Konok a Völkischer Beobachterhez hasonlította a Neokohn nevű zsidó hírportált

Konok Péter történész egy Facebook-bejegyzésben a Völkischer Beobachterhez hasonlította a Neokohn nevű zsidó hírportált.

Konok egy, a Neokohn.hu-on megjelent hír („Vallásos cionista rabbik »Isten küldöttjének« nyilvánították Donald Trumpot”) kapcsán hasonlította Facebookon a zsidó oldalt a náci párt (SS) napilapjához. Konok a következőt posztolta:

„Vallásos cionista rabbik “Isten küldöttjének” nyilvánították Donald Trumpot” – írja lelkesen a Neokohn, ami régebben a Ludas Matyira hasonlított, csak kicsit viccesebb volt, mostanában inkább a Völkischer Beobachterre hajaz.

Tisztelettel kérdezném: mit szólnak ehhez a nem vallásos rabbik? (Nem, nem az istenhitre gondolok: biztosra veszem, hogy világszerte rengeteg pap, lelkész, rabbi, sámán, mullah, prédikátor és más vallásiparban dolgozó szakember nem hisz semmiféle istenben, hiszen ha hinnének, állandó rettegés lenne az életük. Én a vallásról beszélek.)

Hogy a nem cionista rabbik (bizony, nem minden rabbi cionista, sőt!) mit szólnak hozzá, azt tudom: csak a New York Times tegnapi számában több mint 350 rabbi tiltakozott egy felhívásban a Trump-tervezte gázai etnikai tisztogatás ellen– írta Konok.

A Neokohn szerint a hasonlat visszatetsző

A Neokohn egy cikkben utasította vissza a történész vádjait és azt írják, hogy Konok történész létére nincs tisztában az Izraellel kapcsolatos alapvető tényekkel és fogalmakkal, mégis előszeretettel nyilvánít róla véleményt.

A lap szerint a hasonlat „különösen visszatetsző, tekintve, hogy a Völkischer Beobachter a náci propaganda egyik fő szócsöve volt, amely éveken át hatalmas szerepet játszott a zsidók elleni gyűlöletkeltésben és a közösség dehumanizálásában.

Egy ilyen párhuzam még akkor is sértő és megalapozatlan, ha az illető történész nem ért egyet az adott híroldal által képviselt értékekkel és nézetekkel (például a Neokohn nyíltan vállalt cionizmusával). A történelmi kontextus figyelembevételével Konok összehasonlítása teljességgel elfogadhatatlan, hiszen egy, a demokratikus értékek és az alapvető emberi jogok védelme mellett elkötelezett zsidó médiumot tesz egyenlővé egy olyan lappal, amely kulcsszerepet játszott a holokauszt előkészítésében és igazolásában.

Egy történésznek pedig különösen tisztában kellene lennie a történelmi párhuzamok felelőtlen alkalmazásával, elkerülendő a felesleges feszültségkeltést a társadalom különböző csoportjai között – különösen, ha a cél csupán egy adott híroldal, jelen esetben a Neokohn, kritikája.

A történelmi analógiák felelősségteljes használata világszerte alapvető elvárás a történészektől, ám objektívan megállapítható, hogy Konok Péter összehasonlítása súlyosan megbukott ebben a tekintetben.”