![A szürke és piszkos Miskolc ideális helyszín az öngyilkossághoz](https://www.eszakhirnok.com/wp-content/uploads/2025/01/475001403_9787962941231872_7196588316983823154_n-700x467-1.jpg)
„Hát ilyen Miskolc. Mégse tudnék tőle szabadulni”
Márta Alex, azaz ByeAlex 2014-es kisregényét nem jó érzés olvasni. Az Özséb, amely nyilvánvalóan imázsváltó és önmeghatározó szándékkal született a zenész eurovíziós szereplése után, nehezen sorolható a szépirodalom kategóriájába. Ennek elsődleges oka az eklektikus stílus – a szövegben indokolatlanul erős polgárpukkasztás és a bölcsészdiplomát szerzett szobafilozófus magasztos elmélkedései váltogatják egymást, amely zavarba ejtő csomagolása a már-már banálisan egyszerű, ám vitathatatlanul feszültséggel teli cselekménynek. Özséb egy reggel elhatározza, hogy véget vet életének, és az általa lefestett szürke és piszkos Miskolc ideális helyszín az öngyilkossághoz. Primitív és kisstílű képet ad róla – de milyet is adhatna egy hasonlóan primitíven és kisstílűen élő ember?
Az alapvetően negatív ábrázolás ellenére nem tud, nem akar elszakadni Miskolctól, van a városnak ugyanis egy ritka és figyelemre méltó értéke: az, hogy autentikus, nem akar önmagánál több lenni – sok településnél épp ezáltal több. Őrzi múltjának kitörölhetetlen nyomait. „Miskolc a világ maga – kicsiben. Egy hajdani acélbirodalom, a szocializmus maradványa, egy elfeledett magyar város, ami nem való az ínyenc válogatósoknak. Miskolc Magyarország gyomra. Mindent megemésztett, amit eddig elé dobtak az évtizedek. Egyre rosszabbul van, egyre többet kell hánynia, de mindennap talpra áll.” Miskolc a bőrünkbe ivódik, nem tudunk szabadulni tőle.