Az első 100 nap egy városvezetés esetében mindig mérföldkő. Mi történt ebben az időszakban? El tudta kezdeni a választási ígéreteinek megvalósítását?

– A kampányban azt ígértük, bevezetjük a járatseriff-rendszert. Betartottuk a vállalásunkat, és a lakossági visszajelzések alapján elmondhatjuk: sikeresen tettük. A 16-os buszon volt, amikor tízszer annyi jegyet adtak el, mint korábban, de más vonalakról is sorban érkeznek a pozitív visszajelzések, nagyobb biztonságban érzik magukat a miskolciak. Ez mindennél fontosabb. Mi, miskolciak tudjuk csak, hogy az utóbbi időben milyen körülmények uralkodtak sokszor a buszokon és villamosokon. De ugyanígy említhetném az őszi nagytakarítást is, ami már nagyon ráfért a városra.

Igen, a közterületek takarítása látványos akció volt.

– A kollégák példás munkát végeztek, amit külön is köszönök nekik, ugyanakkor ennek csak akkor van értelme, ha a miskolciak is partnerek lesznek a köztisztaság fenntartásában. Szeretném, ha együtt vigyáznánk a városra – hangoztatta.

Összességében sikeresnek érzi ezt a 100 napot?

– Sok mindent elértünk: kifizettük a Salkaházi-támogatást, lezajlott a nagytakarítás, szolgálatba álltak a járatseriffek, lakáspályázatot hirdettünk, szociális tűzifát osztottunk, napelemeket telepítünk a Kemény Dénes uszodába, és adventkor végre méltó körülmények között ünnepelhettünk. De van még bőven olyan vállalás, amellyel adósai vagyunk a miskolciaknak. Az elkövetkező időszakban azon leszünk, hogy azok is ugyanígy megvalósulhassanak.

Az MVK menetrendjének módosítására gondol?

– Pontosan. Én örültem volna a legjobban, ha az első három hónapban már bejelenthettük volna az új menetrendet, de komoly, akut problémák írták át a terveinket.

Pénzügyi gondok?

– Igen. Súlyos anyagi helyzetben vettük át októberben a város irányítását és ez számos kihívás elé állított minket. Összességében egy korábban már betervezett 3,1 milliárd forint összegű hitelfelvétel jóváhagyását kellett kérnünk a kormánytól a mindennapi működés érdekében, és meg kellett emelnünk a Miskolc Holding Zrt. hitelkeretét is, szintén 3 milliárd forinttal, hogy mozgásteret teremtsünk a 2024-es év pénzügyi zárásához. Ha ez nem történik meg, az utolsó hónapokban talán a dolgozói béreket sem tudtuk volna kifizetni, és veszélybe kerülhetett volna a város működése. A probléma már jóval korábban látszott, ezért egyes hitelfelvételi kérelmeket még az előző városvezetés indította el.

És ezeket már el is költötte a város?

– Nem. A hitelek egyik része a beruházások befejezéséhez szükséges, másik része a korábban önerőből megelőlegezett kiadások visszapótlására, melynek célja a negatív működési egyenleg részbeni kezelése volt mintegy 1,2 milliárd forint összeggel. De a legfontosabb az, hogy Miskolcnak működnie kell! Erre tettünk esküt, ez a dolgunk. Viszont nagyon nehéz úgy dolgozni, hogy például a városnak az MVK Zrt. felé való tartozása 2019-hez képest több mint megduplázódott. Ami 2019-ben 3,7 milliárd forint adósság volt, most 2024 végével várhatóan 10 milliárd forint körüli alulfinanszírozottságot jelent. Olyan súlyos anyagi és rendszerirányítási problémákkal szembesülünk, amely minden elképzelésünket felülmúlta. A súlyos gazdálkodási problémák miatt Miskolc korábbi alpolgármestere feljelentést is tett. Ezek között a körülmények között dolgozunk számos fejlesztés előkészítésén.

Mint például?

– Például a város újraaszfaltozási programja és a 2030-ig tartó, úgynevezett TOP plusz fejlesztések, amik 31,5 milliárd forint forrást jelentenek a városnak. Ezek előkészítése egészen elképesztő mennyiségű munkával jár. Szeretnék egy napelemes mintaprojektet az Avason, komoly turisztikai fejlesztéseket a történelmi Avason és Lillafüreden, kerékpárutakat építeni a Tiszai pályaudvar és a Bükk között. És ha már a Tiszai pályaudvart említettem, annak a környékét is rendbe kellene tenni.
Újra élettel kell megtölteni a belvárost, aminek részeként 2025 első felében kezdetét veheti az egykori Avas Szálló épületének rekonstrukciója is. Az építési engedély megvan, látványterveket is láttunk, és személyes véleményem szerint egészen lenyűgöző lesz.
De keressük és remélhetőleg meg is találjuk a megoldást a DAM területére, hogy végre megkezdhessük ennek a tájsebnek is a begyógyítását, hogy az acélművek régi területe végre újra Miskolc szolgálatába állhasson. És még ez csak egy része a terveinknek.

Ezek közül mik biztosíthatják a város működőképességét?

– Ez egy nagyon fontos kérdés! Újra ki kell találni magunkat, újra kell pozicionálnunk Miskolcot. Ezért dolgoztuk ki a „Miskolc, a Bükk városa” programot. Ennek alapja, hogy rend és tisztaság legyen a városban. Ezért kezdtük a munkát a nagytakarítással és a járatseriff-rendszerrel. Fel kell zárkóznunk a sikeres nagyvárosokhoz, amihez pedig menedzserszemléletű, lokálpatrióta vezetőkre van szükség. Mindenkit bevonunk, aki tenni akar a városért. Számos olyan közvetlen kollégám van például, akik az előző városvezetésnek is dolgoztak, de kiváló szakemberek és elkötelezett miskolciak. Most azon dolgozunk, hogy elképzeléseinkhez megpróbáljunk minél több kormányzati és európai uniós forrást szerezni.

Az ősszel sok fotó jelent meg Önről, hogy miniszterekkel és államtitkárokkal tárgyal. Ez már ennek a programnak az érdekében történt?

– Hivatalba lépésünk első napján levelet írtam a miniszterelnöknek és valamennyi miniszternek, hogy támogatást szerezzek a Barlangfürdő újjáépítéséhez, valamint a Bükk városa programunk megvalósításához. A Barlangfürdő újjáépítése kapcsán munkacsoport alakult, Lázár János építési és közlekedési miniszter pedig vállalta, hogy a kormányon belül képviseli a Miskolc, a Bükk városa programot. De a tárgyalásoktól a források kiutalásáig nagyon hosszú az út, a hazai és az EU-s források pedig végesek, ráadásul sok város áll sorban ezekért. Az előnyünk Miskolc adottságaiban és a jól végig gondolt, ambiciózus, de végrehajtható programunkban rejlik, amit odaadtunk a kormány tagjainak, hogy lássák: ezek vagyunk mi, ez Miskolc, ez a Bükk városa, ehhez kérünk pénzt, paripát, fegyvert. De csodák itt sincsenek, csak sok munka van és sok feladat. Olyan feladatok is, amikre számítottunk és olyanok is, amikre nem.

Mint a Barlangfürdő?

– Igen. Mindent megteszünk, hogy mielőbb újra vendégeket fogadhasson a fürdő; ha az kell, akkor szakaszoljuk a fejlesztést, ha lépésekben kell haladni, lépésekben fogunk, mert nem hagyhatjuk cserben azokat a családokat, akik Tapolca turizmusából élnek. Ez a város, ez Tapolca és ez a vendégeink érdeke is.

Hogy látja, milyen év vár Miskolcra 2025-ben?

– Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert számos dolgot nem tudunk még. Olyan körülményeket nem ismerünk, amik alapvetően meghatározzák a város gazdálkodását.

Ez így kicsit homályosan hangzik…

– A város bevételeit és kiadásait meghatározzák a jogszabályok és meghatározza az állami költségvetés, amit meghatároz az ország teljesítőképessége, a kormány szándékai és lehetőségei, amit pedig az európai- és a világgazdasági, illetve a nemzetközi politikai környezet befolyásol. Szóval minden mindennel összefügg.

Ezt az októberi beszédében is mondta.

– Így van. Egy önkormányzat működése és egy város üzemeltetése sokkal bonyolultabb, mint amilyennek kívülről látszik, és tényleg minden összefügg mindennel. Nagyon észnél kell lenni, ezért fogalmazok óvatosan. Egy város, vagy egy ország vezetéséhez nem elég hangzatos mondatokat ismételgetni, mert épp azok a mondatok tudnak majd igazán komolyan visszaütni.

Most Magyar Péterre gondol?

– Bevallom, ritkán gondolok rá. Én Miskolcra gondolok.

De Ön engedélyezte, hogy Magyar Péter fórumot tartson a városi sportcsarnokban. 

– A csarnok szabad volt, a bérleti díjat megfizették, én pedig minden miskolciért felelősséggel tartozom, azokért is, akikkel nem mindenben értek egyet. Nem fogom hagyni, hogy a hidegben álljanak, vagy egy olyan kis teremben zsúfolódjanak össze, ami nem biztonságos. Ha mást is gondolunk, mindannyian miskolciak vagyunk. Ezekben az elvi, etikai kérdésekben nagyon vonalas vagyok. Sokak szerint bosszantóan is.

Ahhoz is Ön ragaszkodott, hogy önkormányzati képviselők ne lehessenek felügyelőbizottsági vagy igazgatósági tagok az önkormányzati cégeknél?

– Igen, én ragaszkodtam hozzá. Azt gondolom, hogy egy képviselő a körzetére koncentráljon, ez a munkája és én bízom is bennük. Viszont tiszta viszonyokat kell teremteni, nem lesznek többé bújtatott állások. A juttatásukat azonban szeretnénk minimálbérre emelni, mert a munkájukért ma még annyit sem kapnak, pedig 0-24-ben a körzetükben élők szolgálata a dolguk.

Nagy visszhangot váltott ki a polgármesteri béremelés elutasítása is.

– A parlament úgy döntött, hogy megemeli a polgármesterek, alpolgármesterek juttatásait. Ezekről a települések közgyűléseinek kötelező döntést hozni, ha úgy tetszik, kötelező végrehajtani a törvényt. Én arra kértem az engem támogató frakciót, hogy most ne szavazzuk meg ezt az előterjesztést, ne szavazzuk meg a polgármesteri és az alpolgármesteri fizetések megemelését. Amikor nem tudjuk kellőképpen díjazni, jutalmazni a városért dolgozókat, amikor másra kell a pénz, ezt egyszerűen nem tehetjük meg. Ez lelkiismereti kérdés. Majd megtesszük, amikor telik rá, de akkor sem ez lesz az első dolgunk.

Nem egyszerű egy ilyen helyzetben jól dönteni.

– Tudja, a város és a közélet olyan, mint egy nagy pókháló: szinte bárhol rázza meg az ember, az egészen végigfut, vagyis az apró, vagy annak tűnő döntéseknél is nagyon óvatosnak kell lenni, mert néha olyan apró részleteken áll vagy bukik valaminek a sikere, hogy azt kívülről nem is feltételezné senki. A másik pedig, amit sokan hajlamosak elfelejteni, hogy emberekkel és emberekért dolgozunk. És mi, emberek tele vagyunk érzelmekkel. Tele vagyunk szeretettel, bizalommal, csalódással és előítélettel, és ezekkel az érzelmekkel is mindig számolni kell. Még egy költségvetési, vagy gazdálkodási döntés esetén is. Vagyis egy várost vezetni épp ezért embert próbáló, nehéz, de nagyon szép és nemes feladat.