukat. Mint mondja, az alábbi történet jó válasz lehet a kérdéseinkre.
Imádom az autóm
A 70-es években kedvenc sorozatom volt Az angyal című Roger Moore-ral a főszerepben. Neki volt egy autója, a Volvo P1800-as, amire én nagyon vágytam
– kezdi a történetet. Aztán egyszer csak meglátta: egy perecesi garázsból lógott ki. Megkörnyékezte a tulajt, és sikerült elcserélni egy úgynevezett gettórobbantó rádióért, azaz egy hatalmas, vállon is cipelhető rádióért.
Amikor megvettem, láttam, hogy nagyon rossz állapotban van. Kiderült, Ikarus lámpák vannak rajta, azokat azonnal cserélni kellett. Svédországból rendeltem eredetieket – a havi fizetésem ráment
– folytatja. A nehézségeket növelte, hogy a szélvédőjét kiszerelte, nehogy eltörjön a felújítás közben. Felvitte a padlásra, ahol aztán véletlenül később rálépett, ripityára tört.
Egy könyéken lévő szervizben sikerült volna újat beszerezni, meg is egyeztünk a tulajjal, mondta, semmi akadálya, hogy elvigyem. Ott áll már húsz éve. De amikor mentem volna érte, épp leselejtezték.
Ekkor adta fel. Ezért mondja, megvette álmai autóját, de sosem ült benne. Később túladott rajta, és nem tudja, mi lett a sorsa. Most már sajnálja, három, ha volt belőle az országban, ma veteránautóként rengeteget érhetne. Ki tudja, talán valahol forgalomban is van…
Egyébként számára nagyon fontosak az autói, de nem foglalkozik velük túl sokat, az is túlzás, hogy valamilyen becenévvel illetné őket.
Nagyon sajnálom, hogy így járt Pusztai László a vágyott autójával! Már nem munkatársa, főszerkesztője az Északhírnöknek?
🍃 Krisna-völgyben mindig takarjuk a termőtalajt, télen is beborítja a növényzet az ágyásokat. Ahol nem vetettünk őszre-télre zöldségeket, oda rozsos bükköny keverék került, ez ideális téli takarónövény. A talajt védi a téli hónapok alatt, táplálja a talajlakókat, így ideális állapotokat teremt a tavaszi haszonnövények vetéséhez. A tavaszi vetés előtt termináljuk, lezúzzuk, és sekélyen belekapáljuk a talajba.
Nagyon jó ötlet a talajtakarás, nemcsak védi a fagy ellen, hanem táplálja is, meg védelmet nyújt a kisebb állatoknak. Én is régebben, még szakkönyv és internet hiányos időben magamtól takartam a talajt, hordóban összegyűjtöttem a lehullott gyümölcsöket beástam őket a gyümölcsfák alá, majd avarral és földdel takartam be a nemes növényekkel, mint rózsákkal, bazsa és pünkösdi rózsákkal együtt a védtelen növényeket. Mindig készültem jó minőségű fekete föld hozatalára, hogy azzal újítom a kerti zöldségágyásokat, de sajnos szétment a ház, már nem került rá sor. A Krisna-völgyben biztosan jó minőségű lehet a föld.