Aki akár csak hallott Zelenszkij fehér házi alázásáról, Kanada annektálásának tervéről, Dánia Grönland miatti szokásos fenyegetőzéséről és Európa általános csicskáztatásáról, tudja, hogy az amerikai diplomácia nyelve Trump második beiktatása óta egy kicsit megváltozott, most körülbelül az osztály hatodikos bullyjának felel meg – azzal az extrával, hogy az Egyesült Államok ezt a bánásmódot elsősorban saját szövetségeseinek tartja fent.

Ezzel a mércével mérve is feltűnő azonban, hogy milyen hangnemben szóltak most vissza Washingtonból az idáig Amerika talán legszorosabb szövetségesének számító Lengyelországnak.

Az előzmény Radisław Sikorski lengyel külügyminiszter reakciója Elon Musk burkolt fenyegetésére arról, hogy az ukránok összeomlanának a Musk tulajdonában álló SpaceX Starlinkje nélkül. A Starlink műholdas internete az ukrán hadigépezet kommunikációjának az alapja, és több hír volt már arról, hogy az ennek leállításával való fenyegetés is része az amerikai nyomásgyakorlásnak.

Musk posztjára Sikorski gyorsan reagált, azt jelezve, hogy az ukránok nem ingyen, hanem a lengyelek jóvoltából használhatják a Starlinket, ami Varsónak évi 50 millió eurójába kerül – ha ezt Musk nem biztosítja, akkor az egyrészt szerződésszegés, másrészt akkor más beszállító után néznek.

Elon Musk erre egy menczertamásos „mi van, kicsivel” szólt vissza a lengyel külügyminiszternek, bár a „remeg a szádig” nem jutott el egyelőre.

„Csend legyen, kisember. Te egy töredékét fizeted a költségeknek. És nincs más a Starlink helyett” – írta saját felületén, az X-en Elon Musk.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter is beszállt egy poszttal. Miután azt állította, hogy senki nem fenyegetőzött azzal, hogy levágja Ukrajnát a Starlinkről, Lengyelországot is hálálkodásra szólította fel, ahogy korábban Ukrajnát is.

„És mondj köszönetet, mert a Starlink nélkül Ukrajna rég elvesztette volna ezt a háborút, és az oroszok már a lengyel határon lennének”

– üzente Sikorskinak.

Ebből a szempontból mellékes, hogy az oroszok már így is a lengyel határon vannak, egyrészt formailag is Kalinyingrádnál, másrészt a de facto orosz ellenőrzés alatt lévő Belarusz révén. Lengyelország a Moszkvából és Minszkből feléjük irányított migráció miatt emelt a magyarnál jóval komolyabb határkerítést, és ezért emelte most már 4,7 százalékra a védelmi kiadásait is – és Tusk miniszterelnök már a nukleáris fegyverkezés lehetőségéről is beszél.

Az végképp irreleváns, hogy a Musk által lekicsizett Sikorski 183 centiméter magas – ennél valamivel lényegesebb, hogy a lengyel külügyminiszter az egyik legtekintélyesebb diplomatának számít Európában, erős transzatlanti elkötelezettséggel, kiterjedt és kiváló személyes kapcsolatokkal az angolszász elitben is.

A lengyel diplomácia számára ugyanakkor extra terhet jelenthet, hogy Sikorski felesége Anne Applebaum, az Atlantic állandó szerzője, Trump heves kritikusa. A Tusk-kormány abban bízott, hogy ezen segíthet felülemelkedni, hogy Sikorskinak elvileg jó a kapcsolata Rubióval – ezért is érdekes, hogy az amerikai külügyminiszter most őt is hálálkodásra szólította fel, miután Musk azt mondta, fogd be.

A lengyel Tusk-kormány részben a nagy amerikai tech-vállalatokkal való szoros kapcsolatépítésen keresztül igyekszik Trump alatt is megtartani a szoros amerikai kapcsolatait, a Microsofttal most februárban kötöttek egy 700 millió eurós szerződést. Valószínűleg nem Elon Musk lesz a következő partnerük.

Odahaza közben azonban arra is figyelniük kell, hogy a közelgő lengyel elnökválasztás előtt a jobboldali ellenzék azzal támadja őket, hogy elrontják a viszonyt az Egyesült Államokkal. Igaz, a Kaczynski vezette PiS-nek sincs könnyű dolga: nekik úgy kell megpróbálniuk egyensúlyozni a trumpizmus és az oroszellenesség között, hogy az még követhető legyen nagyjából a híveiknek, miközben a lengyel szélsőjobb is egyre inkább utoléri őket.