Elmondom, hogyan menne ez egy jobb világban. A tanév demokratikus szavazással kezdődik. Ennek első körében feláll az évfolyamon két-három választott diákbizottság, és kidolgozzák a buliprogramokat. Nyilván lesz elég előregyártott ajánlat a piacon: habpartytól a hegyvidéki dorbézoláson át egészen a konzervatív programig, hogy frakkba és tütübe öltözve keringőzzenek Johann Straussra. Ezeket a költségvetéssel együtt közzéteszik az iskolaújságban (mert az is lesz) meg ahogy akarják, aztán jön a vitanap, a kampány és a szavazás. Maradhat versenyben mondjuk kettő, ha van legalább húsz jelentkező, a részvétel önkéntes. És végül buliznak, úgy, ahogy ők akarták. Valószínűleg csak jobb ötletük lesz, mint a mostani röhejes baromkodás hárommillióért. Ezeket a tapasztalatokat pedig felhasználhatják az utánuk jövők.
Ezzel persze rosszul járnának a tánciskolák és a lehetetlen maskarák kölcsönzéséből élő cégek, de ugyebár ez nem az ő nagy napjuk, hanem a gyermekeinké. Más rendezvényszervezők cserébe nyernek rajta, ilyen a piac. Jaj, de mi lesz a hagyománnyal? Hát az esetleg megváltozik, drága honfitársaim. Még az is lehet, hogy kihal. Ám ha szabad választás nyomán pusztul el, akkor nincs mit siratni rajta. Zánkán sincs már zászlófelvonás az Internacionálé dallamára, mert amint rákérdeztek, kiderült, hogy nincs rá igény.
És ez a tanulsága ennek az egésznek, ahogy annyi mindennek, amibe beleütközünk napról napra. Nem a saját életünket éljük. Vállat vonva elfogadjuk a felülről vagy régről jövő értelmetlen hülyeségeket, a keresztelőt és templomi esküvőt nulla hittel, az egyházi iskolát a képtelen elvárásaival, a zsinóros kabátban bohóckodó ispánt, a hivatalnok felsőbbrendűségét, a feudalizmust. Mert egyszerűbb évről évre ledarálni a szülői értekezletet, közölni, hogy honnan lesz frakk és tütü és csokor és lakkcipő, mint venni egy nagy levegőt, és megszervezni, hogy másképp is lehessen. Mert biztos, hogy valaki meg fogja lóbálni a tradíció bikacsökét, szentségtörést kiált és merényletet – és aztán esetleg mellé áll a tankerület meg az ispán. És kinek kell ez az egész? Pedig a szabadság mindig könnyen védhető: majd ha a diákok a frakkra és a keringőre szavaznak, akkor az lesz. Addig meg nem.
hvg.hu