Keserédes a szánk íze, amikor azt látjuk, hogy növekednek az iparűzési adóbevételeink, hiszen annak egy részét – az utóbbi években egyre nagyobb hányadát – elviszi az állam. Amíg három évvel ezelőtt 15 millió forintot vontak el tőlünk ilyen címen, addig 2023-ban 115 milliót, tavaly pedig ez a szám már közelítette a 200 millió forintot. Így aztán hiába mondjuk azt, hogy erőfeszítéseink révén a korábbi 250 millió forintos évi iparűzési adó helyett ma már 750 millió forinttal számolhatnánk, ez az összeg, de legalábbis annak egy része csak papíron illeti az önkormányzatot – mondta lapunknak Tóth József a nyolcezer fős Hajdú-Bihar megyei Polgár DK-s, a helyi Lokálpatrióta Mozgalom színeiben megválasztott vezetője. Ráadásul – tette hozzá – az iparűzési adóbevétel náluk maradt részét sem használhatják belátásuk szerint, hiszen a jó kondícióban lévő önkormányzatokat arra késztetik, hogy szociális vagy más alapfeladataik egy részét is az iparűzési adókeretből finanszírozzák, számukra ugyanis nem biztosítanak erre többletforrásokat. Így aztán az idevonzott cégek gazdasági tevékenységéből származó adóbevétel, ahelyett hogy az adott település további fejlődését biztosítaná, részben az alapellátások fenntartására megy el.

Tóth József szerint ezzel a rendszerrel épp azokat az önkormányzatokat „büntetik” amelyek városmarketinggel, fejlesztéssel, hosszútávú stratégiával ösztönzik és megalapozzák azt, hogy a gazdasági társaságok őket válasszák, vagyis fektetnek abba időt, pénzt és energiát, hogy többletbevételeik legyenek, amit aztán a kormány részben elvesz tőlük. Polgáron például a gazdaság fejlesztése érdekében építettek saját keretből kerékpárutat az ipari parkhoz, vagy hoztak létre olyan beruházásokat, amelyek a vállalkozásokat szolgálják. Szavai szerint a jó adóerő-képességű önkormányzatoktól országosan elvont mint egy 300 milliárd forintnak jó része nem jut vissza a kevésbé szerencsés helyzetben lévő, minimális iparűzési adóbevétellel gazdálkodó önkormányzatokhoz, inkább a költségvetési lyukak befoltozására szolgál. Legalábbis ez látszik szerinte abból, hogy a környékükön lévő szegényebb önkormányzatok sem kaptak elegendő pénzt fejlesztésekre.

Most az ilyen települések számára új forrásként jelenik meg a „Versenyképes Járások” projektre szánt 65 milliárd forint, amelyet Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter jelentett be tavaly ősszel: ezt elvileg a 2025-ös iparűzési adótöbblet fedezi, vagyis ugyanúgy a tehetősebb önkormányzatoktól vonják el, mint a szolidaritási adót. Abban a járásban, ahol az a többlet nem éri el a 250 millió forintot, a költségvetés kiegészíti azt, vagyis ekkora keretre minden járás pályázhat majd. Az általunk megkérdezett polgármesterek szerint sokkal igazságosabb lenne, ha nemcsak ezt a pénzt, hanem a prosperáló településektől szolidaritási adóként elvett 300 milliárd forintot is helyben, a helyieket bevonva osztanák szét, akkor legalább lenne némi látszatja a források újraelosztásának. A most a járásokra szánt 250 millió forintból ugyanis az adott térségben lévő 30-40 településsel számolva legfeljebb 6-8 millió forint jut egy-egy közösségnek, ami néhány tíz méternyi járdára futja legfeljebb, látványos előrelépést nem okoz.

A település az ötödik-hatodik legmagasabb szolidaritási adót fizeti a megyei jogú városok rangsorában, amiből annak kellene következnie, hogy mi vagyunk az ötödik–hatodik legfejlettebb város az országban, márpedig ez koránt sincs így. Mindez azt is jelenti, hogy a kormány nem egzakt mutatók alapján számol, és nem igazságos arányban von el adótöbbletet a településektől – mondta lapunknak Györfi Mihály a hatvanhatezer fős Tisza-parti település tavaly megválasztott szocialista polgármestere, aki fideszes elődjét váltotta a székben. Hozzátette: miközben a kormány nagyjából 3 milliárd forintot elvon Szolnoktól, ugyanennyi hiányzik a másik oldalon a város költségvetéséből.

Beszéltünk egyébként olyan nógrádi polgármesterrel is, aki szerint „vicces”, hogy több megyei jogú város is többmilliárdos költségvetési hiányt tologat maga előtt, miközben a törvény eleve nem enged ilyennel tervezni. Úgy vélte, a falvak és kisvárosok sokkal rigorózusabban ügyelnek a takarékos működésre, mint a milliárdos pénzekkel gazdálkodó, elvileg tőkeerős nagyvárosok.

Megnéztük azt is, vajon egy kisebb település mennyire örülhet annak, hogy visszakap a tehetősebbek által befizetett szolidaritási adóból. Mayer Péter, a hétszáz fős Heves megyei Mátraballa tavaly a Megoldás Mozgalom (MEMO) színeiben megválasztott polgármestere lapunknak erről azt mondta: a költségvetési számok szerint 2021-ben és 2022-ben 2- 2 millió, 2023-ban 3 millió, míg 2024-re egyelőre nulla forintot kaptak ebből a keretből, miközben a saját iparűzési adóbevételük – főként a koronavírus alatt felszámolt vállalkozások miatt – drasztikusan lecsökkent, a néhány évvel ezelőtti 25 millióhoz képest tavaly már csak 8 millió forint folyt be a kasszába.

Szavai szerint ezért ők most egy új település-fejlesztési módszerrel kísérleteznek, a MEMO ugyanis a párt polgármesterei által vezetett települések – Mátraballán kívül a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szamossályi és a Baranya megyei Drávapiski ilyen – számára elindított egy mintaprojektet, amelyben kisebb-nagyobb fejlesztésekre pályázhatnak egy adott keretből.

Nehéz év vár ránk, szoros büdzsét kell készítenünk, bár ez nem meglepetés, évek óta pengeélen táncolunk – mondta lapunknak Süle Tibor, a somogyi Alsóbogát polgármestere. – Konkrét számokat még nem tudok, a szociális állami támogatás valamelyest nő majd, ugyanis jól gazdálkodtunk tavaly, ami azt jelenti, hogy talán kevesebbet kell majd hozzáraknunk a kevéske saját bevételünkből.

Az 1998 óta regnáló faluvezető hozzátette, például a falugondnoki szolgálat költségvetését is ki kell egészíteniük, ugyanis a központi kasszából érkező pénz nem fedezi a tényleges kiadásokat, s utóbbi igaz minden állami normatívára.

– Mivel a saját bevételeinkből tömködjük a lyukakat, így az önként vállalt feladatokra alig jut, pedig szinte már mindenről lemondtunk – folytatta Süle Tibor. – A falunapot is úgy tudjuk megtartani, s még így is szolid keretek között, hogy néhány vállalkozó beszáll támogatóként. Fejlesztésre pedig csak akkor gondolhatunk, ha nyerünk valamilyen pályázaton, a Magyar Falu Programban például két éve nincs érdemi pénz.

A faluvezető szerint a folyamatos feladatelvonás, s az ezekre érkező mind kevesebb állami támogatás miatt a polgármesteri munka lassan kiüresedik, a mozgásterük már annyira beszűkült, hogy nem is településvezetők, sokkal inkább afféle helyi problémamegoldókká váltak.

– A kollégák közül, akik már régebb óta polgármesterek, sokan teljesen belefásultak a hiábavaló küzdelembe – jegyezte meg –,

Hasonlóképpen borúlátó Jáger Gábor, a dél-somogyi Babócsa polgármestere is.

– Bizonyosan szűkösebb büdzsénk lesz, mint a tavalyi – állította. – Az elmúlt évben kirívóan gyenge volt az iparűzési adóbevételünk, az idén sokkal több lesz, viszont a tavalyi adat az alap, így a pluszt elviszi az októberben bejelentett Versenyképes Járások Program. A szociális támogatásokra érkező állami normatíva is lecsökken 29 millióról 9 millióra, vagyis a szabadon felhasználható keretünkből kell majd befoltozni a lyukat. Ami éppenséggel nem kicsi, hiszen bővült a rászorulói kör, sajnos több esetben napi gyógyszer-, sőt, kenyérvásárlási gondokat kell megoldanunk.

Jáger Gábor szerint az állam ugyan rengeteg feladatot elvont-elvett az önkormányzatoktól, vagyis elvileg kevesebb a munkája a polgármestereknek, csak éppen az állami normatíva sohasem fedezi a visszaosztott munka ellátásához szükséges költségeket. Az orvosi praxis fenntartására kapott pénz például csak a doktor fizetésére elég, az asszisztens bérét, illetve a rendelő rezsijét a falunak saját zsebből kell állnia.

Nem jobb a helyzet a drávamenti Heresznyén sem, ahol Rengel László polgármester szerint a tavalyinál szűkösebb költségvetésre készülnek, ugyanis csökken a szociális állami támogatás, s bizonyosan nő a közös intézmények, hivatalok fenntartási költsége, ami eddig is a büdzsé jelentős részét jelentette.

– A saját bevételeinkből annyit tudunk csinálni, hogy valamelyest megemeljük az intézményekben dolgozók fizetését, noha ezt hivatalosan az állami normatívából kellene megoldani, de hát az még az intézmények fenntartását sem fedezi teljes mértékben – állította a faluvezető.

Igencsak szigorú költségvetésre készülnek Csurgón, ahol tavaly júniusban a változásra szavaztak a helyiek, s a rendszerváltás óta először fordult elő, hogy nem a KDNP-s országgyűlési képviselőt, Szászfalvi Lászlót, vagy valamelyik emberét választották a város élére, ráadásul a helyi ellenzék a testületben is többséget szerzett. Ami persze azt is jelentette, hogy az eddig bőségesen érkező állami pénzek elapadtak.

– A konkrét normatívát még nem látjuk, de jelentős változások történtek, hiszen a nyolc települést összefogó közös hivatalból öt falu kilépett a választásokat követően – mondta Ilia Csaba polgármester. – Problémát jelent, hogy az előző vezetéstől komoly adósságot örököltünk, ezt törleszteni kell, ami szintén kihat a költségvetés összetételére. Azt már most látjuk, hogy kevesebb lesz a szabadon felhasználható pénz, s hogy a hivatalon is spórolni kell, azaz elképzelhető, hogy lesznek elbocsátások. Nagyon nehéz év elé nézünk, s persze valamivel könnyebb lenne, ha emelnénk a helyi adókon, de nem tervezzük, így is nagyon nehezen élnek az emberek.