Szépen, kényelmesen bicikliztem a sivatagban napkelet felé, amikor is több ezer, feketébe öltözött zarándok jött velem szembe a semmi közepén. A zarándokokat kisteherautókkal követték, amelyek platójára szerelt hatalmas hangfalakból szólt a szent ének. Többször is megkínáltak enni- és innivalóval. Az egészben a szeretetteljes, kedves hozzáállás volt a leglenyűgözőbb. Látni több ezer embert, arcukon boldogságon túli örömmel. Nagyon megmaradt ez a kép Iránból.

Irán gyakran szerepel az újságokban. Ezek a cikkek azonban többnyire nem öregbítik az ország hírnevét. Iránban járva azonban egy teljesen más képet kaphatunk az országról. Irán ugyanis a vendégszeretet országa. Egy hely, ahol nyugodtan sátorozhatunk szent helyek előtt a fűben, ahol törökülésben esszük a kebabot, és ahol boldog-boldogtalan teával kínál. Az emberek békések, kedvesek, segítőkészek, jó a humoruk, és szeretik az extravagáns dolgokat. Pont olyanok, mint a magyarok, csak ők jobbról balra írnak.