Annyiban hasonló helyzetben volt Orbán Viktor a tavalyi és az idei évértékelő előtt, hogy ismét olyan pillanatban kellett kiállnia a tábor elé, amikor a hívek tényleges útmutatásra szorultak. Tavaly ilyenkor, két héttel a kegyelmi ügy után, a miniszterelnöknek hosszasan kellett balzsamoznia lefagyott híveit a súlyos veszteségek láttán. Most, egy nehéz év után, mindenki erőt várt Orbán Viktortól, legalábbis a fideszes oldalon.

A kormánypárt négy ciklus után először szembesül olyan helyzettel, Magyar Péter előretörése és a lesújtó gazdasági helyzet okán, hogy jó egy évvel a választások előtt nem számít egyértelmű esélyesnek (de legalábbis nem mindenki szerint). Legalább tíz éve nem fordult elő, ami tavaly, hogy Orbán hosszú időn keresztül ne tudja uralni azokat a bizonyos pillanatokat.

De, üzente a mágus, meg lehet nyugodni, újra nála a varázspálca.

A jó politikus, kezdte, akár a jó meteorológus, látja a jövőt, és valaki már tavaly megmondta, közeleg a jóság: „nagy esélyek nyílnak majd meg előttünk; a világpolitika színpada az év végén teljesen más képet mutat majd mint most az év elején. És ha Jóisten megsegít bennünket, akkor Magyarország mozgástere nem csökken, hanem régen látott mértékben kitágul, idézet vége.”

Márpedig úgy is lett, tapsoltatta meg magát a látnok. A beszéd leginkább a politikai varázslat életben tartását szolgálta; hogy akármilyen magasnak látszik is néha (például most) a szartenger, sose féljenek, amíg őt látják, a végén úgyis mindig kimozogja a diadalt. Eddig is kimozogta, jövőre is ki fogja. Megmondta tavaly is, hogy meglesz az EP-győzelem, meg is lett. Megmondta, hogy csapások jönnek majd – és jöttek is: szankciók, infláció, energiárak, Soros, „a nagykövet”, mérgezett kutak, „akár egy rémálom”; de lám, megérte a szenvedés, mert már minket les a világ:

„ Tegnap még eretnekek voltunk, ma nálunk kopogtat a fél világ. Azt mondták mi vagyunk a múlt; kiderült, mi vagyunk a jövő.”

A legbámulatosabb az orbáni mágiában ezúttal (is) az volt, hogy még csak nem is csinált titkot a szemfényvesztésből:

„Nagy tétek voltak az asztalon, szép feladat, éveken át három lapra piros ultit játszani, kell hozzá idegrendszer.”