Egy estére Budapestre repültem a mély művészi és személyes tiszteletemet kifejezni két ikonikus legenda előtt,
aki megépítették azt a művészi szabadelvű asztalt amire mi később a mi kis zenei kártyáinkat
letehettük.
Szörényi Levente a minden idők legfontosabb zseniális zeneszerzője a magyar rock pop világnak és Bródy János egy korszakalkotó egyedülállóan zseniális szövegíró.
Levente
egy kulcsfontosságú korszak rock szupersztárja aki egy olyan egyedi világszínvonalú ének stílussal áldotta meg a magyar zenei világot ami meghatározza még sok generáció művészi iránytűjét.
Ha Levente és a Teenager angolul alkottak volna, akkor tegnap este az arénában két világsztár életművét ünnepeltük volna.
Így láthattuk, hogy Rosta Marinak sikerült a következő generációkra a Szörényi & Bródy érzésvilágot átültetni,
a fiatalok élethűen láthatták a bejátszott kisfilmeken,
a harcot az akkori kommunista diktatúra és a cenzúra ellen olyan zseniális antikommunista himnuszokkal is mit “Ha én rózsa volnék” és minden dalból a hatvanas és a hetvenes évek gyönyörű szabadelvű szabadságvágya áradt zseniális zeneszerző és szövegíró alkotótársak remekművei által.
Például a “A magány szigetén” az egyike azoknak a fulmináns remekműveknek, ami angolul az egész világot meghódíthatta volna.
Nélkülük nem is lehettem volna zenész.
Tiszteletteljes köszönetem Leventének és Teenagernek az életreszóló inspirációért.