Mészöly Anna, a Miskolci
Nemzeti Színház művésze. Junior Prima-díjas színésznő, aki
a legjobb színésznek járó elismerést is megkapta a Locarnói
Filmfesztivál Concorso Cineasti del Presente szekciójában a
Fekete pont című filmben nyújtott alakításáért. Az Arany Medál-gálán szintén az év színésznőjének választották. Néhány
művésznek ez egy életpályára
elég méltatás. A fent felsoroltakat Anna tavaly hozta össze.
Mondhatni tehát, hogy nem
zárt rossz évet. A színésznővel
egy miskolci cukrászdában találkoztam, ahol egyből a legfontosabb kérdést szegeztem neki:
„Hogy vagy?”
– Jól, köszönöm. Sok szakmai visszajelzést, elismerést
kaptam a közelmúltban, ami jól
esik. A Miskolci Nemzeti Színházhoz köt a legtöbb munkám,
ahol csodálatos szerepekkel találkozhatok, és szeretek itt lenni, de ha van lehetőség, akkor
nem csak itt dolgozom. Mondjuk forgatok. Voltak filmes élményeim korábban is, például
az Együtt kezdtük, de a nyáron
bemutatott Fekete pont sikerének hála, most valamivel jobban kinyílt a világ körülöttem.
Intenzív éven vagyok túl – öszszegzett.
Instant öröm
Anna elmesélte azt is, hogy
most többen kíváncsiak rá, sok
interjút ad például, és igyekszik
változatosan válaszolni a kérdésekre, ami néha küzdelmes feladatnak bizonyul. Kitért a locarnoi élményeire is.
– Nagyon kapkodósra sikerült az út. A premier előtti napon, augusztus 8-án utaztunk
ki. Másnap délelőtt vetítették
a Fekete pontot, és a bemutató után már rohantam is a vonathoz, hogy elérjem a repülőt,
mert egy nagyon fontos barátnőm esküvőjére siettem. A díjátadóra végül vissza tudtam
menni Locarnoba, de ez sem
volt egyszerű, mert előadásom
lett volna aznap, amit szerencsére áttettek későbbre. Viszont
ez az utazás is instant öröm volt:
kiértem, ünnepeltünk, másnap
irány Magyarország – sorolta.
Magáról a filmfesztiválról elragadtatva beszélt. Elmondása
szerint mindenki nagyon nyitott, kedves és rendkívül profi
volt. Locarno kapcsán adta magát a kérdés: „hogy állsz az utazáshoz?”
– Amikor tehetem, utazok.
Szeretek új városokat, kultúrákat megismerni, és jót tesz néha
kiszakadni a hétköznapokból.
Korábban Locarnoban sem jártam, örültem, hogy eljutottam
oda is, ami egyébként mediterrán hangulatú volt, annak ellenére, hogy Svájcban van. Jelenleg két város határozza meg az
mindennapjaimat: Miskolc és
Budapest, de a nagyobb ünnepek alkalmával hazalátogatok
Kecskemétre is – tette hozzá.
Szakmai kihívások
Anna, bár nem lépett még át
a harmadik ikszbe, a drámairodalom jelentős női főszerepei
közül nem egyet eljátszott már.
– Hálás vagyok, mert elég jó
lehetőségeim vannak, szerencsére nem volt még óriási krízis
a pályám során, és azt se érzem,
hogy kiégtem volna, sőt! Persze
megesik, hogy a játszott szerepek beeszik magukat a napjaimba, de azt hiszem, már megtanultam elkülöníteni, félretenni
őket, amikor kell. Azt pedig nagyon tudom élvezni, amikor
valamit tanulok egy-egy szereptől magánemberként, meg
persze amikor valami újdonság,
váratlan kihívás ér szakmailag.
A kétfejű fenevad című előadásunkban az általam játszott
Báthory Susánna személyisége például meglehetősen távol
áll az enyémtől, ezért ez a szerep nagyon izgalmas lehetőség.
Illetve március végén mutatjuk
be a Marat/Sade-ot, amiben pedig énekelnem kell majd egy kicsit. Ilyen típusú szerepem régen volt, várom. A folyamatos
kihívás ugyanis igazi luxusnak
számít ebben a szakmában –
vélekedett.
A helyén van
Megkérdeztem, mit jelent
számára az, hogy márciustól
hármasra változik az életévei
kezdőszáma. A válasz rövid
csend volt. Nem azért, mert kényes terepre tévedtünk, csupán
ekkor vertem le a teáscsészét a
könyökömmel. Anna hozott
papírtörlőt a mosdóból, és, miközben felitattuk a tócsát, könynyeden válaszolt.
– A gondolataimban viszonylag gyakran előjön, hogy
közel a harminc, de egyelőre
nem stresszeltem rá. Egyrészt
– szerencsére – van dolgom,
ami lefoglaljon, másrészt feleslegesnek tartom a sok negatív
gondolatot, ami körüllengi ezt a
számot. Sokkal fontosabb, hogy
az ember a helyén legyen, azzal
töltse a napjait, ami értelmet ad
neki, legyen akárhány éves is –
fogalmazott.
Beszélgettünk arról is, miképp lehet elkerülni, hogy valaki a munkája megszállottjává
váljon. Anna szerint ebben sokat segíthet egy mentálhigiénés
szakember.
– Járok terápiára, és többek
között erre is igyekszem tudatosan odafigyelni, hogy a szakma mellett legyenek más élményeim, kapcsolataim, barátaim
is, hogy őrizzem az életszerűséget, és meglegyen a saját világom. Az egyetemi évek alatt
a legtöbben elég szélsőségesen,
megszállottan csak a színháznak éltünk, keveset mozdultunk ki, ami persze valahol érthető volt, de örülök, hogy ez
később változott – tette hozzá.
A színésznő elmondta, ha
marad rá energiája, figyeli a
híreket. Nem pörgeti viszont a
különböző szociálmédiás platformokat.
– Nem szeretem a feleslegesen elfolyó időt. Jó dolog néha
semmit tenni, ha pihentető, de
azért inkább meggondolom,
hogy mivel töltöm a napjaimat.
Persze van Netflixem, nézek
sorozatokat, de nagyon tud hiányozni például az olvasás, ami
könnyen kimarad, ha nem figyel oda az ember. Jót tud tenni a lelkemnek egy nagytakarítás és az utóbbi időben a pilates.
Próbálkozom a meditációval is,
ami nem könnyű – mondta.
BÁJER MÁTÉ