Havasi máskor egyszerűen csak nem válaszolt a sajtó kérdéseire, noha Orbánhoz rajta keresztül vezetett a legrövidebb út a sajtó számára. Fizikailag is, úgyhogy Havasi sajtóelhárító tevékenysége nemcsak a hallgatásban vagy a tartalmatlan sablonválaszokban nyilvánult meg, hanem tettekben is, hiszen sokszor tényleg a testével védte a miniszterelnököt, hogy az újságírók, tévések ne tudják Orbán orra alá dugni a mikrofonjukat. Mindezt Havasi gyakran egy apáca illedelmes mosolyával és egy anyakönyvvezető kedvességével tudta előadni, de azért ki is lehetett hozni a sodrából – utóbbira nemrég, Orbánnak a fóti filmstúdióban tett látogatásán láthattunk példát, amikor a Telex újságíróit rendőrökkel vitették el.
Ez utóbbi alkalmakkor talán kevéssé látszott rajta az a HVG-nek tett önjellemzése, miszerint „szélsőségesen introvertált”, annál inkább az, amit szintén jellemzőnek gondolt magáról, hogy „nagyon erősen érzelmileg vezérelt ember vagyok”.
Az, hogy Havasi olykor lökdösi, taszigálja az újságírókat, elállja a tévéstábok útját, ha Orbán Viktor háborítatlansága a tét, azért még a G-napi szakítás előtti, de már rendszerkritikus Magyar Nemzetnek is feltűnt. Olyannyira, hogy 2014-ben a lap azt írta, Bálványoson Havasi bunkó módon viselkedett és „inzultálta a lap újságíróját”. A cikk szerint zavaró, hogy Orbán körül „egyre több a szervilis, agresszív figura”, mint például Havasi, akinek a lap meg is üzente: „a bunkóság, az agresszivitás, de még a lihegő szervilizmus sem tartozik a polgári, keresztény, konzervatív erények közé”. Havasi válaszában visszautasította a vádat, szerinte őt lökdösték, és „kissé gyanúsnak” nevezte a Simicska-lap „támadását”.
Az eset óta bő tíz év telt el, Havasi Bertalanról pedig azt lehetett gondolni, örökké Orbán árnyéka lesz. Hirtelen távozásának indoka egyelőre nem derült ki, ám az már a távozásáról kiadott rövid, hivatalos kommünikéből kiderült, hogy a kormány, a párt vagy a kormánypárt valamilyen formában számít a tehetségére, munkájára. Hogy hol, azt nem tudni, mert egyelőre csak annyit közöltek: „Havasi Bertalan jövőbeli feladatairól a későbbiekben adunk tájékoztatást.“ Még érdekesebb, hogy a hivatalos közlemény egyáltalán nem említi, ki lesz Orbán sajtófőnöke a jövőben, holott ez a poszt aligha maradhat betöltetlen.
A munkát Havasi kivételes cinizmussal, példás kitartással és példátlan szervilizmussal végezte, aminek további különlegességet ad, hogy ő újságíróból lett sajtóelhárító.
hvg.hu
Egy válasz
Üzenet
.
„Azt mondják, vénülsz. Szíved sűrű vére
– ha van szíved – majd egy napon megáll.
Mondd, pogromok fekete denevére,
nem volna jó magadhoz térni már?
Lelked mélyén rohasztó gyűlölet forr,
s holnap kinő feletted a moha:
nagyságra törni késő már ilyenkor,
de jónak lenni nem késő soha.
Vagy nem gondolod, földi léted estjén,
hová úgy jövünk, akár a lelenc,
hogy hol van tőled ama sok keresztény,
János apostol, Assisi Ferenc,
kinek szeme sugárzó, tiszta kék volt
és farkasokat ültetett ölébe,
vagy Szent Tamás, ki mint a kristály égbolt
borult elámult hívei fölébe?
Mind-mind különb volt nálad s többre vitte,
habár nem váltott bankszámlát a hitre.
Vagy gondoltál a sok konok magyarra,
ki úgy virult mint bimbózó magyalfa,
ki nem törődött záporral és széllel,
de néma büszkeséggel tört a jobbra,
mert érces mellel s tiszta homlok-éllel
már életében lett önmaga szobra?
Ha rád pillantok, megborzongok s fázok,
bár jól tudom, hogy balga, aki fél:
örökké állnak a magyar akácok
s téged elvisz, mint szellentést, a szél.
De hogy még jókor érjen lényed bére
s elébb mint érted a halál izen:
hadd tűzzelek tollam kemény hegyére,
melyből nyugtod nem lesz a sírban sem.
Mert szennyes folt lettél a nagy penészből,
melyet csapásnak küldött ránk az Ég,
minden szavad dögbűz a sáskavészből,
amelytől elpusztul egy nemzedék;
jó darvaink más tájakon keresnek
szállást s az ország holtfakóra vált,
a föld kinyílt, mint bőrtelen, veres seb,
ahol hazát a zsellér nem talált,
innét szalad a száműzött szabadság,
s te azt rugdosod, kit a jog se véd,
s mivel hazánkat rossz pénzért eladják,
te is eladod, hitszegő szemét.”
érted szenvedtük meg a poklok kínját
s a honfibánat minden szégyenét,
tőled tántorgott a munkás a járdán
– az éhség táncoltatta, nem a bor –
amíg kurjongó kém voltál a vártán
s pimasz döglégy, kit táplált a nyomor,
amíg pudvás szád szüntelen zsidózott
és ellened szállt hadba, aki hős:
s hogy tudják ezt a boldogabb utódok,
kiknek neved már nem lesz ismerős:
ha eljön majd a láncot oldozó nap
s a nép felosztott földeken tapos:
hadd hallják, hogy ki volt
s minden nyilas, hozzád hasonlatos,
hogy emlékedet vasbunkókkal űzzék
és úgy fussák, akár a poklok bűzét,
miközben téged, lenn a föld alatt
a féreg fúr, a nyálkás, sose renyhe:
ezért, hogy ott is égessen e vád,
kellett nekem ma nem-múló rímembe
szőnöm neved múló gyalázatát.
Hadd fújják egykor drága iskolások
s sok-sok hűvös, magyar reggelen,
avagy hazamenőben, ha a fázós
alkony kékes lidérce megjelen, –
boldog, nyugalmas, békés estidőn,
mikor a kereszt többé nem lesz horgos,
s csupán az őszi szél üvölt bedőlt
sírod füvén, te nyomorult
.
Faludy György