Magyar Covid . Ott fulladtak meg az emberek az osztályon, és a tévében csak ment a sikerpropaganda

„Ez nem a gyávák klubja, ez a harcosok klubja” – ezzel a kijelentéssel vezette fel a miniszterelnök a közösségi oldalán azt a filmet, amelyet a koronavírus-járvány elleni védekezésről készült, s amelyet vasárnap este mutattak be a YouTube-csatornáján. Ebben Orbán Viktor és a megszólalók sikertörténetként ábrázolták a kormányzati és egészségügyi intézkedéseket.

A kormányfő pénteken harangozta be a filmet, amelynek vetítési idejét fél órával megelőzve Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke és Kulja András, annak európai parlamenti képviselője, orvos élő videót indított, szintén a YouTube-on.

Magyar azzal nyitotta a végül másfél órásra nyúlt bejelentkezést, hogy kegyeletsértőnek és elfogadhatatlannak nevezte Orbán kijelentését a „harcosok klubjáról”. Szerinte egy olyan tragikus eseményt, amelyben közel ötvenezer ember halt meg Magyarországon, és amely romba döntötte a gazdaságot, nem lehet ilyen szavakkal illetni.

Magyar részvétét fejezte ki azoknak, akik elvesztették valamely hozzátartozójukat a járványban, vagy lassabban, nehezebben gyógyultak meg azért, mert az egészségügyben nem kaptak megfelelő ellátást. Az adásban felidézték, hogy az elhunytak száma Magyarországon lakosságarányosan a világon a harmadik volt, s statisztikákat villantottak fel arról, hogy a környező országokban és Nyugat-Európában mennyivel alacsonyabb volt ez az arány.

Emlékeztettek, a járvány idején nem lehetett pontosan tudni, hogy mi folyik a kórházakban, mert az egészségügyi dolgozók számára nyilatkozatstopot rendeltek el, a sajtó képviselőit pedig nem engedték be az intézményekbe.

Kulja András arról beszélt, hogy a Covid–19 magyarországi megjelenésekor sebészszakorvos-jelöltként és egészségügyi bloggerként dolgozott, s először 2020 őszén dolgozott koronavírusos betegekkel a Jahn Ferenc kórházban. Azt mondta, mind szakmailag, mind érzelmileg ez volt a legnehezebb időszak az életében, aminek nagyrészt az volt az oka, hogy nem kaptak szakmai segítséget, bedobták őket a mélyvízbe, s a hozzá hasonló rezidenseknek maguknak kellett megszervezniük az osztályok működését, kialakítaniuk a covidos betegek ellátásának protokollját.

Szerinte ebben az időszakban az egészségügy minden problémája a felszínre jött: hogy nincs elég orvos, nővér, szakdolgozó, hogy elavultak az eszközök és a berendezések. Kezdetben nem volt elegendő védőfelszerelés. Az egyszer használatos maszkokat többször is újra felvették, akárcsak a védőruhákat, amelyeket minden alkalommal le kellett volna cserélni, amikor kimennek a fertőző osztályról, de nem tehették, mert nem volt belőlük utánpótlás. Sőt az is előfordult, hogy váltáskor az előző csapat ruháit vették fel, amelyek addigra mindenféle testnedvekkel, vérrel szennyeződtek.

Felidézte: volt, hogy amikor valaki az osztályról tudott valahonnan maszkokat szerezni, az ott dolgozók dobták rá össze a pénzt.

Kulja András szerint a legnagyobb gondot az okozta, hogy nem volt szabad beszélniük a problémáikról. S mivel azok így nem látszottak, nem is lehetett rájuk megoldást találni. Amikor pedig beszámoltak a nehézségekről – például arról, hogy nincs elég pelenka, tápszer, személyzet a fekvőbetegek mozgatására, akiknek így súlyos felfekvéses sebeik keletkeztek –, mindig azt a választ kapták, hogy azokat helyben kell megoldani.

Kulja szerint a kormányzat a csernobili katasztrófakor tapasztalt elhárító kommunikációs technikát alkalmazta. „Amikor megteltek az intenzív osztályok, a tévében még mindig azt kommunikálták, hogy van kapacitás, és mi könyörögtünk a kollégáimmal, hogy vegyék már át ezt a beteget, ötvenéves, meg fog fulladni. És azt mondták, nem tudják átvenni, mert nincs elég hely. Napokig haldoklott. Telefonált a fia mindennap, hogy van az édesapja, és nem tudtunk neki mit mondani. Végül ott fulladt meg az osztályon, és nem egyszer, nem egy helyen, hanem folyamatosan. És a tévében csak ment a sikerpropaganda.”

Szóba kerültek a kormány által beszerzett lélegeztetőgépek is. Erről azt mondta Kulja, „döbbenet lett úrrá” az egészségügyi dolgozókon, amikor megtudták, hogy 16 ezer gépet vásároltak, már csak azért is, mert egy részük használhatatlan volt. Akadtak olyanok, amelyeknek még angol nyelvű használati utasításuk sem volt, vagy egyszerűen nem kapcsoltak be, így egy idő után már ki sem csomagolták őket, csak beállították egy raktárhelyiségbe.

De ha használhatóak is lettek volna, a beállításukra és üzemeltetésükre képes személyzet létszáma is rendkívül alacsony volt. A használatukat egy egyórás gyorstalpalón próbálták megtanítani, miközben a szakemberek évekig tanulják ugyanezt. Mindezek miatt aztán „a szemünk láttára fulladtak meg páciensek”.

Magyar Péter vasárnap reggeli felhívása nyomán több mint ezer levél érkezett hozzájuk olyanoktól, akik leírták a tapasztalataikat a járvány kezelésével kapcsolatban, megosztották, hogyan bántak velük vagy hozzátartozójukkal. Sokan számoltak be arról, hogy rokonuk jó egészségi állapotban került kórházba valamilyen szakorvosi beavatkozás miatt, de odabenn megfertőződött, és súlyos egészségkárosodást szenvedett, vagy meghalt.

Orvosok és más egészségügyi dolgozók üzeneteiből is felolvasott Magyar Péter, ők megerősítették a Kulja András által elmondottakat.

„Látszik, hogy a miniszterelnök nem hívott fel soha senkit azért, hogy közölje a hozzátartozója halálát, nem tudja, hogy milyen azt mondani egy reménykedő embernek, hogy sajnos elhunyt a hozzátartozója. Hogy milyen ezt elmondani naponta többször. (…) Amikor nem veszi át a beteget az intenzív osztály, pedig tudod, hogy talán lenne esélye túlélni, ha odakerülne (…).

Nem tudom, milyen sikerpropagandáról beszél a miniszterelnök (…) Amikor könyörögnek, az ember szemébe néznek, hogy »doktor úr, ugye, meggyógyulok?!«. Amikor egymás mellett hal meg egy testvérpár a kórteremben két nap különbséggel.

„A miniszterelnök ne kommunikáljon sikerekről! Mondja azt, hogy történtek hibák, és megpróbálnak tenni azért, hogy megszüntessék a kórházak alulfinanszírozottságát, hogyha bármi újra történik, akkor felkészültek legyenek. Ne sikerkommunikáljon, hanem tegyen az egészségügyért, mert az egészségügy ki van véreztetve!” – magyarázta Kulja András.

Kulja András kitért arra is, amivel a kormányközeli körökből támadni kezdték: hogy korábban készült közös képe Müller Cecília országos tiszti főorvossal. Elmondta, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ hívta meg egészségügyi influenszerként, hogy segítsen bemutatni a nagyközönségnek, a fiataloknak, hogy milyen munka zajlik az intézetben, és ekkor futott össze véletlenül Müllerrel.

Magyar Péter pedig arról beszélt, hogy miután a járvány kitörését követően a volt feleségével, Varga Judit korábbi igazságügyi miniszterrel 500 ezer forintot utaltak az egyik kórház alapítványának, s ezt közzé is tették a Facebookon, Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter másnap felháborodva hívta fel. Állítólag azért korholta le, mert az adakozásával azt a látszatot keltette, hogy nincs jó állapotban az egészségügy.

Magyar a bejelentkezésben azt ígérte, hogy amennyiben ők kerülnek kormányra, független vizsgálatot indítanak a pazarló lélegeztetőkép- és vakcinabeszerzések részleteinek feltárására. „Hiába daráltátok le a papírokat, srácok” – tette hozzá, utalva arra, hogy az eszközök megvásárlásáról szóló dokumentációt korábban megsemmisítették.

A hvg360 sorozatot készített a koronavírus-járványról: a magyar Covid egyedi jegyeiről, a középosztály válságáról, a gyerekek mentális állapotáról, a megváltozott munkahelyekről és magáról a vírusról és a jövőről is olvashat cikkeket.