Színes darab hullott le a miskolci közélet mozaikjáról
Színes volt, harsány, nem lehetett nem észrevenni Dicsuk Palit. Korra apám lehetett volna, de ahogy sokaknak, nekem is, Pali volt. Talán a főutca fiatal pincérei Pali bácsizták. Már nem dolgoztak vele, de valahogy olyan volt, mint Rejtő Jenő nagy Levinje. Mindenki tudta, hogy ő valaki a vendéglátásban. Osztotta is a felszolgálókat, dirigált. Azonnal szóba elegyedett mindenkivel, s pár perc múlva már évtizedes barátok voltak. Egyszer a pesti Dunakorzó legelegánsabb éttermébe ültünk be, azonnal hívatta a tulajt; „Te vagy az öreg Garami fia?!”, s már közölte is vele, hogy az édesapjával együtt pincérkedett, öt perc múlva már a családi fotókat nézték a telefonon.
De rejtélyes is volt, akár a nagy Levin. Ma se tudom, mi szerepe volt a román forradalomban; ő buktatta meg Ceausescut? Ahogyan azt sem, hogyan is működtette a szocializmusban „vállalkozásban” a Pénzügyminisztérium legendás üdülőjét. Legendává vált ő maga is, már életében is.
Mindenki barátja volt; Rudolf Schuster szlovák köztársasági elnöktől a buszsofőrig. Csupaszív, jó barát volt. Mikor beállt a derekam, ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ő visz be naponta kezelésre a kórházba. Persze, már a második nap virágcsokrot vitt az engem kezelő hölgynek. 

Mert hát igazi sármőr is volt. Azonnal udvarolt, kezet csókolt minden, szó szerint minden hölgynek, a Pelikánban megfordult híres színésznőktól a bolti eladókig. Az irodámba is úgy jött be, hogy előtte kurizált a titkárnőimnek. Akik, persze, nevettek.
Mert rendkívül vidám volt. Mindig viccelt, harsányan, nagy hanggal. Néha zavarba is jöttünk tőle, mert mindegy volt neki, hogy a főutca, vagy a színház nézőtere a helyszín. Ha zavarkodni igen, de unatkozni, szomorkodni azt nem lehetett mellette.
Nagyvonalú volt. Mindig mindenkit meghívott ebédre, kapucsínóra, külön művészet volt visszahívni, mindig Ő akart fizetni. Szerintem kb. kilencvenkilencszer ment csődbe, de akkor is ragaszkodott a meghívásaihoz.
Nem csak Levin, szerintem az összes rejtői karakter volt egy személyben, a vidám Fülig Jimmytől a sármos Senki Alfonzon át Piszkos Fred a kapitányig.
Fakóbb lett a nagy mozaikkép, de hálás vagyok, hogy a barátod lehettem, Isten Veled, Pali!
3 Responses
Egy nekrológ, ami inkább arról szól, aki írta és nem arról, aki távozott.Beteges nárcizmus.
Fuss neki mégeccer.
Az igazat írta !